Egy elkötelezett futballrajongó – Harsányi Levente

– Tudni lehet önről, hogy kispesti – mióta is?
– Nem tudom az idejét, sem az okát – mondta Harsányi Levente műsorvezető, közismert futballszurkoló. – Talán édesapám lehet a magyarázat, ő szerette a klubot még Puskásék óta. A nyolcvanas években voltam tinédzser, a Garaba Imre, Gyimesi László, Détári Lajos fémjelezte társaság rengeteg élményt adott. Ráadásul Zuglóban nevelkedtem, néha bemásztunk focizni a Népstadionba, és még ott lehettem több kettős rangadón is… Amikor pedig Gujdár Sándorral találkoztam, az időutazás volt számomra: mondtam neki, egy pillanatra álljunk meg, mert amikor kissrácként gombfociztam, csakis ő állhatott a kapuba. Hihetetlen volt találkozni, beszélgetni vele. Ha manapság ritkábban is járok meccsre, és az érzés halványodik, el azért nem múlik. A Bozsik-stadionba belépve máig azt érzem, otthon vagyok.

– És lassan, ahogy hallottuk, a Camp Nouban is.
– Ennek viszont tudom a pontos dátumát. 1987-ben…

– Akkor született Lionel Messi.
– Látja, nincsenek véletlenek. Szóval, 1987. január harmincegyedikén a Barcelona a Real Madridot fogadta, és egy barátomnál néztük televízión a mérkőzést, nekik jó minőségű tévéjük és külföldi adójuk is volt akkoriban. Nos, Gary Lineker triplájával három kettőre győzött a Barca, és akkor egy életre elköteleztem magam a klub mellett. Ez a szerelem is tart azóta. Szerencsére az utóbbi tíz évben szinte mindegyik el Clásicón ott lehettem, amelyet Barcelonában rendeztek. Voltak szép és kevésbé szép emlékek. Megesett, hogy Júlio Baptista góljával győzött a Real, de mennyivel szebb volt Ibrahimovic kapásgólja vagy az öt nullás diadal! Hihetetlen, milyen eksztázisban ünnepelt csaknem százezer ember a stadionban, majd azt követően az egész város.

– Gondolom, olyankor nem üres kézzel tér haza…
– Persze, van kétféle melegítőm, rengeteg mezem, aztán az idők során már a gyerekeimnek is hoztam kisebb-nagyobb ajándékot: klubcímeres kulcstartók, egérpadok, faliórák. Van mindenféle. Megesett, hogy felkértek konferálni, de a műsor egybeesett egy fontos Barca-meccs időpontjával. Mondtam, ha nekik megfelel, hogy másfél órán át a tévé előtt ülök, akkor vállalom. Azt mondták a szervezők, ilyen őrült kéréssel még nem találkoztak, de belementek, én pedig ott voltam a színpadon – a meccs előtt és után. A sál, a mez persze kötelező kellék, ha nézem a csapatot a televízióban.

– Mi a legkedvesebb ajándéka?
– A párom, Ági régebbi munkahelyének barcelonai irodája kapcsolatban volt a klubbal. A születésnapomra szeretett volna meglepni valami igazán emlékezetes dologgal. Rendben, jött a válasz: vadonatúj mez, Barca-himnuszt éneklő plüsskutya és címeres ágynemű? Oké, de ezek mind megvannak. Igazán őrült barcelonainak kellene… Tudja, mit küldtek? Egy fotót az egyik játékosról. Rajta két sor. Levinek szeretettel. Leo Messi. Van ennél szebb ajándék?

– Tudni lehet önről, hogy kispesti – mióta is?
– Nem tudom az idejét, sem az okát – mondta Harsányi Levente műsorvezető, közismert futballszurkoló. – Talán édesapám lehet a magyarázat, ő szerette a klubot még Puskásék óta. A nyolcvanas években voltam tinédzser, a Garaba Imre, Gyimesi László, Détári Lajos fémjelezte társaság rengeteg élményt adott. Ráadásul Zuglóban nevelkedtem, néha bemásztunk focizni a Népstadionba, és még ott lehettem több kettős rangadón is… Amikor pedig Gujdár Sándorral találkoztam, az időutazás volt számomra: mondtam neki, egy pillanatra álljunk meg, mert amikor kissrácként gombfociztam, csakis ő állhatott a kapuba. Hihetetlen volt találkozni, beszélgetni vele. Ha manapság ritkábban is járok meccsre, és az érzés halványodik, el azért nem múlik. A Bozsik-stadionba belépve máig azt érzem, otthon vagyok.

– És lassan, ahogy hallottuk, a Camp Nouban is.
– Ennek viszont tudom a pontos dátumát. 1987-ben…

– Akkor született Lionel Messi.
– Látja, nincsenek véletlenek. Szóval, 1987. január harmincegyedikén a Barcelona a Real Madridot fogadta, és egy barátomnál néztük televízión a mérkőzést, nekik jó minőségű tévéjük és külföldi adójuk is volt akkoriban. Nos, Gary Lineker triplájával három kettőre győzött a Barca, és akkor egy életre elköteleztem magam a klub mellett. Ez a szerelem is tart azóta. Szerencsére az utóbbi tíz évben szinte mindegyik el Clásicón ott lehettem, amelyet Barcelonában rendeztek. Voltak szép és kevésbé szép emlékek. Megesett, hogy Júlio Baptista góljával győzött a Real, de mennyivel szebb volt Ibrahimovic kapásgólja vagy az öt nullás diadal! Hihetetlen, milyen eksztázisban ünnepelt csaknem százezer ember a stadionban, majd azt követően az egész város.

– Gondolom, olyankor nem üres kézzel tér haza…
– Persze, van kétféle melegítőm, rengeteg mezem, aztán az idők során már a gyerekeimnek is hoztam kisebb-nagyobb ajándékot: klubcímeres kulcstartók, egérpadok, faliórák. Van mindenféle. Megesett, hogy felkértek konferálni, de a műsor egybeesett egy fontos Barca-meccs időpontjával. Mondtam, ha nekik megfelel, hogy másfél órán át a tévé előtt ülök, akkor vállalom. Azt mondták a szervezők, ilyen őrült kéréssel még nem találkoztak, de belementek, én pedig ott voltam a színpadon – a meccs előtt és után. A sál, a mez persze kötelező kellék, ha nézem a csapatot a televízióban.

– Mi a legkedvesebb ajándéka?
– A párom, Ági régebbi munkahelyének barcelonai irodája kapcsolatban volt a klubbal. A születésnapomra szeretett volna meglepni valami igazán emlékezetes dologgal. Rendben, jött a válasz: vadonatúj mez, Barca-himnuszt éneklő plüsskutya és címeres ágynemű? Oké, de ezek mind megvannak. Igazán őrült barcelonainak kellene… Tudja, mit küldtek? Egy fotót az egyik játékosról. Rajta két sor. Levinek szeretettel. Leo Messi. Van ennél szebb ajándék?

A rovatot a Telekom támogatja!