A spanyol futball utolsó lovagja és a németek karmestere is szögre akasztotta

Térjünk ki ma bővebben olyan játékosokra, akik karrierjük során ritkán kapták meg azt az elismerést, amire pedig annyira rászolgáltak! 

Ki mással is kezdhetnénk, mint Jesús Navasszal: a 39 éves spanyol 2001 és 2024 között egy négyéves manchesteri kitérő kivételével a Sevilla FC-t szolgálta, kétszer nyert UEFA-kupát, Európa-ligát és Király-kupát, a válogatottal kétszeres Európa- és egyszeres világbajnok, 2023-ban Nemzetek Ligája-győztes. Mégis, nem tartották a világklasszisnak sem a szakírók, sem a szurkolók… egyszerűen csak nagyon-nagyon szerették és tisztelték. Vele és a tavaly búcsúzó Joaquínnal véget ért egy korszak a La Ligában, az utolsó lovagok is „leszereltek”.

A szélső az idők szavát megértve folyamatosan változtatott posztján és hozzáállásán. A válogatottban 15 év alatt jutott el 56 fellépésig, bátyja, Marco Navas játszott párszor a Sevillában, sőt egy bajnokin mindketten a keret tagjai voltak. Pályafutása utolsó fél évében a fizetését jótékony célokra fordította.

Hogy Toni Kroos mit jelentett a Real Madridnak, az csak azután derült ki, hogy visszavonult, alig 34 évesen. A kihalófélben lévő fazonszabászok egyik utolsó nagy alakja, világbajnok, hatszoros Bajnokok Ligája-győztes, sokszoros német és spanyol bajnok, kupagyőztes, volt az U17-es Eb és vb aranylabdása is, 2014-ben, 2018-ban és 2024-ben az Év játékosa odahaza, négyszer az Év csapatának a tagja a FIFA szerint, 114 válogatott mérkőzésén 17 gólt és 21 gólpasszt, három vébén és négy Eb-n öt érmet szerzett. Kiváló meglátásai és élményszámba menő passzai mellett a mezőnymunkából is kivette a részét.

Miként a nagy Leonardo Bonucci (37), korunk olasz védőfejedelme, aki fél évvel Giorgio Chiellini után szintén visszavonult. Játszott az Interben, a Milanban és a Juventusban is, az Union Berlinben és a Fenerbahcében vezetett le. 107.4 millió eurót fizettek érte (a Genoában, a Pisában, a Trevisóban és a Bariban is futballozott), cserélték, beszámították és közös tulajdonban vették, ahogyan az talján földön szokás. Volt odahaza az Év játékosa, 9 bajnokságot és 11 kupát nyert, Európa-bajnok (és a döntő legjobbja!), rengetegszer tagja az Év csapatainak odahaza, az UEFA és az IFFHS színe előtt – csak az európai kupákkal nem volt szerencséje. 

502 mérkőzésen 37 gólt szerzett a Juvében

Raúl García (38) az Osasunában tűnt fel, az Atléticóban Diego Simeone képezte át mindent vivő harcossá, 45-ször találkozott ellenfélként a Real Madriddal! Navas 33, Joaquín 37 meccset játszott „csak” a királyi klub ellen, a régi időkből 47-ig jutott a nagy Andoni Zubizarreta. A Bilbao tízmilliót fizetett Garcíáért 2015-ben, a baszkoknál 363 mérkőzésen 124 kanadai pontot tett a közösbe – és acélkemény mezőnymunkát, 211 sárga és 8 piros lappal a háta mögött vonult vissza. Mielőtt kérdeznék: a Real elleni mérkőzéseken 18 sárga és 2 piros lap a mérlege. 

Joe Hart (37) hetvenöt válogatottságára két-két Eb és vb jutott, a Manchester Cityvel és a Celtickel nyert pár trófeát, négyszer volt az Év kapusa a Premier League-ben, egyszer Skóciában. Nyilván Hart sem tudott hiba nélkül védeni, de elég legyen a dicséretére annyi, hogy Gianluigi Buffon minden idők egyik legjobb kapusának nevezte őt! 

Éder (38) brazilból lett olasz futballista, játszott a Sampdoriában és az Interben, egy vagyont keresett Kínában, aztán hazatért a Sao Paulóhoz, de a Criciúmából vonult vissza. A squadra azzurrát 26 fellépésén 6 góllal segítette (a dédapja olasz volt, a braziloknál csak az olimpiai válogatott bő keretéig jutott), játszott a 2016-os kontinenstornán, egyébként az 1982-es vébén is szereplő legendás brazil támadóról, Éderről kapta a nevét. A csak 1999-ben visszavonuló „keresztapához” hasonlóan viszonylag kis termetű, villámgyors, technikás, gólerős játékos volt, szintén jeleskedett a szabadrúgásokban – a Serie A-ban 60, a Serie B-ben 51 gólt szerzett. 

A középső középpályás Paulinho (36) karrierje nem szokványos módon indult, először az FC Vilniusban, aztán az LKS Lódzban légióskodott, végül a Corinthiansban futott be. A Tottenham 19.75, a Kuangcsou Evergrande 14, a Barcelona 40 milliót fizetett érte, aztán a kínai csapat 47.5 millióért vásárolta vissza. A szaúdi Al-Ahliban két hónapig sem bírta, hazatért a Corhoz, onnan vonult vissza a nyáron. Kedvenc csapatával klubvilágbajnok és Libertadores-kupa-győztes; brazil, spanyol és kínai bajnok, kétszer aranylabdás odahaza, egyszer Kínában, a selecaóval két vébén járt, 2013-ban pedig megnyerte a Konföderációs Kupát.

Jókor, jó helyen

ANGLIÁBAN vonult vissza alig 33 évesen a kameruni bekk, Joel Matip, aki sokáig a Bundesliga egyik legmegbízhatóbb emberfogója volt, a Schalkében játszva, ezért vitte őt Liverpoolba Jürgen Klopp. Nyert BL-t, bajnoki címet, a válogatottal egy ANK-n és két vébén járt, 2019-ben az Év csapatának a tagja Afrikában, kétszer volt a hónap legjobbja a Premier League-ben. Unokatestvére az Afrika-klasszis Joseph-Désiré Job és az a Thomas Job is, aki annak idején játszott a Honvédban is. 

Matip brazil kollégája, Felipe Monteiro (35) lelkes iparos volt, odahaza játszott a Corinthiansban, az FC Porto, az Atlético Madrid és a Nottingham Forest összesen 40 millió eurót áldozott érte, az angolok tavaly vették 2.3 millió euróért. A Corral klubvilágbajnok; brazil, portugál és spanyol bajnok, kétszer az Év csapatának tagja Portugáliában, két válogatottságára jutott egy Copa América-ezüstérem. 19-szeres angol válogatottként akasztotta szögre az ilyenkor illendőket Ryan Bertrand (35), nyert BL-t, El-t és FA-kupát, játszott a Chelsea-ben, a Southamptonban és a Leicester Cityben, szerepelt olimpián és Eb-n – mégis, 2015-ben, amikor az Év csapatának a tagja lett a PL-ben, nem csak ekkora karrierről álmodott. 2021-ben nagyon súlyos sérülést szenvedett, utána már csak egy mérkőzést játszott a tartalékok között, egy év reménykedés után visszavonult. 

BELGIUMBAN kerített erre az aktusra sort, alig 27 évesen Justin Verlinden (Patro Eisden), akinek édesapja, Dany sokkal jobb kapus volt (12-szeres belga Szuperkupa-győztes!). Az izlandi ék, 2014-es holland gólkirály Alfred Finnbogason (35, 73/18, Eupen) játszott a 2016-os Eb-n, két év múlva hazája első vb-gólját szerezte. 119 válogatottságán 62 kanadai pontot szerzett Okazaki Sindzsi, a támadó játszott a VfB Stuttgartban, a Málagában, a Mainzban, a Leicester Cityben és a St. Truidenben is, angol bajnok, 2016-ban Ázsia legjobbja – 2009-ben, még a Simizu S-Pulse színeiben az év gólkirálya az IFFHS szerint! Ázsia-kupa-győztes, szerepelt Copa Américán és három vb-n.

SVÁJC három nagy búcsúzóval kéredzkedett be a cikkünkbe: a 36 éves, párszoros válogatott Fabian Lustenberger nemrégiben még Dárdai Pál szavát itta a berlini öltözőben, utolsó klubja a Young Boys volt. Hatvan válogatott meccsén 11 gólt lőtt Eren Derdiyok, a 2008-as és a 2016-os Eb-n is ott volt, járt vb-n, négy csapattal lett bajnok, légióskodott a Leverkusenben és a Hoffenheimben, az utolsókat, szerencsére gólokat a Schaffhausenben rúgta. Ő török, Mario Gavranovic (35) bosnyák származású, de horvát állampolgár is, játszott a Schalke mellett a Dinamo Zagrebben és a HNK Rijekában (mindkettővel bajnok), mi akkor találtunk rá, amikor a svájci negyedik ligáig pörgettük vissza a Transfermarktot. Két vb-ről és egy Eb-ről is ismerős lehet a neve.

NÉMETORSZÁG világbajnokot is búcsúztatott, Erik Durm nyert El-t és pár kupát is, a Dortmunddal. Tett egy rövidebb kalandot Huddersfieldben, egy hosszabbat Frankfurtban, a Kaiserslauterntől „retirált” 2024 elején sérülései miatt – egy hatodosztályú csapatban azért még futballozgat. A villámléptű szélsőnek, André Hahnnak is meggyűlt a baja a sérülésekkel, 2015 körül majdnem egy évet kellett kihagynia, 2022-es műtétjére konkrétan ráment a karrierje. A profi karrierje, mert az egyszeres válogatott szélső az ötödosztályban még játszik, és a Frankfurti ifiket edzi – legszebb éveit a HSV-ben, az Augsburgban és a Mönchengladbachban töltötte. A 2014-es vb előtt a bő válogatott keret tagja volt, de a tornáról lemaradt. Shkodran Mustafi (32) ott volt Brazíliában, és ő is feladta a harcot a sérüléseivel, 2019 óta nem sokat játszott. Ennyi kisebb-nagyobb kihagyással eljutni a HSV-ig, az Evertonig, a Sampdoriáig, a Valenciáig, a Schalkéig, az érte 41 millió eurót fizető Arsenalig, a Levantéig, 20 válogatottságig, egy Eb-bronzéremig és egy Konföderációs Kupa-aranyéremig… kész művészet!

Nem volt ennyi Marvin Plattenhardt (32, Hertha) karrierjében, de hétszeres válogatott – és sérülései miatt nem játszott 2023 óta. Patrick Herrmannért (33) egykoron az Arsenal és a Manchester United is kapkodott, de a támadó megmaradt közönségkedvencnek Mönchengladbachban. Oliver Hüsing (31) nem lett az a Ferencvárosnál, utolsó klubja a Hansa Rostock. Nem akarta elhagyni a Bundesligát a 2017-es Konföderációs Kupa győztese és gólkirálya, Lars Stindl (36), a 11-szeres válogatott támadó Hermann oldalán töltötte legeredményesebb éveit, majd vágott pár gólt Karlsruhében, nevelőcsapatában, mert mindig hűséges típus volt. Sebastian Rode (34) bátrabb volt, 14-szer váltott klubot, megjárta a Bayernt, a Dortmundot és a Frankfurtot is, kétszeres bajnok és Német Kupa-győztes, El-aranyérmes.

A napfényes OLASZORSZÁGBAN kényszerből váltott pályát a 29 éves védő, Cristiano Lombardi, akit talán rekordként hétszer is kölcsönadott a Lazio: Lombardi 19 meccset kapott 13 év alatt a rómaiaknál, ma már az ifiket edzi ugyanott. Lorenzo Tonelli 33 éves, az Empoli neveltje, ez is volt utolsó klubja, közben a Napoliban és a Sampdoriában játszott felváltva (2022-es, sokadik térdsérülése után összesen már csak 18 percig futballozhatott, előtte a Lecce ellen a kispadról érdemelt ki egy piros lapot). Paolo Farago a Bolognában, a Cagliariban, a Leccében és a Comóban is játszott, a negyedik, a harmadik és a második ligában is bajnok volt. 2019 óta 13-szor műtötték meg csípőgondjai miatt, a borászatára koncentrál innentől. Párszor hírbe hozták a squadrával, a középpályás neve magyar felmenői ellenére nálunk nem merült fel komolyabb szinteken, vagy legalábbis nem tudunk róla.

Emiliano Viviano (39) hatszoros válogatott, az Interben, az Arsenalban, a Fiorentinában, a Sampdoriában, a Sporting CP-ben és utoljára az Ascoliban is játszott. Eladták, kölcsönadták, opciózták, fele játékjogával kereskedtek, nem csoda, ha egy alkalommal azt sem tudta a sportigazgatója, most éppen hányadán állnak vele: Stefano Pedrelli nem tudta a szokásos vaklicit során, hogy a játékos teljes áráról vagy csak annak 50 százalékáról van szó, így a nevető második, az Inter nyert a maga 4.1 milliójával – a Bologna 4.71 milliót adott volna a kapusért, de ennek tévedésből csak a felét vállalta be.

Az izlandi középpályás, Emil Hallfredssont 39 éves koráig vitte a virtus, pontosabban a Virtus Verona, a Tottenham neveltje több olasz klubban is megfordult, az Udinesében és a Hellas Veronában is, járt Eb-n és vb-n. Két kontinenstorna jutott az osztrák Stefan Ilsankernek (35, 61/0), utolsó klubja a Genoa volt, előtte a Frankfurttal El-t nyert, és segített az RB-csoportnak Salzburgban és Lipcsében is.

AFRIKA négy ismertebb játékost búcsúztatott, az egyik a 46-szoros válogatott Szaber Helifa, akiért 11 éve 2.5 millió eurót fizetett a Marseille, de legnagyobb sikereit odahaza aratta, kétszer volt tunéziai gólkirály, játszott egy vb-n, három ANK-n, és 2013-ban az övé az Év gólja a Ligue 1-ben. Az algériai Adlen Gédiura (39, 62/2) a Wolverhamptonban, a Nottinghamben, a Crystal Palace-ben, a Middlesbroughban és a Watfordban is játszott, és 18. klubjából, a Beluizdadból vonult vissza – szintén egy vb- és három ANK-részvétellel a háta mögött (2019-ben aranyérmet szerzett, a torna álomcsapatába is befért). Ahmed Fathi 134 válogatottságára három ANK-arany jutott, jár olimpián, vb-n és Konföderációs Kupán, tízszeres bajnok és háromszoros Afrikai BL-győztes az al-Ahlival, ennyiszer volt az Év csapatának tagja kontinensén. Játszott a Hull Cityben és a Sheffield Unitedben, Egyiptom új szuperklubjából, a Piramidszból vonult vissza, 39 évesen. Dél-Afrika nagy távozója Bernard Parker (38, 72/23) volt, a TS Galaxy előtt a Crvena zvezdában és a Twentében is játszott, holland bajnok és kupagyőztes, odahaza gólkirály, 2010-ben vb-résztvevő, negyedik a Konföderációs Kupán 2009-ben.

AMERIKÁBAN játszotta utolsó tétmérkőzését az argentin támadó, Lisandro López (41, 7/1), aki az FC Portóban és a Lyonban is közel állt a nagy befutáshoz. Légióskodott Katarban, Brazíliában és az USA-ban, a Sarmiento volt utolsó csapata. Odahaza kétszer, Portugáliában egyszer volt gólkirály, ott, Franciaországban és hazájában is volt a bajnokság legjobbja, de a válogatottban soha nem számoltak vele komolyan. Pablo Piatti (35, 1/0, Estudiantes) a Valenciából, az Almeríából és az Espanyolból lehet ismerős, Federico Fernández (35, 32/3, Estudiantes) a Getaféből, a Newcastle Unitedből és a Napoliból, utóbbival kétszeres Olasz Kupa-aranyérmes, nevelőegyesületével, az Estudiantesszel Libertadores-kupát nyert – tíz éve a válogatottal meg majdnem egy világbajnokságot. Utolsó mérkőzésén „szuperbajnok” lett szeretett klubjával.

Jesús Dátolo (40, 3/2) a Boca Juniors, a Napoli, az Espanyol, az Olympiakosz és pár brazil klub után a Tristán Suárezben vezetett le, a kétszeres brazil válogatott Rafael (34, 2/0) a Botafogóhoz tért haza 2008 és 2020 közötti európai kalandjai (Basaksehir, Manchester United, Olympique Lyon) után – nyert több angol bajnoki címet, és miként Dátolo, Libertadores-kupát, de volt klubvilágbajnok és olimpiai ezüstérmes is. Ikertestvére, Fábio is kétszeres válogatott, ő a Flamengo és az MU után játszott a Queens Parkban, a Middlesbroughban, a Nantesban, a Cardiff Cityben és végül a Gremióban, Rafaelnél kevesebb trófeát gyűjtve. És egyszerre vonulnak vissza.

Osvaldo Alonso (39, 17/2) kubai, de az USA-ban maradt egy 2007-es torna után, öt amerikai csapatban is játszott, megkapta az állampolgárságot is. A 83-szoros ghánai válogatott Harrison Afful is az MLS-ből intett búcsút a profilétnek, a Michigan Starsból, nyert Afrikai BL-t a tuniszi Eszperansszal, volt ghánai aranylabdás, az ANK és Afrikai álomcsapatának is a tagja, öt ANK-n és egy vb-n szerepelt.

Imádhatta a lengyel futballt a hondurasi Boniek García (40, 134/3) atyja, a kis Boniek játszott Houstonban, a CD Olimpiából vonult vissza, hat Arany-kupa- és két vb-részvétel után. A mexikói Andrés Guardado (38, Club León) 182-szeres válogatott, az Atlas után, 2007 és 2024 között Európában játszott (Betis, Valencia, PSV, Leverkusen, Deportivo La Coruna). Nyert Intertotó-, spanyol és holland kupát, holland bajnokságot, három Arany-kupát, volt aranylabdás is ez utóbbi sorozatban, de az Eredivisiében is. Copa América-bronzérmes, de alighanem öt vb-szereplésére a legbüszkébb!

Zárjuk „amerikai” szakaszunkat egy újabb apa-fiú kapcsolattal: Éder Borelli (34) mexikói-argentin: apja, Jorge Borelli sokszoros argentin válogatott bekk, járt az 1994-es vb-n is, előtte Copa América-aranyérmes, a felesége mexikói – Éder teljes neve Éder Nicolás Borelli Cap, anyai nagyapja a lengyel-magyar származású Vladislao Cap, aki egy vb-n játékosként, egyen szövetségi kapitányként szolgálta az argentinokat. A Transfermarkt nem jelzi, de Éder testvére, Mateo Borelli (argentin-lengyel állampolgár) a Club de Lyont erősíti az amerikai harmadosztályban.

További visszavonultak

Romulo (brazil-olasz, 37, olasz válogatott kerettag volt, Cruzeiro, Fiorentina, Hellas Verona, Juventus, Genoa, Lazio, Brescia, Athletic Club, 1x olasz bajnok, 2x Olasz Kupa-győztes)
Marco Ruben (argentin, 38, 1/1, River Plate, Dinamo Kijev, Tigres, Villarreal, 2015-ben argentin gólkirály és az Év játékosa)
Paolo Goltz (argentin, 39, 1/0, CF Améria, Boca Juniors, Colón, 2x CONCACAF BL-gy., Copa Sudamericana-gy., 2013-ban az Év csapatának a tagja Dél-Amerikában)
Gonzalo Bergessio (argentin, 40, 3/2, Benfica, St.-Étienne, Catania, Vélez, Nacional, Sampdoria, Tristán Suárez, 5x uruguayi gólkirály, 2020-ban az Év játékosa Uruguayban)
Matías Sánchez (argentin, 37, Banfield, Independiente, Racing Club, Columbus Crew, Melbourne Victory, Temperley, Libertadores Kupa-gy., 2007-ben U20-as világbajnok)
Pedro Geromel (brazil, 39, 2/0, Palmeiras, 1. FC Köln, Mallorca, Gremio, Libertadores Kupa-gy., 2018-as vb-r., 4x az Év csapatának tagja Brazíliában)
Aloísio (kínai-brazil, 36, 5/1, Grémio, Sao Paulo, Kuangcsou, América Mineiro, 1x kínai gólkirály)
Diego Souza (brazil, 39, 7/2, Flamengo, Fluminense, Sao Paulo, Vasco da Gama, Al-Ittihad, Botafogo, Gremio, Benfica, Recife, 1x brazil gólkirálya, 2009-ben az Év játékosa)
Gabriel Silva (brazil, 33, Palmeiras, Granada, Udinese, St.-Étienne, Genoa, Ponte Preta, U20-as világbajnok és Copa América-gy.)
Carlos Villanueva (chilei, 38, 13/1, Blackburn, Universidad Católica, Audax Italiano, 2007-ben az Év játékosa Chilében és az Év csapatának a tagja Dél-Amerikában, 1x Copa América-r.)
Jonathan Bornstein (amerikai, 40, 38/2, Chivas USA, Tigres, Chicago Fire, CDS Vida, 2007-es Arany Kupa-gy., 2x Copa América-r., 2009-es Konföderációs Kupa-ezüstérmes, 2010-es vb-r., 2006-ban az Év újonca az MLS-ben, 2x az Év csapatának a tagja az MLS-ben)
Fernando Uribe (kolumbiai, 36, 2/0, Chievo Verona, Flamengo, Santos, Toluca, Millionarios, Deportivo Pereira, 7x kolumbiai b., 1x Libertadores Kupa-gy., 2x kolumbiai, 1x mexikói b.)
Jesús Molina (mexikói, 36, 32/0, Tigres, Santos Laguna, Chivas, UNAM Pumas, 1x CONCACAF BL-gy., 1x Copa América- és Konföderációs Kupa-r.)
Armando Cooper (panamai, 37, 123/9, St. Pauli, Toronto, Árabe Unido, 2010-es vb-r., 2x Arany-kupa-bronzérmes, 1x Copa América-r.)
César Medina (panamai, 32, 1/0, 16 éven át játszott az Alianza FC-ben, 3x panamai gólkirály) 
Marcelo Moreno (bolíviai, 37, 108/31, Sahtar, Werder Bremen, Flamengo, Csangcsun Jataj, Cerro Porteno, Cruzeiro, brazil U-válogatott, kínai g., UEFA-kupa-gy., 4x Copa América-r., a 2022-es vb-selejtezők g.)
Matías Alonso (uruguayi, 41, River Plate, Penarol, Celta Vigo, Bari, Cerro Porteno, The Strongest, Uruguay FC, 1x uruguayi g., apja, Daniel Alonso a Sevillában játszott, testvére, Iván az Espanyolban, unokatestvére, Diego Alonso a Valenciában és az Atlético Madridban)

FOLYTATJUK!