Miután Nyikita Szimonjan az örmény Ararat csapatával megnyerte edzőként a szovjet bajnokságot és a Szovjet Kupát, elképesztő népszerűségre tettek szert a klub sztárjai. A Dinamo Kijev elleni kupagyőzelem után az edzőt dobálták a magasba, de a két gólt szerző Levon Istojanért talán még nála is többen rajongtak a városban. Akkoriban mesélték Jerevánban azt a viccet, amelyet most a veterán edző elevenített fel a Nemzeti Sportnak: „Történt, hogy Jerevánba érkezett Pelé, aki járt-kelt az utcákon, az éttermekben, de senki ügyet sem vetett rá. Ő pedig nem tudta mire vélni a dolgot, hozzászokott, hogy mindenütt felismerik, körberajongják. Végül odament egy hölgyhöz, és maga kérdezett rá: Ne haragudjon, asszonyom, mi lehet az oka, hogy senki sem köszön rám, senki sem kér tőlem autogramot? Mire az asszony megkérdezte: Bocsásson meg, de kicsoda maga? Pelé így válaszolt: Hát én vagyok a futballkirály, a világ legjobb játékosa! Erre a hölgy szégyenkezve kért bocsánatot: Jaj, kérlek, ne haragudj, Levon, úgy lebarnultál, hogy nem ismertelek meg!” |
„Puskás olyan a magyaroknak, mint Lev Jasin az oroszoknak vagy Pelé a braziloknak: egyedüli és örökre felülmúlhatatlan nemzeti futballhős” – mondta a Nemzeti Sportnak a 91. születésnapjához közeledve is tökéletes fizikai és szellemi állapotban az Orosz Labdarúgó-szövetséget (RFU) képviselő Nyikita Szimonjan, aki maga is élő legenda – egészen elképesztő eredménysorral játékosként és szakvezetőként. Szovjet bajnok és kupagyőztes, háromszoros szovjet gólkirály (1950-ben 34 góllal, ennél többet az élvonal történetében csupán Oleg Protaszov szerzett 1985-ben – 35-öt), húsz szovjet válogatott meccsén tíz gólt szerzett. Tagja volt az 1956-ban olimpiai bajnok és 1958-ban világbajnoki negyeddöntős szovjet válogatottnak, jelentős magyar vonatkozású sikere pedig, hogy gólt szerzett a Szpartak Moszkva színeiben a Népstadion nyitó mérkőzésén a Budapesti Honvéd ellen 1953. augusztus 20-án (3:2 ide).
Nyikita Szimonjan lenyűgöző edzői sikerei közé tartozik, hogy egy se nem moszkvai, se nem kijevi csapattal, hanem az örmény Ararat Jerevannal szovjet bajnok és kupagyőztes lett 1973-ban. A Dinamo Kijev elleni, 2–1-re végződő kupadöntőn Levon Istojan két gólt szerzett, és olyan népszerű lett az örmény fővárosban, hogy a helyi anekdota szerint a Lenin-szobrot le akarta dönteni egy helyi szurkoló, hogy a duplázó csatár szobrát állítsák a helyére. Ekkor a többiek felvilágosították, hogy elegendő, ha egy 8-as számot festenek a szobor hátára, abból már mindenki tudja, kit is ábrázol…
AZ 1973-AS SZOVJET KUPA DÖNTŐJE
„A magyar–orosz válogatott mérkőzésre érkeztem, de talán ennél is fontosabb volt, hogy a korábbi, hasonló alkalmak után ismét, immár harmadik alkalommal felkeressem a világhírű Puskás Ferenc sírját – mondta Szimonjan, aki a hetvenes évek végén szövetségi kapitányként irányította a szovjet válogatottat, többek között a magyarok ellen az 1978-as vb selejtezőin. – Legutóbb még Buzánszky Jenő és Grosics Gyula társaságában hajtottam fejet, most azonban már az ő emléküknek is szólt a koszorú, amelyet elhelyeztem a Szent István-bazilika altemplomában, s amelyre ráírattam, hogy »Nyikita Szimonjan, az Aranycsapat örök tisztelője«. Hiszen az Aranycsapat négy óriása is itt nyugszik, az említetteken túl a Barcelonában elhunyt Kocsis Sándor végső nyughelye ugyancsak itt található. Az ötvenes években mindenki úgy szeretett volna fejelni, ahogyan Kocsis tudott. Az egyik csapattársam annyira bálványozta, hogy amikor meghallotta, hogy Kocsis szereti a sört, ő is sörözni kezdett, hátha az a felhőfejesek titka. Egyébként emlékszem, hatvannégy évvel ezelőtt, kettő kettes állásnál, vagyis Szedov, majd Bozsik József két találata és az egyenlítő gólom után a Népstadion nyitó meccsét is Kocsis döntötte el egy fejessel. Mindig mondom, az ezerkilencszázötvenhatos olimpiai bajnoki címet annak köszönhettük a szovjet csapattal, hogy a címvédő magyarok nem indultak Melbourne-ben.”
„Amikor kárpátaljai magyarként Moszkvába kerültem a Testnevelési Egyetemre, nem éreztem magam üldözött kisebbséginek, sőt rendkívül kellemes meglepetésben volt részem: a magyar futball hírnevének köszönhetően tisztelettel és megbecsüléssel fogadtak a sportág legnevesebb szakemberei, köztük is a legnagyszerűbb koponya, a hajdani góllövő csatár, Nyikita Szimonjan, aki sikeres edző, szövetségi kapitány, majd sportvezető lett. Kora ellenére is mind a mai napig hozzá fordul mindenki az orosz szövetségben, ha nem tudnak megoldani egy problémát, s ha hasznos tanácsra van szükségük. Barátságunk a hetvenes évek óta tart, amikor kiderült, hogy magyar–orosz meccs lesz Budapesten. Egyből felhívott, hogy szeretné megragadni az alkalmat a találkozásra és Puskás sírjának meglátogatására. Találkoztam a mostani kapitánnyal, Sztanyiszlav Csercseszov barátommal is, aki orosz válogatott szerelést ajándékozott féléves unokámnak, Zsófikának." |
Szimonjan a válogatott mérkőzés előtti napon a barátaival – a hajdani moszkvai testnevelési főiskolás Varga Sándor játékosügynökkel és Alekszandr Mirzojan egykori, ugyancsak örmény származású Szpartak Moszkva-játékossal – a felcsúti Puskás Akadémián is járt. Megtekintette Puskás Ferenc trófeáit, belenézett a Real Madrid–Sporting CP csoportmérkőzésbe a Puskás–Suzuki-kupán, majd így összegezte a látottakat: „Jó döntés volt kijönni a Puskás Akadémiára, olyan módon ápolják itt a legnagyobb magyar játékos emlékét, hogy arról mindenki példát vehet. Nekünk is hasonló módon kellene tisztelegnünk Lev Jasin nagysága előtt Moszkvában”.
A kilencven felett is hihetetlenül aktív orosz sportdiplomata pályafutása során minden magas állami kitüntetést megkapott, de a legbüszkébb talán az örmény Becsületrendre lehet, amelyet 2011-ben vehetett át Örményország elnökétől egy orosz–örmény Eb-selejtező előtt. Ezekkel a szavakkal köszönte meg a díjat: „Mint tudják, száz százalékig örmény vagyok, a szüleim a genocídium elől menekültek, és boldog vagyok, hogy sikeresek voltunk az örmények nemzeti klubjával, az Ararattal.”
Megtudtuk Nyikita Szimonjantól, hogy a bazilikában tett hivatalos látogatása után a két futballszövetség vezetőinek hivatalos ebédjén Csányi Sándor MLSZ-elnök meghívta őt mint a Népstadion hajdani nyitó meccsének egyik gólszerzőjét az új Puskás Ferenc Stadion 2019-ben esedékes megnyitóünnepségére.
A magyarok távollétében első számú esélyessé előlépő szovjet labdarúgó-válogatott majdnem elbukott az 1956-os melbourne-i olimpia elődöntőjében, de Bulgária ellen a hosszabbításban megfordította a mérkőzést a 19 éves zseni, Eduard Sztrelcov gólja és zseniális gólpassza jóvoltából. A már 16 évesen a Torpedo Moszkva felnőttcsapatában játszó, majd 18 évesen a válogatottban Stockholmban mesterhármassal bemutatkozó csodagyerek, Sztrelcov az elődöntőt is sérülten játszotta végig, s nyerte meg a Szovjetuniónak, a döntőben aztán már nem tudott pályára lépni. Helyette budapesti vendégünk, Nyikita Szimonjan szerepelhetett a fináléban Jugoszláviát 1:0-ra legyőző válogatottban, s aranyérmet akkor még csak a döntőben pályára lépő futballisták kaptak. A csapat első számú hősének, Sztrelcovnak így nem jutott olimpiai aranyérem, ám Szimonjan felajánlotta neki a sajátját. Ő azonban visszautasította a páratlan gesztust, mondván, úgyis annyi mindent nyer még. Nos, nem lett igaza: 1958 tavaszáig ugyan 21 mérkőzésen 18 gólt szerzett a válogatottban és szovjet gólkirály is lett, közvetlenül a svédországi világbajnokság előtt egy magas rangú katonatiszt lánya – miután lebukott, hogy Sztrelcovval töltötte az éjszakát – erőszakoskodással vádolta meg a játékost és két csapattársát. Az akkoriban a futballvilágban Pelével egy szinten emlegetett szupertehetséges játékost 12 év kényszermunkatáborra ítélték, amelyből öt évet le is töltött egy gránitbányában. Később újra gólkirály és válogatott lett (Mészöly Kálmánnal emlékezetes csatát vívott például Budapesten), de nyugati országba soha többé nem engedték ki, 53 évesen pedig a bányában belélegzett kőpor okozta tüdőrákban meghalt. A Torpedo Moszkva stadionját róla nevezték el. |