Foci a barátságért: így szerepelt a magyar különítmény Oroszországban

Ezúttal Szentpétervár adott otthont a Gazprom által szervezett eseménynek, amelynek csúcspontjaként a fiatalok a helyszínen nézhették meg a Konföderációs Kupa döntőjét, de előtte még összemérték a futballtudásukat is.

A torna menetrendje és szabályrendszere viszonylag könnyen áttekinthető: adott volt immár 64 ország, amelynek tehetséges fiatal labdarúgói vegyes csapatokat alkotva mérték össze tudásukat – a városnézés és szülőmentes hétvége melletti bónuszként.

„A fiatal labdarúgóknak meghirdetett programunkat évről-évre ismert sportolók, médiaszemélyiségek és civil szervezetek is támogatják. Idén minden eddiginél több, 64 ország vett részt az eseményeinken, a világ minden részéről származó gyerekek pedig bemutathatták elkötelezettségüket az olyan értékek iránt, mint az egyenlőség és a béke, így valódi nagyköveteivé válhattak a Foci a barátságért programnak” – mondta Viktor Zubkov, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke.

Természetesen mi sem maradhattunk ki, Magyarországról az MTK fiatal tehetsége, Yaakobishvili Antal utazott ki, aki nem csak magasságával emelkedett ki a mezőnyből.

Ha valaki minden információ nélkül érkezett volna megnézni egy meccset a tornáról, nem biztos, hogy rájött volna, hogy a barátságról szól. A nemzetek ugyanis itt-ott tényleg komolyan vették a kiválasztás folyamatát, és olyan gyerekeket küldtek, akikben izzott a versenyszellem, így a Foci a barátságért-meccseket tíz másodpercenként meg kellett szakítani egy-egy kisebb-nagyobb szabálytalanság miatt. A döntőre még mentő is jött…

De ugorjunk vissza egy kicsit az időben. A mi fiunk a kék csapat tagjaként (a gyerekekből nyolc együttest válogattak össze, mindegyik egy színről lett elnevezve) kergette a labdát, természetes volt hát, hogy mi, újságírók is a Team Blue – a francia srácok szerint „Csím blő” – kísérőiként utaztunk.

Sajnos a mi „csímünk”, bár a fair play-díjat behúzta, elvérzett a negyeddöntőben, ami miatt érezhetően feszült volt a hangulat a hazaúton. Hiszen 12 éves gyerekekről beszélünk.

Az egyik fiatal újságírónál – mert mind a 64 ország delegálhatott egy apró, írni szerető gyereket is, Magyarországról a békéscsabai Osgyán András írt több remek cikket is a hivatalos újságba – például akkor szakadt el a cérna, amikor közölték vele, lehet, másik buszra kell szállnia. A helyzet szerencsére gyorsan megoldódott, de egy-két könnycsepp azért így is legördült az arcáról.

Viszont amikor ezt meglátta egy orosz kissrác, azonnal elindult a táskájáért, és elképesztő lelkesedéssel kezdett matatni. Elő is túrt az aljából egy vélhetően nehezebb napokra, esetleg zombitámadás idejére félretett nyalókát, amit óriási mosoly kíséretében vitt az elszontyolodott új barátjának.

Ezután pedig már jöhetett a közös zenehallgatás, csatakiáltás, zászló és Whatsapp-kontakt cseréje, valamint az őrült szobacsereprogram, hogy mindenki új kedvenc barátjával tölthessen minél több időt.

A hétvége alatt természetesen voltak fennakadások, de a szervezők valami ördögi trükkel és a foci segítségével mégis elérték azt, amiről ez az egész felhajtás szólt: ezek a srácok tényleg összebarátkoztak!