Blabla helyett – Vincze András jegyzete

– Kapitány úr, mit gondol, az Európa-bajnok ellen győzhetünk Lisszabonban?
– A papírforma a portugálok mellett szól, de a futball éppen azért szép játék, mert…
– Nem hívta meg Böde Dánielt, Nikolics Nemanját, Elek Ákost, Stieber Zoltánt – miért?
– Az említettek nagyon értékes játékosok, nem tévesztem őket szem elől, és nekik természetesen mindig helyük lesz a keretben…
– Hogyan látja most csapata és a saját jövőjét?
– Az Európa-bajnokság máig szép emlék, az egész országnak boldogságot jelentett, és remélem, mindez feledhetetlen marad a lisszaboni meccs eredményétől függetlenül is…– Kapitány úr, mit gondol, az Európa-bajnok ellen győzhetünk Lisszabonban?
– A papírforma a portugálok mellett szól, de a futball éppen azért szép játék, mert…
– Nem hívta meg Böde Dánielt, Nikolics Nemanját, Elek Ákost, Stieber Zoltánt – miért?
– Az említettek nagyon értékes játékosok, nem tévesztem őket szem elől, és nekik természetesen mindig helyük lesz a keretben…
– Hogyan látja most csapata és a saját jövőjét?
– Az Európa-bajnokság máig szép emlék, az egész országnak boldogságot jelentett, és remélem, mindez feledhetetlen marad a lisszaboni meccs eredményétől függetlenül is…

Blabla, blabla és megint csak blabla…

A lapunknak adott interjúban Bernd Storck viszont arról (is) beszélt, hogy…
1. Győzni szeretnénk!
2. Azért nem válogatta be Böde Dánieléket, mert így döntött.
3. A magyar futball jövője nem Lisszabonban, hanem a klubcsapatok előrelépésében, a nemzetközi kupákban mutatott eredményességben lakozik.

Nyilván nem szállt el a realitásérzéke a kapitánynak (tudja azt is, mi a papírforma), de ő a német futball neveltje, s ha valamiben hisz, hát akkor az a feltétlen győzni akarás. S ha ő hisz ebben, akkor hisznek benne a játékosai, a munkatársai, a szurkolók is. S bár mi, magyarok hajlamosak vagyunk az egyszerű, de szép zengésű szavakat kifacsarni, sőt, különös tehetséggel szomorúvá tenni, kivételesen fogadjuk el azt a tételt, hogy önbizalom is létezik a világon. Amúgy ebből fakad az is, hogy Bernd Storck nem magyarázza túl a döntéseit. Sőt, a norvégok elleni Eb-pótselejtező „kleinheislerezése” óta tudjuk, rengeteg haszna van, ha markáns döntésekre képes kapitány áll a nemzeti csapat élén. Ugyanakkor azt is látni kell, hol a helyünk Európában. A rosszat (a kegyetlenebb kritikát) általában a válogatott viszi el, mégis minden évben a nyári, villanásszerű nemzetközi kupaszereplés mutatja meg, hol tart éppen a magyar futball, amit aztán hajlamosak vagyunk az ősz közepéig elfelejteni, főleg akkor, amikor már láttunk néhány remek sarkazást, emelést az NB I-ben. S ha figyelembe vesszük – pontosabb úgy fogalmazni: ha figyelembe vennénk –, hogy Cipruson, Csehországban, Ausztriában klubszinten a nemzeti futball előrelépésének záloga a sikeresebb, azaz az egyenes kieséses szakaszba lépő BL- vagy El-szereplés, megvan az igazságtartalma annak, amiről a kapitány beszél: a fejlődési folyamat a profi játékosok tömegét megmozgató bajnokság színvonal-emelkedésével kezdődik.

Szóval én inkább azt kérdezném: mi lesz akkor, ha győzünk Lisszabonban?