Tábornokok legendája: leszerelt Klose, Samuel, Anelka, Saviola és Gerrard is

MIROSLAV KLOSEMIROSLAV KLOSE

Már a nyáron lehetett sejteni, hogy az akkor az olasz Lazióval nem hosszabbító, az MLS-szel és a Kaiserslauternnel is csak kacérkodó 38 esztendős német válogatott gólrekorder nem folytatja a labda rúgását, de csak ősszel jelentette be Klose, hogy hivatalosan is szögre akasztotta a cipőjét. Pontosabban csak a góllövő cipőjét, mert továbbra is láthatjuk őt a nagy nyári tornákon, hiszen felcsapott a válogatott stábjához segédedzőnek. Azzal sokan tisztában vannak, hogy Klose lengyel származású, de azt kevesen tudják, hogy édesapja, Józef is remek labdarúgó volt (a felesége meg válogatott kézilabdás), légióskodott az Auxerre-ben is (Joël Bats, Jean-Marc Ferreri és Andrzej Szarmach oldalán). Fia még láthatta őt futballozni, mivel csak 1984-ben vonult vissza. Tehetségből vitathatatlanul a kis Mirónak jutott több, a Homburg, a Werder Bremen és a Lautern után a legsikeresebb a Bayern Münchennel volt, közben a nationalelffel négy világbajnokságon és három kontinenstornán vett részt. 2011 óta a Lazióban „vezetett le”, és bár sokat küszködött sérülésekkel, több mint 60 gólig jutott Rómában, átlag 180 percenként betalálva. A 137 válogatott meccsén 71 találatot jegyző Torjäger (sőt Torjägermeister) nem volt technikai zseni, bár a fejesei elérték a világklasszis szintet, inkább Gerd Müller szellemi örököse: harcolt, lepattanózott, bepattanózott, próbálkozott, befutott és bevetődött – s valahogyan mindig jókor volt a jó helyen.

Hősünk azon hármak egyike, akik négy világbajnokságon is betaláltak (hasonlóra csak Pelé és Uwe Seeler volt még képes), 2002-ben vb-csúcstartóvá vált azzal, hogy öt fejes gólt szerzett – és mind a négy vb-jéről, illetve egy kivétellel minden Eb-jéről éremmel távozhatott!

EGY IGEN RÉSZLETES KLOSE-PORTRÉ A 2010-ES VB TISZTELETÉRE

Klose válogatottbeli találatai

JAVIER SAVIOLA

Nem ért fel Klose magasságáig – több értelemben sem – az 1981-es születésű Javier Pedro Saviola Fernández, pedig tehetség dolgában bőkezűbben bánt vele a Teremtő. Az aprócska „Nyuszika” a River Plate-ben futott be, innen csábította el 2001-ben a Barcelona, de a két fél hosszabb távon nem boldogult egymással: noha Saviola sok gólt szerzett, még többet vártak tőle. Némi kölcsönjáték után nagy meglepetésre elvitte a Real Madrid, ám ott kevés sót evett meg, majd a Benfica, Málaga, Olympiakosz, Verona (egyedül a Hellasnál nem ment neki igazán, egyébként nem lehetett rá panasz) útvonalon tért haza a Riverhez, ahol azonban veteránként már nem remekelt. 2016 elején elbocsátották pocsék formája miatt, és bár szeptemberben azzal a szándékkal csapott fel segédedzőnek az andorrai FC Ordinónál, hogy játszik is majd, ha erőállapota engedi, erre már aligha kerül sor. Ugyan az U20-as argentin válogatottal felült a világ trónjára (akkori kalandjairól bővebben ITT olvashat), a felnőtteket pedig 40 fellépésen 11 góllal segítette, amíg még huszonévesen vissza nem vonult onnan, egy olimpiai aranyérem és egy Copa América-ezüst mellett „csak” egy vb-szereplés jutott neki osztályrészül, 2006-ban – akkor viszont három mérkőzésen három kanadai pontot hozott össze.

2008-AS KELTEZÉSŰ, BŐSÉGES PORTRÉJÁBAN ITT GYÖNYÖRKÖDHET!

NICOLAS ANELKA

„Aligha van még egy ilyen arrogáns, kibírhatatlan alakja napjaink labdarúgásának, mint Anelka. Hogy akkor miért tűrik meg mégis ideig-óráig a csapataiban? Ha megrázza magát, a labdát lehetetlen elvenni tőle, fejesei és lövései halálos pontosságúak, cseleivel képes halomra dönteni a legjobb védelmet is, helyezkedése tanítani való – ha nagy kegyesen megrázza magát...” – írtuk szintén egy ódon, erősen vitriolos felütésű, de a csatár érdemeit később részletesen taglaló BL-életrajzban az 1979-es születésű csatárról.

Aki még tizenévesen került a PSG-től Arsene Wenger londoni istállójába, ahol remekül futballozott, és erre a Real Madrid vevő volt – a klub 35 millió eurót fizetett érte, abszolúte fölöslegesen, ugyanis Anelka csődöt mondott, vergődése és sztrájkja miatt még el is tiltották. A spanyolok azonban, szerencséjükre, majdnem ugyanennyiért el tudták sózni a párizsiaknak. Tulajdonképpen a PSG-nél, és kölcsönben a Liverpoolban sem ment neki, ám 2002 és 2008 között a Chelsea, a Fenerbahce, a Bolton Wanderers és a Manchester City összesen 55.7 millió eurót áldozott a játékjogáért – és nem hiába, ugyanis Anelka ekkoriban rendre megrázta magát. Kalandozott még egyet Kínában, 2013-ban nagy meglepetésre felbukkant a Juventusban, balhézott egyet-kettőt a West Bromwich színeiben, majd az indiai Mumbai City volt az utolsó profi klubja. Ázsiában már edzősködött is, egy algériai klubnál pedig sportigazgatóként is kipróbálta magát, aztán hirtelen felindulásból majdnem vett egy kis belga egyesületet. A válogatottal 2000-ben Európa-bajnok lett, 2010-ben azonban a vb-n sok szempontból is csúnyán leszerepelt, és 69/14-es mérleggel búcsúzott abban az évben a nemzeti csapattól. Mint láthattuk, a futballtól képtelen lesz elszakadni. Egyébként karrierje során közel 130 millió eurót fizettek érte, aláírási és ügynökpénzek nélkül, ezzel majdnem világrekorder!

DIDA

Éppen Anelka ellentéte volt személyiségét tekintve a mindig hidegvérű brazil kapus, akit még az sem hoz ki a sodrából, amikor fejen rakétázzák olasz bajnoki rangadó ürügyén... Az 1973-ban született kapus a Corinthiansban robbant be, és 1999-ben ötmillió euró körüli összegért megvette a Milan, Jens Lehmann helyére, ám itt várnia kellett pár évet az alapemberségre. Megérte böjtölni, a tizenegyesölő a temérdek hazai arany mellé olasz bajnok és kétszeres BL-győztes lett. A válogatottat közel 100 mérkőzésen erősítette, és nyert a selecaóval egyszer világbajnokságot, egyszer pedig vb-ezüstérmet (ezeken a tornákon csereként vették őt figyelembe a mindenkori kapitányok, pechjére 2006-ra lett csak kezdő, 14, a kispadon letudott vb-találkozó után), a Copa Américán felül. 2010-ben a nem sokkal előtte viharossá vált viszony ellenére (sokaknak nem tetszett, hogy évi majdnem ötmillió euróért bizonytalankodik) szépen búcsúzott a Milantól, hogy másfél évig szüneteltesse a profi pályafutását, időnként azért pályára lépve – csatárként! – a piros-feketék veteránjait felvonultató Milan Glorie nevű hobbicsapatban. 2012 májusában a Milan strandfutball-együttesével játszott a Sao Paulóban rendezett klubvilágbajnokságon, ám ugyanabban az évben már újra „a rendes” kapuban állt, a brazil Portuguesa, Gremio, Internacional hármassal (így edz egy 41 éves veterán!) lezárva életének minden bizonnyal legszebb időszakát. Tervei szerint edző lesz – Clarence Seedorf majdnem magával vitte Kínába, de mire Dida elutazott volna, a kapus egykori csapattársát menesztették –, méghozzá a Milannál.

ÓDON DIDA-PORTRÉ ITT KAPHATÓ!

Dida legszebb védései

DIEGO MILITO

Korán kiderült, hogy az idősebbik Milito fivért a Jóisten is labdarúgónak teremtette, hiszen az 1979-ben napvilágot látott csatár szakasztott úgy néz ki, mint az uruguayi futballisten, Francescoli. Sőt, a nagy Enzónál (akitől a becenevét is kapta: Herceg) sikeresebb európai karriert futott be, mert amíg az „elődnek” az Olympique Marseille, Cagliari, Torino hármas jutott, addig a kis-nagy Milito a Real Zaragoza és a Genoa után az Interrel sokszoros bajnok és egyszeres Bajnokok Ligája-győztes lett, a 2010-es BL-fináléban egyenesen az ő duplája döntött az Inter javára a Bayern Münchennel szemben. Korábban a Genoában és a Zaragozában minden második mérkőzésén betalált, s ezt a remek átlagot nem sokkal múlta alul az Interben 2009 és 2014 között. A milánóiak egy talján módi szerinti, kacifántos üzletben szerezték meg, Thiago Mottával együtt, majdnem 40 millió euróért, de az összeg nagy részét játékosokban törlesztette az Inter, amely Robert Acquafrescát remek áron, 15 millió euróba számította be, ellenben a négymillióért elkótyavetyélt Leonardo Bonuccin hatalmasat bukott. Diegol Milánóból hazatért nevelőegyesületéhez, a Racinghoz, amellyel újra argentin bajnok lett, és gólérzékenységét sokszor megcsillogtatva egészen a tavalyi évig szolgálta a klubot. Testvére, Gabriel (párszor játszottak is egymás ellen) majdnem a közelmúlt legjobb dél-amerikai védője volt, ám ebben sérülései megakadályozták, viszont a Barcelonáig és 42 válogatottságig így is eljutott. A támadó Milito két Copán és egy vb-n segítette az albicelestét, de összességében negyedszáz találkozón alig négyszer lőtt gólt nemzeti színekben.

Milito Internazionale színeiben szerzett góljai

MARK SCHWARZER

„Nem koravén, örökifjú a 42 esztendős ausztrál kapus, Schwarzer, akit érdemei elismeréseként ingyen elengedett a Chelsea a Leicester Cityhez; gondoljuk, azért, nehogy kiessen a ritmusból a süvölvény, aki merészen 2016 nyaráig kötelezte el magát új gazdájához. Schwarzer egy darabka futballtörténelem: 1995-ben debütált a Bundesligában a Dynamo Dresden színeiben, és rivális kollégája Andreas Köpke volt, miközben Marek Penksa, Jay-Jay Okocha és a lengyel Jan Furtok támadta a kapuját; a PL-ben a Hillsborough-ban, a Sheffield Wednesday ellen esett át a tűzkeresztségen a Middlesbrough színeiben, és Des Walker, a volt Liverpool-legenda Steve Nicol, valamint Benito Carbone keserítette az életét többek között, a válogatottat meg 22 éven keresztül szolgálta” – írtuk róla 2015 elején, és bizony nem tett rossz lóra a Leicesterrel a játékos, ugyanis másfél év múlva angol bajnokként retirálhatott. Válogatottjában, amelyet 1993 és 2003 között szolgált, 109 (mások szerint 110) fellépéssel rekorder, pedig sokszor nem repülhetett el a többnapos hazai túrára a klubjai miatt, és kortársa volt a Mark Bosnich, Zeljko Kalac, Mile Sterjovski hármas is. Ha minden klappol számára, bőven 200-szoros válogatott lehetett volna a két-két vb-n és Konföderációs Kupán is szereplő, vénségére az angol ligában és a BL-ben pár korrekordot megdöntő futballista.

A 2010-ES VB–RE ELKÉSZÍTETTÜK MEGLEPŐEN HOSSZÚ ÉLETRAJZÁT, FOGYASSZA JÓ KEDVVEL!

NEMANJA VIDICS

Ha megemlítettük fentebb Dida fénykori zord, kiismerhetetlen, rezzenéstelen ábrázatát, akkor a szerb bekk maga főszekuritis a Húsvét-szigetek szoborparkjában. Esetében a fizimiska nem hazudik, szigorú, sallangmentes védőmunkája posztja legjobbjai közé emelte, ráadásul a Crvena zvezda és a moszkvai Szpartak után 2006 és 2014 között a Manchester Unitedet szolgálhatta, ahol ikonikus duót alkotott angol pandantjával, Rio Ferdinanddal. Angliában Bajnokok Ligáját, klub-vb-t, öt-öt bajnoki címet és angol Szuperkupát, három FA-kupát nyert, majd 2014-ben áttette a székhelyét Milánóba, az Interhez, ám itt sérülései miatt kevés sót evett meg. 2016 elején felbontotta szerződését, és ugyan akadtak kérői, főleg Amerikából, de már nem folytatja. Sokat elmond a Balkán történelméről, hogy jugoszláv, szerb és montenegrói, illetve szerb válogatott is volt, összesen több mint ötvenszer. A nagy dobást korosztályától 2006-ban várták, amikor a vb előtt a Mladen Krsztajics, Ivica Dragutinovics, Vidics, Goran Gavrancsics védőnégyes összesen egyetlen gólt engedélyezett a selejtezők során az ellenfeleknek, de a tornán leszerepeltek, míg maga Vidics előbb eltiltás, majd sérülés miatt pályára sem lépett.

RÓLA IS AKAD EGY RÉGI PORTRÉNK, MI SEM TERMÉSZETESEBB.

LUCA TONI

Öreg csatár nem vén csatár, ezt jól tudjuk Milla apó óta, de kevesen fogadtak volna arra, hogy a sokak szerint már levitézlett, 38 éves Toni a Serie A gólkirálya lesz – ráadásul a Hellas Verona színeiben! A 193 centiméter magas csatár 17 klub mezét viselte 22 éves pályafutása során, a Fiorentinában szerzett 31 bajnoki góljával 2006-ban elhódította az európai Aranycipőt, és abban az évben világbajnok lett az olasz válogatottal, amelyben 47 mérkőzésen 16 gólt jegyzett. Az érte alig 11 millió eurót fizető Bayern Münchennel a Bundesligát és a Német Kupát is kétszer nyerte meg, karrierje során klubszinten 658 meccsen 306 gólig jutott. Utolsó szezonjára azonban nem gondol majd vissza szívesen, hiszen neki és csapatának sem ment, a Verona kiesett a Serie A-ból. „Amikor minden rendben megy, nehéz a visszavonulásra gondolni, a mostani azonban életem legrosszabb idénye, pszichésen is. Nem hiszem, hogy edző leszek. Korábbi csapattársaimon azt látom, hogy egy-egy meccsen öt évet öregszenek a kispadon. Hogy bánok-e valamit? Azt, hogy a Romával nem tudtuk megnyerni a bajnokságot” – így a szögre akasztás bejelentésekor Toni, aki egy alkalommal majdnem beteljesítette sokak vágyát: kis híján megverte Louis van Gaalt. Jelenleg a Hellas vezetőségében dolgozik, nemrégiben megszerezte a sportigazgatói képesítést.

KORAI PÁLYAFUTÁSÁRÓL BŐVEBBEN ITT TUDAKOZÓDHAT!

WALTER SAMUEL

Ha már AS Roma: ott emelkedett a világklasszisok közé, éppen a brazil Aldair örökébe az argentin védőfejedelem, az 1978-ban született Walter Adrián Luján Samuel (példaképe szintén brazil: Ricardo Rocha). A rómaiak tekintélyes pénzt, 17.5 milliót fizettek érte a Boca Juniorsnak, majd az Örök Városból ereje teljében, 2004-ben 23 millióért csábította el a Real – és bár Samuel, mit tagadjuk, csődöt mondott Spanyolországban, egy év múlva így sem sajnált érte 18 milliót az Inter. Itt egészen 2014 nyaráig szolgált, ötszörös bajnoki aranyérmes, BL-győztes, klubvilágbajnok, sokszoros Olasz Kupa- és olasz Szuperkupa-aranyérmes lett, valamint 32 évesen a liga legjobb védője (ne feledjük, a védekezés hazájában). Samuelt azonban a válogatottban az igazán nagy siker elkerülte, a 2002-es és a 2010-es vb-n is lebőgött az őt is soraiban tudó albiceleste. A csonttörő levezetett picit Bázelben, két bajnoki címmel, míg ma már az Inter edzői stábjának a tagja.

PARÁDÉS, 2004-BEN ÍROTT, PÁR ÉVIG SZORGOSAN FRISSÍTETT, DE AZTÁN MÉLTATLAN MÓDON MAGÁRA HAGYOTT, ÁM EREDETI SAMUEL-ÉLETRAJZUNK ITT!

LANDON DONOVAN

„Bye, bye London-don don-don good bye” – énekelgethette volna január elején a Donovan-klub a névadó visszavonulási partiján, ha lett volna ilyen alkalom, és azon Illés-rajongó résztvevő, valamint ha eltekintenek az egybetűnyi eltéréstől. Először a 2006-os vb előtt készítettük el a labdarúgó részletes, sokat ígérő címmel ellátott portréját (Landon Timothy Donovan, katt!), és már akkor nyolc sorban foglaltuk össze a villámszélső addig elnyert díjait, címeit. Akkori 110 válogatottságához már „csak” 47-et tett hozzá, és összesen „csak” három vb-n vehetett részt makacssága, gyengébb formája és Jürgen Klinsmann miatt.

„Bár az amerikai válogatott gól- és szereplési rekordere az 1982-ben napvilágot látott Donovan, az MLS-ben senki sem szerzett nála több gólt és 12-szer került be az idény álomcsapatába, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig a Bayer Leverkusen neveltje 2009 elején hatalmas lehetőséget kapott, hiszen a Bayern Münchenhez került kölcsönbe, ám ott finoman szólva sem váltotta meg a világot a sokoldalú szélső. 1999-ben a FIFA U17-es világbajnokságáról 15 esztendős kora dacára is aranylabdával térhetett haza, ám mégsem állta meg helyét a topligákban (később az Evertonban is próbálkozott), fénykorát így az LA Galaxyben élhette. No és a válogatottban, amelyben 157/57-es mérleggel zárt. Gyorsasága fiatalkorából ered: a dúsgazdag környéken lakó, de egy kisegítő iskolában dolgozó tanárnő kisfia nem örvendett éppen nagy szeretetnek és tiszteletnek, így hát gyakran megesett, hogy szaladnia kellett Landonnak a helyi rosszfiúk elől” – írtuk róla 2015 elején, amikor felfüggesztette a karrierjét. Nem sokáig bírta: 643 napnyi kihagyás után újra játszott az MLS-ben, természetesen a Galaxy színeiben. Most ismét szögre akasztotta a cipőjét (a liga örökös gól- és gólpasszkirályaként) – 34 évesen talán még nem is végleg.

Mint azt már olvashatták lapunkban, Donovan nyíltan mesélt depressziójáról, emellett súlyos lelki hátizsákot cipel élete végéig, a foci miatt: 2001 márciusában egy U20-as mérkőzésen Trinidad és Tobago ellen játszott a válogatottban, amikor egy ütközés nyomán eltörött a bordája – csakhogy az ellenfél még rosszabbul járt. Marvin Lee súlyos csigolyasérüléseket szenvedett, lebénult, és hiába állta összes kórházi számláját a szövetség, hiába segített neki pénzzel és lelki támogatással David Beckham, Steven Gerrard és maga Donovan is, a mozgásképtelen, de a kerekesszékből is focit néző sportoló 2003-ban elhunyt.

ANTONIO DI NATALE

Ugyan nem tartozott szakmája klasszisai közé, de a támadó az olasz válogatottban 42-szer szerepelt, 11 gólt lőve – és az őt kinevelő Empoliból, majd az őt naggyá tevő Udineséből került be a nemzeti csapatba. Az udineieket 2004 és 2016 között szolgálta, s akárhogyan is számoljuk, megdolgozta a 100 ezer eurós vételárat a maga 227 találatával, amelyhez döbbenetes módon kétszer ennyi meccs sem kellett, miközben egyáltalán nem mellékesen kiosztott harmadennyi gólpasszt is. 2010-ben és 2011-ben olasz gólkirály, az első után a Serie A legjobbja volt – kész csoda, hogy nem igazolt egy nagyobb kenyéradóhoz, ám így is két Eb-n és egy vb-n (kép)viselhette az olasz színeket. 2010-ben hívta a Juventus is, azonban családja és gyermekei érdekét nézve maradt Udinében. „Köszönöm, de nem” – mondta a támadó a torinóiak hívására minden idők egyik legrövidebb transzfertalálkozóján.

Emlékezzünk meg mindenképpen arról, hogy minden idők egyik legjobb balhátvédje, ROBERTO CARLOS tavaly januárjában ismét visszavonult, ám ezúttal már nem az Anzsitól, mint 2012-ben, hanem az indiai Delhi Dynamostól. Már nagyon szépen, meghatóan elbúcsúztunk tőle, EHHEZ nem nagyon lehet mit hozzátenni (na jó, BL-adatbankja neki is akad), foglalkozzunk ellenben kicsit részletesebben STEVEN GERRARDDAL!

Aki méltán lett a Liverpool legendája, akit egy időben majdnem a klubcímerbe is beleapplikáltak, ugyanis nem engedett a gazdag spanyol klubok hívásának, hanem karrierje érdemi részében végig maradt a vörös mezben. Gerrard a klub neveltje, ahová hétesztendősen került és tizennyolc évesen mutatkozott be a felnőttcsapatban, amelyben 690 mérkőzésen játszott, ezalatt 180 gólt szerzett és 100 gólpasszt osztott ki. A legnagyobb sikert 2005-ben érte el a Poollal, amikor a Milan ellen vert helyzetből fordítva BL-t nyertek, és eme siker hatására maradt a klubnál. „Életem eddigi legnagyobb élménye, hogy a magasba emelhettem ezt a kupát. Hogyan gondolhatnék éppen most arra, hogy elhagyom a Liverpoolt? Valóban nagyszerűen érzem itt magam, boldog vagyok” – mondta a finálé után, amelynek ő volt a legjobbja. A 2005-ös bronzlabdás a Poollal megszerezte az FA- és UEFA-kupát is, ő maga nyolcszor került be az idény csapatába, de az áhított bajnoki cím elérhetetlen maradt, és hiába szerepelt az angol válogatottban 114-szer, ott abszolúte elkerülték a sikerek, noha három-három Eb-n és vb-n láthattuk. Majdnem 200 gól és 100 gólpassz után búcsút intett 2015-ben Liverpoolnak, és két idényt lehúzott Amerikában, az LA Galaxyben, ahol szintén húzóember volt

ÉLETRAJZA ITT!

Steven Gerrard, a legenda

TOVÁBBI, 2016-BAN VISSZAVONULT VÁLOGATOTT FUTBALLISTÁK (1. rész)

Név, születési év, nemzetiség, legismertebb klub, utolsó klub, válogatottság/gól, érdekesség

Patrick McCarthy, 1983, ír, Manchester City, Crystal Palace, ma a Palace U21-eseit vezeti

Michael Duff, 1977, északír, Burnley, 24/0

Andy Reid, 1982, ír, Tottenham, Nottingham Forest, 29/4, U17-es Eb-győztes

Jamie McAllister, 1978, skót, Aberdeen, Exeter City, 1/0

David Dunn, 1979, angol, Blackburn, Oldham, 1/0, már a Blackburn U-csapatainál dolgozik, 2003-ban a Birmingham 8.4 millió eurót fizetett érte

Darren Byfield, 1976, jamaicai, Aston Villa, Solihull, 7/1

Patrick Platins, 1983, német, Wolfsburg, Darmstadt, egykori U-vál.

Christian Demirtas, 1984, német, Mainz, Würzburger Kickers, egykori német U-vál.

Michael Stegmayer, 1985, német, Bayern München, Darmstadt, 30-szoros U-vál.

Patrick Zoundi, 1982, Burkina Fasó-i, Saarbrücken, 19/1, 2x ANK-résztvevő

Uwe Möhrle, német, 1979, Wolfsburg, Energie Cottbus, B-vál.

Daniel Jungwirth, német, 1982, Bayern München, Unterföhring, U-vál.

Rémy Ebanega, 1989, gaboni, Auxerre, Bastia, 12/1, ANK- és olimpiai résztvevő

Fernando Menegazzo, 1981, brazil, Bordeaux, FC Bruges, 8/0, francia és szaúdi bajnok (al-Sabab), Copa América-győztes 2007-ben, Copa-résztvevő 2001-ben

Wim De Decker, 1982, belga, Gent, Royal Antwerp, 1/0, ma már az antwerpeniek vezetőedzője

Stephen McPhail, 1979, ír, Leeds, Shamrock Rovers, 10/1

Ohad Kohen, 1975, izraeli, Beitar Jeruzsálem, Hapoel Kfar-Saba, 1/0

Michael Dingsdag, 1982, holland, Grashoppers, NAC Breda, U- és B-vál., Holland és Svájci Kupa-győztes

Adnan Mravac, 1984, bosnyák, Dynamo Dresden, Mannsdorf, 13/0

Tobias Kern, 1986, német, Bayern München, Anif

Marco Pérez, 1978, liechtensteini, FC Basel, Bruck, 1/1, az egy gólt a németeknek lőtte

Tonel, 1980, portugál, FC Porto, Belenenses, 2/0, 2x portugál (Sporting CP) és horvát (Dinamo Zagreb) bajnok, 2x Horvát Kupa-gy.

Briguel, 1979, portugál, Marítimo, 5x U21-es vál., 1990 óta egyetlen klubot szolgált, a felnőttek között 16 idényt húzott le

Carlos André, 1982, portugál, Setúbal, Cova Piedade, 13 klubváltáson esett át karrierje során

Jeffrey Altheer, 1987, holland, Feyenoord, ASWH, 13x U-vál.

Kris Stadsgaard, 1985, dán, Rosenborg, Málaga, FC Köbenhavn, 3/0, 2x dán és norvég bajnok

Kristian Faeste, 1990, dán, Silkeborg, 11x U-vál.

Taavi Rähn, 1981, észt, Levadia, Paide, 74/0, Ukrajnában, Kínában, Oroszországban, Litvániában és Finnországban is légióskodott

Vjatseslav Zahovaiko, 1981, észt, DVSC, Paide, 39/8, 2011-ben érkezett a Debrecenbe a portugál Leiriától, ingyen

Cikkünket folytatjuk!