A piros nyolcas útja a megye II-ből Londonba vezet

„Amikor regisztráltam a tehetségkutatóra, úgy voltam vele, hogy kihagyok egy edzést a csapatomban, és eljövök egy élményért, mert azt, hogy esélyem lenne bármire, nem gondoltam volna. Azt pedig végképp nem, hogy engem választanak meg győztesnek, és én képviselhetem Magyarországot a tehetségkutató nemzetközi mezőnyében” – mondta Balogh, aki pályafutása során több neves magyar klubnál is megfordult, de egyiknél sem sikerült hosszabb időre megragadnia. Sőt, igazából még rövidre sem. A tehetségkutató győztese hatéves kora óta focizik, Törökbálint mellett játszott már Érden, Tárnokon, és egy szezont az Újpest ifiben is lehúzott.

„Általában az volt a jellemző, hogy elmentem a nagycsapatok kiválasztóira, nyílt edzéseire, jártam a Honvédnál, a Vasasnál, a Videotonnál is, de nem kellettem. Másfél évig a ferencvárosi szurkolók csapatában is futballoztam, Csókás Krisztián edzőnek nagyon sokat köszönhetek. Érden már a felnőttekkel edzettem, ám többnyire csak az ifikkel játszottam, így kerültem egy éve Törökbálintra, ahol az akkor megye I-es felnőttcsapatban számítottak rám. Idén nyáron viszont kiestünk, így most még alacsonyabb osztályban vagyok.”

Balogh Béla egy éve érettségizett, azóta a családi vállalkozásból betegsége miatt kieső édesapját pótolja, a cég fuvarozással foglalkozik. A belső középpályás a tehetségkutatón játékintelligenciájával tűnt ki a több mint háromszáz próbázó közül, de amíg elérkeztünk a késő délutáni végkifejletig, napközben is le kellett valamit tenni az asztalra.

Első körben négy feladatból álló tesztpályát rakott össze a Petr Havlícek koordinálta szakmai stáb, amelyet rajta kívül három magyar tréner, Gáncsos András, Kun István és Nagy Sándor alkotott. A cseh szakember a Sparta Praha U16-os korosztályos együttesének edzője, és felkérték a régiós tehetségkutatók levezénylésére. A tesztpályán szerepelt három a három elleni kétkapus játék állandó cserékkel; 15x15 méteren labdatartásos iramjáték változó felállásban; kapura lövés egy az egy elleni játékhelyzettel megspékelve; illetve sprintek. Utóbbi létszámfüggő volt, a déltől egyórás bontásban érkező csoportok közül nem mindegyiknek került be a programjába. A jelentkezők képességeik alapján rendkívül széles skálán mozogtak. Akadt, aki egy korosztályos akadémiai edzésen is biztosan megütötte volna a szintet, mást a dühöngőben is valószínűleg csak utolsóként választottak volna be a csapatba. A programra néhányan kísérővel – edző, szülő, nagyszülő (!), cimbora, barátnő – jöttek, a többség azonban egyedül. No, igen, ebben a korban már illik önállóan felvállalni az élet kihívásait. Az érkezők közül sokan az „adok magamnak még egy esélyt" jelszóval vettek részt a tehetségkutatón, és a hozzáállásuk is ennek megfelelő volt. A pályán nem kedélyes délutáni edzés zajlott.

Már csak azért sem, mert az időjárás erre nem adott lehetőséget. A nyirkos, hideg idő csípős széllel párosult, 15 órától pedig ráerősített az addig szemerkélő eső, ami rendkívül csúszóssá tette a műfüves talajt. Havlícek angolul instruálta a játékosokat, egy kis légiósfílinget, még inkább nemzetközi futballvalóságot csempészve a délutánba. Az utolsó kiválasztót követően 46 fiatal jutott be a középdöntőbe, amelyre gyorsan ráfordultak a versenyben maradtak. Így akadt, aki pihenő nélkül állt bele a következő erőpróbába, más viszont két-háromórás várakozást követően, ledermedt izmokkal. Indokolt volt az alapos bemelegítés, amelyet egy az egy elleni játék, illetve három a három elleni kétkapuzás követett. A szakembereknek félóra állt rendelkezésükre, hogy újabb húsz játékosnak köszönjék meg a részvételt. A döntő már klasszikus nagypályás játékból állt, mezőnyben tíz a tíz ellen, három-három cserével. A piros mezes csapat egyértelműen az ellenfél fölé nőtt – ez gólokban is megmutatkozott –, és ebben döntő érdeme volt a középpályán nyolcas mezben szorgoskodó Balogh Bélának.

„Mindenekelőtt a játékintelligenciát figyeltük, hogy a fiúk milyen gyorsan tudnak egy adott játékhelyzetet értékelni és annak a megoldására döntést hozni – árulta el Nagy Sándor, aki nem mellékesen a PSV Eindhoven magyarországi, valamint szlovákiai és szlovéniai scoutja. – A második szempont a technikai képzettség volt, a harmadik pedig a fizikai képesség. Nagyon sok srác érkezett a válogatóra, az időnk pedig nagyon rövid volt. Az első szűrő kiválasztás szempontjából még egyszerű feladatot jelentett, a középdöntő viszont nagyon nehezet. Megfigyelőként ilyenkor mindig azt keressük, hogy ki az, akiből biztosan nem lehet győztes. Így tudjuk szűkíteni a kört, mert ennyire rövid idő alatt sokkal nehezebb meglátni, hogy ki az, aki valamiért jobb a többieknél. A döntő után megint egyszerű volt a helyzetünk, ugyanis mind a négyen ugyanarra a játékosra voksoltunk. Napközben is látszott, hogy Béla technikás futballista, de ezt többekről elmondhattuk. Nagypályán aztán végleg meggyőzött bennünket arról, hogy milyen jól helyezkedik, mozog és lát a pályán, ezzel nőtt a többiek fölé.”

Az eredményhirdetésnél a társak nagy tapssal gratuláltak a győztesnek, akire ősz végén igazi kaland vár. A régióból ötödmagával Prágában kell jelentkeznie november 21-én, a fiatalok másnap utaznak Londonba. A háromnapos angliai tesztre szerte a világból ötvenen hivatalosak. Az ottani győztes egyéves ösztöndíjat nyer a Nike Akadémiára!

„Mindig is szerettem volna profi futballista lenni – zárszavazott Balogh Béla. – Most talán kapok még rá esélyt, hogy valahol felfigyeljenek rám, hogy megkapjam a lehetőséget a fejlődésre és a bizonyításra. És visszakaptam az álmomat is: megint hiszek benne, hogy ez összejöhet.”