Vive la flanc? Megindult az exodus Franciaországból

Megszokhattuk már, hogy a PSG kivételével a francia egyesületek a nagy topligák, az angol, a spanyol, a német és az olasz élvonal kincsesbányáinak számítanak. A legutóbbi években felerősödött a még az 1990-es években elkezdődött folyamat, miszerint a legtehetségesebb ifjakat elszipkázzák a Premier League sokkal-sokkal gazdagabb egyesületei, néhány galliai csillagot pedig a La Liga és a Serie A is leakaszt – és általában egy szavuk sem lehet az eladóknak, ugyanis kemény eurómilliókat fizetnek olykor még be sem futott játékosokért, akik forintban mérve milliárdosokká válnak.

Nézzünk egy szubjektív 10-es listát a nyáron jelentősebb átigazolási összeg ellenében vándorbotot ragadókról!

10. Franck Tabanou

Nem túl közismert felénk a 26 éves bal oldali védő, de elmond valamit tudásáról, ha a Swansea City képes volt 4.9 millió eurót fizetni érte a St.-Étienne-nek – amely két éve szinte ugyanennyiért vette meg a Toulouse-tól (egyébként Tabanou a Le Havre neveltje). A francia legényke megállt az U20-as válogatottnál, de ha folytatja elmúlt idénybeli remeklését, hamarosan ugrik egy szintet.

9. Simon Kjaer

Még csak 26 éves a viharvert dán bekk, de veretes múlt áll mögötte, játszott a Wolfsburgban, az AS Romában, a Palermóban és a Midtjyllandban, és klubjai mindösszesen 29.15 millió eurót áldoztak játékjogáért. A legújabb befizető a török Fenerbahce, amely 7.65 milliót utalt a Lille-nek. Tavaly még a Milan és a Manchester United is érdeklődött iránta, de Törökországban sem kereshet rosszul. Rómában és Wolfsburgban ugyan nem remekelt, de a Ligue 1-ben magára talált az ott töltött két év alatt.

8. Idrissa Gueye

Az a nagyszerű a Ligue 1-ben, hogy időről időre kitermel magából egy olyan játékost, mint Gueye, akiért most 9 millió eurót adott az Aston Villa. A 25 éves szenegáli középső középpályás hét éve került a hazai Diambarstól a Lille-hez, 2011-ben futott be, most meg majdnem a Marseille-hez igazolt, mert a két klub már is megegyezett egymással a nyolcmilliós vételárban, a játékos pedig részt vett Marseille-ben az orvosi vizsgálaton, de aztán jött a Villa-ajánlat. Ára még másfél millió euróval emelkedhet bizonyos feltételek bekövetkeztekor. Egyébként 160.000 ezer oka volt, hogy Angliát válassza Dél-Franciaország helyett: a tengeren túl havi 250.000 eurót keres majd a marseille-i 90.000 helyett. A Southampton, a West Ham és a Crystal Palace is vevő lett volna rá, a „szentek” például nyolcmilliót (6+2) ígértek érte.

7. Jordan Amavi

Az elmúlt idényben egy internetes lap osztályzatai alapján a Ligue 1 második legjobb játékosa lett a togói származású Amavi, a 21 éves balhátvéd, akit az Aston Villa 11 millió euróért vitt el nevelőegyesületétől, a Nice-től. A francia U21-es válogatott erőssége néha azt sem tudta az elmúlt idényben, hol is tartózkodik éppen, de remekül teljesített, négy gólt lőtt, ezért is figyelt fel rá többek között az Arsenal is.

6. Dimitri Payet

Payet 2011 legelején robbant be a labdarúgás nemzetközi köztudatába, amikor a Chelsea ajánlatot tett érte a St.-Étienne-nek. Akkor nem született egyezség, pedig csak tízmillió eurót kértek a franciák a már válogatott szélsőért, akinek ügyében nem sokkal azelőtt a PSG is kosarat kapott (pedig a játékos már el is utazott Párizsba, hogy aláírja szerződését). A réunioni születésű játékos jól fogadta a hírt: sztrájkot hirdetett, amiért a tartalékok közé száműzték (hogy ott ne lépjen pályára). 2007-ben a Nantes-tól négymillióért megvették, végül jobb híján 9-ért eladták még 2011-ben a Lille-nek, amelytől 8.7-ért elvitte két idény múlva az Olympique Marseille.

Payet Lille-ben utolsó szezonjában 12 gólt szerzett 18 gólpassz mellett, az OM-ben két idényében 44 kanadai pontot hozott össze. Payet most 28 éves, és öt plusz egy éves szerződést ajánlott neki a West Ham évi nettó 2.5 milliós bérrel (Franciaországban jó feleennyit keresett), mérkőzésenkénti 14 ezer eurós pályára lépési bónusszal, az OM pedig 15 milliós „kárpótlást” kapott.

Angliából talán a válogatottba is könnyebben befér.

5. Yohan Cabaye

A 29 éves Cabaye a 2010-es idényben futott be nevelőegyesületében, a Lille-ben, és alig ötmillió euróért vitte el a francia vonalat mostanában igen preferáló Newcastle United. A Ligue 1-nek 13 góllal és 9 gólpasszal intett adieu-t, a Premier League-ben 2/9-cel nyitott a karmester, majd 4/8-cal és 6/2-vel folytatta. Sokkal hasznosabban futballozott, mint azt a számok mutatják, hívta az Arsenal és a Manchester United is, lille-i mestere, Rudi Garcia csábította az AS Romához, végül 2014 januárjában a PSG vette meg, nagy reményekkel és negyedszázmillió euróért.

Az időközben a válogatottban is alaptaggá váló középpályás azonban nem találta a helyét Párizsban, nem tudta beverekedni magát Laurent Blanc kezdőcsapatába. A legutóbbi idényben 1635 percet játszott a 3240-ből, a 17. embernek érezhette magát a csapatban, és a 2016-os Európa-bajnokságot szem előtt tartva váltani akart. A télen hívta az Arsenal, MU kettős ismét, de meglepő módon volt NU-s menedzsere, Alan Pardew elvitte a Crystal Palace-hoz.

Cabaye párizsi sikereiről sokat elmond, hogy már csak 14 millióért (de ez is klubrekord a vevőnél) adták el a fazonszabászt, aki az elmúlt idényben 36 mérkőzésen kerek egy gólpasszt adott évi 5.5 millió eurós fizetés fejében. Londonban heti 140 ezer euró körül keres, tehát még jobban, mint korábban, ezért is utasíthatta el az AS Romát és az Atlético Madridot.

Az egyik, számunkra felfoghatatlan összeg helyett a másik felfoghatatlant választotta…

4. Giannelli Imbula

Nem akármilyen csillaghullásban van része ezen a nyáron a Marseille öltözőjének: a 22 éves, U21-es válogatott szűrőért, Imbuláért húszmilliót áldozott az FC Porto, és az üzlet egyik érdekessége, hogy a Chelsea, a West Ham, a Tottenham, a Juventus, a Valencia, a Milan, az Inter és az Arsenal tusakodott korábban a kemény középpályásért, akit Patrick Vieirához és Claude Makéléléhez szoktak hasonlítani. Egyelőre csak U21-es francia válogatott a futballista, de mivel Kongói DK-beli szülők gyermekeként Belgiumban született, mindhárom ország felnőttválogatottjában jogosult játszani. Az Inter és a Milan az ő ügyében is egyezséget kötött egymással, és úgy vélték, maximum 19 millió eurót fizetnek érte.

A középső középpályás 2013-ban a Ligue 2 legjobb játékosaként 7.5 millióért érkezett Marseille-be a Guingamptól, serdülőként egyébként a PSG-ben is megfordult. A Porto a transfermarkt.de szerint még senkiért sem fizetett többet nála, Hulk 19 millióért, Danilo 13-ért érkezett, és a gall szűrő kivásárlási ára is portói léptékű: 50 millió euró. Az Inter és a Valencia kerek évi négymilliós bért kínált számára, gondoljuk, új egyesületében sem kereshet sokkal rosszabbul, mert ott a keret legjobban dotált játékosa, ebben is rekorder. Megdöbbentő módon ő már teljesen a Porto tulajdona, az új rendelkezések szerint már cégeket, ügynököket, edénybemutató klubokat és egyéb szabadidős szervezeteket nem lehet bevenni társtulajdonosnak. Ügynöke egyébként édesapja (ez ritkán vezet jóra), aki elmondta, hogy a Chelsea egymilliót adott volna neki, ha oda ír alá fiacskája, de a londoniak kölcsönadták volna „Törökországba vagy hová”, és a derék szülő üzent az Internek is, hogy valósággal megundorodott attól, mennyire nem vették őket komolyan.

Hogy mennyit kapott a papa a Portótól? Kétmillió eurót…

3. Jordan Ayew és André Ayew

Hogy ne keltsünk testvérviszályt, nem bontottuk meg a párost (bár utóbbiért nem fizettek kimondott átigazolási díjat, így ő a kakukktojás a listán; bár az sem igaz éppen, hogy ingyen távozott volna, lásd a későbbieket), és azt sem tudjuk eldönteni, melyikükkel járt jobban a PL – maradjunk annyiban, hogy egyikük sem lesz olyan legendás játékos, mint édesapjuk, Abedi Pelé. Az 1991-es születésű Jordan az ismeretlenebb, pedig akárcsak nála két évvel idősebb bátyja, ő is hamar beverekedte magát a profik közé Marseille-ben. Őt a Sochaux-nak, testvérét korábban az Arlesnek és a Lorient-nak adták kölcsön – csak amíg a támadó mindenes Jordant tavaly négymillióért eladták a Lorient-nak, a középső középpályás, balszélső André utolsó megtérte, 2010 óta végig alapember volt az OM-ben, azóta 60 gólt lőtt és adott 25 gólpasszt, mellette a ghánai nemzeti csapatnak is erőssége lett a korábbi francia U18-as válogatott támadó.

Jordan sem tétlenkedett éppen, első idényét új csapatában 13 góllal és hét gólpasszal zárta, ezért aztán elvitte az Aston Villa Christian Benteke-utódnak 12 millió euróért. A nagyobbik Ayew ingyen írt alá a Swansea Cityhez (ez is mélyütés azért az OM-nek, akárhonnan is nézzük), és nem aprózta el: szignójáért 8.15 millió eurót kért, és heti 85.7 ezer eurót keres (körülbelül ennyit kapott a Ligue 1-ben is). Nemcsak gazdag, hanem sportos család is az övék, nagybátyjuk, Kwame Ayew a Metz, a Lecce és a Sporting CP profija volt, testvérük, a zömök Ibrahim szintén válogatott, sőt 2010-es világbajnoki résztvevő, a Lierse és a Zamalek után mostanság az Asante Kotokóban játszik.

2. Yannick Ferreira Carrasco

Csak miatta nem Kondogbia a nyár meglepetése, ugyanis a 21 éves belga támadó mindenesért 20 milliót fizetett az Atlético Madrid a Monacónak. Az ASM őt nem vette, hanem még öt éve a Genk utánpótlásából szúrták ki a francia megfigyelők, és potom 600 ezer eurós nevelési költséget számlázhattak érte a belgák. Egy kis bónusz leeshet még a Monacónak a támadóért, akit tavaly az AS Roma hatmillióért vitt volna, de Ferreira-Carrasco inkább négy évvel meghosszabbította monacói kontraktusát. Az elmúlt idényt 22 kanadai ponttal fejezte be, mérkőzéseken átlagosan 70 percet szerepelve, előtte hét kanadai pontig jutott, míg korábban, még a Ligue 2-ben hat gólt és hat asszisztot ért el. Egyébként egyik szülője portugál, a másik spanyol, azaz két országban is bánhatják, hogy a belgákat választotta. Nehéz hónapok állnak előtte, ha Diego Simeone tényleg új Arda Turant akar faragni belőle.

1. Geoffrey Kondogbia

Furcsa világ az, amelyben egy erőközéppályásért 30 millió eurót fizetnek, márpedig az Inter éppen ezt tette a 22 éves francia játékos kapcsán. Igaz, az U20-as világbajnok védekező középpályásért már a Monaco is 20 milliót áldozott két éve, amikor megvette a Sevillától (ennyi volt a kivásárlási ár). A spanyolok igen jól jártak vele, egy idénnyel előtte 3 millióért engedte el a Lens. Érdekes, hogy akkor a Real Madrid is vitte-vette volna, de Kondogbia félt attól, hogy ott kevés játéklehetőséghez jut.

A mostani 30 millióhoz a jövőbeli szerepléstől függően még ötmilliót (más források szerint nyolcmilliót, de az is kiderült, hogy plusz négymillió jár az ASM-nek, ha továbbadják a labdarúgót) kell fizetni érte, és a jól megtermett játékosnak fényes jövőt jósolnak Milánóban, ahol azt várják tőle, hogy minden értelemben véve megerősítse a gárda gerincét. Megbecsültségét mutatja, hogy Kondogbia évi 4.5-5 milliót keres majd a fekete-kékeknél (annyit, mint a hercegségben, ahol érkeztekor övé lett a topbér), ezzel a csapat legjobban fizetett alkalmazottjává válik.

A transzferben külön csavar, hogy hősünk csábítgatása közben az Inter és a Milan megnemtámadási egyezményt kötött a Ligue 1-re vonatkozóan.

Kondogbiának máris nagy szava van az Interben, mert hogy, hogy nem, de testvérét, a 26 éves Evanst is megvette az olasz klub, az Arlestől (ahol a legutóbbi évadban egy bajnokin lépett pályára 16 perc erejéig), de kölcsön is adta a csatárt a Renatének. Evans Kondogbia amúgy a Közép-afrikai Köztársaság válogatottját választotta.

A Milan-kisfőnök Adriano Galliani szerint az Inter 40 milliót költött megvételére – legalább sejtjük, mennyi lehetett az aláírási és az ügynökpénz.

Pénz, pénz és pénz, cikkünk leggyakrabban használt szava a millió és az euró. Vajon még mindig a sport iránti szenvedély mozgatja a futballt? Belülről már biztosan nem...