+ A 24 CSAPATOS ÚJ EB-FORMÁTUM REKORDBEVÉTELT HOZOTT
+ ÓRIÁSI LÖKÉST ADHAT A NAGY TORNÁN RÉGEN (VAGY MÉG SOHA NEM) JÁRT VÁLOGATOTTAKNAK
– UGYANAKKOR A CSOPORTKÖR RENGETEG DÖNTETLENT ÉS POCSÉK GÓLÁTLAGOT HOZOTT
• LEHET-E EZEN JAVÍTANI A FORMÁTUM MEGVÁLTOZTATÁSÁVAL?

A huszonnégy csapatos, nyolcaddöntővel folytatódó küzdelemsorozatoknál minden csapat tudja, hogy 4 pont megszerzése szinte biztos továbbjutást ígér, sőt már egy győzelem (így három pont), vagy a csoport „végigikszelése” is elegendő a kieséses szakaszba kerüléshez. Ugyebár az utóbbit hozta össze a végül Európa-bajnoki címet szerző Portugália, melynél több döntetlennel még nem nyert csapat korábban Európa- vagy világbajnokságot.

A lebonyolítási forma így nem feltétlenül sarkallja arra a válogatottakat, hogy a győzelemre hajtsanak, szemben a „felezős” (vb: 32 csapatból 16 továbbjutó, Eb: a korábbi lebonyolításban 16-ból 8) szisztémával. Ezt mutatja a rekordszámú döntetlen is a 2016-os Európa-bajnokság csoportkörében: 11 alkalommal ikszeltek a csapatok, ez 31 százaléka a csoportmérkőzéseknek, és 10 százalékos emelkedés 2012-hez képest! A csoportmeccsek gólátlaga 1992 óta nem látott mélységbe (1.9) zuhant, a találkozók 39 százaléka 1–0-ra vagy 0–0-ra végződött. Ez azért kevéssé vonzó – hasonlítsuk össze a 2014-es világbajnokság csoportkörével, amely a „műfaj” talán valaha volt legjobbja volt.

Amióta az Eb létszámát 1992 után felemelték, sosem volt ilyen magas a döntetlenek aránya a csoportmérkőzések során. A 2016-os tornán a 36 csoportmeccsből 11 végződött döntetlenre (ebben élen járt a magyar válogatott csoportja 4 iksszel); összehasonlításul: a 2012-esen 24-ből 5, a 2014-es világbajnokságon pedig 48-ból 9. Tegyük hozzá: korábbi viadalokon előfordult ugyanígy 30 százalék körüli, valamint afölötti döntetlenmutató is. A „felezős” tornákon rendre előfordultak kiugróan magas és alacsony döntetlenszámok, a mezőny kétharmadát továbbjuttató versenyeken kisebb a szóródás és viszonylag magas az alsó határ – igaz, ilyen viadalból kevesebb is volt.

Ha összevetjük a 24 csapatos lebonyolítású, a mezőny kétharmadát továbbjuttató nagy tornákat (vb, Eb) a 16-os, 24-es vagy 32-es, fél mezőnnyel folytatódókkal, akkor az előbbieken átlagban több mint öt százalékkal több a döntetlen.

A 2016-os Eb-n érezhető, „jó az iksz” alapállást megerősíthette, hogy a válogatottaknak rendkívül szűkös az ideje a felkészülésre és összecsiszolódásra. Márpedig a legtöbb edző a védelemmel kezdi a játék összerakását – a gyengébb játékerejű csapatoknál pláne –, ha ennyire kevés az ideje. Nem csoda, hogy igen kevés, nyílt sisakos mérkőzés volt így.

A csoportharmadikok kétharmadának továbbjutása hat az utolsó körre is: kis előnyben vannak az utolsó két csoport csapatai, melyek a többi csoport eredményeinek ismeretében már számolgathatnak is. Az A-csoport harmadikja pedig napokat vár (és edz), hogy megtudja, továbbjutott-e. Ráadásul nem azonos a csoportelsőség jutalma (négy csoportgyőztes elvileg gyengébbet, tehát harmadik helyezettet kap, kettő pedig másodikat – a mieink pont így jártak).

LEHET-E MÁS?

A legradikálisabb javaslat az, hogy csak nyolc csapat – a csoportelsők és a két legjobb csoportmásodik – jusson be a következő körbe, tehát egyből a negyeddöntővel folytatódjon a kontinenstorna. Ebben a szisztémában tuti megéri nyerni, ám nagyon radikális a csökkenés, és kiesik a nyolcaddöntő – kevesebb meccs, kevesebb bevétel, ráadásul kevesebb országban sikerül fenntartani a maximális érdeklődést (értsd: amíg talpon van a saját csapat).

Felezni is lehetne a létszámot, mint az 1982-es világbajnokságon: a 24-ből 12 megy tovább, majd középdöntőt vívnak (4 csoport, 3 csapattal), innen pedig már az elődöntő következik. Ez a mostani lebonyolítással azonos számú mérkőzést biztosítana.

A torna létszámának emeléséről egyelőre nincs szó, és valószínűleg nem is lesz egy ideig: az azt jelentené, hogy az európai csapatok felénél több jut ki a kontinenstornára. Ez azért már nagyon alapos hígítás lenne. A 24 csapat mindenképpen marad – az UEFA nagyon elégedett a létszámemelés következményeivel. Főleg azért, mert teljesült egyik fő célja: új országok pezsdítették fel az Eb vérkeringését, hatalmas lelkesedést kiváltva otthon és a helyszínen tartózkodó szurkolótáboruknál.

„Sokan tartottak az új formátumtól, de működött. A huszonnégy csapatos Eb új területeket nyitott meg a futballnak. Ezekben az országokban futballbummot várunk, azt hiszem, sokkal több fiatal kezd majd el focizni. 2020-ban biztos ugyanez lesz a lebonyolítás, utána még nem tudjuk, de ezzel tervezünk, mert nagyon sok pozitívumot hozott” – vélekedett a tornaigazgató, Martin Kallen.

Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya arra mutatott rá: amikor egy „közepes” európai válogatott csap össze egy elit csapattal, akkor a rendkívül szervezett védekezéssel megpróbálja „elrontani” a meccset. Ráadásul ezt kiválóan teszik, magas színvonalú védekezéssel.

„Vannak ultradefenzív csapatok, de igen jól játsszák a védekező taktikájukat. Iskolázottak, és a szervezett védekezésben látják az esélyt. Továbbra is úgy érzem, a 16 csapatos lebonyolítás tökéletes volt” – mondta Löw.

Az Európa-bajnok portugálok kaptak kritikát rendesen azért, mert győzelem nélkül jutottak tovább a csoportból. A fináléban legyőzött franciák szakmai főnöke, Didier Deschamps szerint ez merőben igazságtalan.

„Lehet, hogy Portugália nem nyert meg sok meccset, de nem véletlenül jutott el a döntőig és nyerte meg azt. A továbbjutása mikéntje semmit sem vesz el a győzelme értékéből” – nyilatkozta.

Legyen ez – és egy szavazás – a végszó.