Riválisok az újpesti „ülőkének”: pocsékul elsült címerváltások

Ahogy a New York Timesnak nyilatkozó dizájnszakértő, Paul Stafford mondta: „Úgyis mindig lesz negatív reakció. Az emberek imádják a brandeket. És amikor futballcsapatokról van szó, az érzelmeik megtízszereződnek.”

Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Azzal is, hogy a drukkernek a következő szúrja a legjobban a szemét: radikálisan megváltoztatják a klubidentitás egyik fő elemének számító címert, úgy, hogy nem kérik ki a véleményét, vagy kikérik, ám nem veszik figyelembe.

Az Újpest FC vezetői alaposan belenyúltak a darázsfészekbe: a balhé már akkor kitört, amikor közzétették a címerterveket. Ezek népszerűségéről viszonylag sokat elárul, hogy amikor a Nemzeti Sport Online-on megszavaztattuk az olvasókat, az „inkább maradjon a régi címer” válaszlehetőségre érkezett a szavazatok közel 78 százaléka. A legkevesebb voksot nálunk éppen az a logó kapta, mely az Újpest FC hivatalos oldalán rendezett szavazásban egyértelmű többséggel győzött, így a csapat új címere lett.

Nehezen lehetne azt állítani, hogy a fogadtatás pozitív volt, mondhatni, a 2015 tavaszán modernizált (és azóta tervpályázat után lecserélt) FTC-kabalához hasonlóak a visszajelzések. Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere anno „line-dance-csizmás, beszívott dr. Bubó imitátorként” aposztrofálta az új Fradi-sast, most viszont az Újpest FC címercseréje vágta ki nála a biztosítékot.

A lilák szombati felkészülési mérkőzésén demonstrációt rendeznek a szurkolók a címercsere miatt, a ragaszkodás, úgy tűnik, egyöntetű az UTE-feliratos, kör alakú emblémához. Az Újpestnek története során közel sem ez volt az egyetlen címere. A magyarfutball.hu-n látható egy válogatás a korábbi emblémákból, így a régi jelvényekből, vagy a „belügyi” időket idéző, a szovjet Dinamo-csapatokét idéző Dózsa-címerről.

A tradicionális elemeket (a kerületi címerből származó, Újpest jelképeként 1845 óta jelen lévő horgony, vagy az UTE-felirat) őrző körcímer kisebb változtatásokkal 1997 óta minden mezen rajta volt, ezt cserélik most le a futballklub szándékai szerint. A játszmának biztosan nincs vége, mivel az UTE jogi lépéseket tehet az egyoldalú címerváltoztatás miatt, hiszen korábban jelezte, nem járul hozzá a cseréhez, amelyhez az Újpesti Torna Egylet engedélye szükséges.

Az alternatív értelmezésektől és paródiáktól eltekintve az új klublogó alighanem egy Ú-betűt akar szimbolizálni, sőt, még a horgony is felsejlik – mondhatni, a Juventus-egyszerűsítés iskoláját követi. Más kérdés, hogy az is óriási vihart kavart – de míg a Juve-átbrandelésre jöttek pozitív visszajelzések, az újpestivel kapcsolatos méltató megjegyzéseket egyelőre nagyítóval sem nagyon találni. Nézzünk is meg néhány futballheraldikai baklövést vagy vihart, és azt, mi csúszhat félre ilyen esetekben! Marketingszakmai szempontból a Marketing Commando mutatja meg egy elég plasztikus példán azt, hogy miért problémás az új címer.

ÉLETMÓD, NEM (CSAK) TRADÍCIÓ: A JUVENTUS CÍMERCSERÉJE

Az olasz rekordbajnok Juventus januárban mutatta be az új klublogót, amely egy stilizált J-betű. Az összes tradicionális elem – az ovális címerpajzs, az ágaskodó címerállat (hol zebra, hol a Torinóra utaló bika) – eltűnt.

Volt már hasonló radikális változtatás a Juve-címerben a hetvenes évek végén is, ám ez a mostani nagyon kicsapta a biztosítékot: a riválisok szurkolóinak kaján röhögése az égig ért, özönlöttek a mémek és az alternatív logók, a drukkerek pedig igen nehezen békéltek meg azzal, hogy a jövőben egy J lesz a klub fő jelképe.

Aztán simán lehet, hogy a Juventus neveti a legnagyobbat: a J hirdeti, hogy a Juve nemcsak futballklub, hanem világméretű, prémium életstílusbrand is. Legalábbis ez a szándék – és a J így működhet is, bár a tradicionalisták valószínűleg mindig is fújni fognak rá. Az pedig a szurkolótáborok sajátossága, hogy a hagyománynál kevés fontosabb dolog van a szemükben. A Juve-átbrandelésről itt lehet egy igen érdekes angol nyelvű összefoglalót elolvasni.

NEM RADIKÁLIS, ÍGY IS VIHART KAVAR

A Juventus klubházában aligha lepődtek meg a szélsőséges reakciókon, a tradícióktól való ilyen mértékű eltávolodás ugyanis csak ilyen visszajelzéseket szülhet. De sok klub jóval kevesebbért is „kapott” a drukkerektől.

Kezdjük egy egészen friss hírrel. A Nagy Ádámot is alkalmazó Bologna bemutatta 2017–2018-as hazai mezét, amely teljesen hagyományos, leszámítva, hogy a klubcímer nem piros-kék-fehér, hanem mélykék-fehér. Az átszínezést nem nyelte le a szurkolótábor, s a felháborodás miatt Joey Saputo tulajdonos nyílt levelet tett közzé, jelezve: a címer nem változik meg, az első számú mezre tett mélykék-fehér embléma „csak stilisztikai megfontolásokból” lett ilyen.

Az Everton 2013-ban korszerűsítette (volna) címerét, ám azonnali drukkerlázadás jött, amikor a szurkolók meglátták, kikerült a korábbi jelképből a latin „Nil satis nisi optimum” jelmondat – „Csak a legjobb az, ami elég jó” –, megváltozott Rupert herceg tornyának (más nevén az Everton Lock-Upnak) a stilizálása, és még (förtelem!) a babérkoszorúknak is búcsút intettek. A liverpooli kékek címerei egy 1938-as dizájnon alapulnak. A klubházban alighanem sóhajtottak egyet, majd hosszas szurkolói konzultáció után megalkották a jelenleg is használatos címert, amely modernizált ugyan, de a torony, a babérkoszorúk és a jelmondat mind-mind teljes heraldikai fényében ragyog. Egyébként sokkal jobb is, mint az „elűzött” verzió.

Az Atlético Madrid új címerét a vezetőedző Diego Simeonénak kellett megvédenie – sokkoló változtatás nem jött, a jelvényt modernizálták, a botránykő az volt, hogy a Madrid címeréből átvett, szamócafánál ágaskodó mackó az ellenkező irányba néz, mint tradicionálisan. Grrrrr! Tegyük hozzá: tény, ami tény, az említett maci 1222 óta mindig is a bal oldalra tekintett a szembejövő szemszögéből, holott a madridi városi címer is változott eleget az évszázadok alatt...

„A klubcímerek többsége heraldikai tradícióból származik. Amikor változtatás van, akkor a cél egyszerűsíteni, anélkül, hogy a címer lényege elveszne. Úgy, hogy az új címer alkalmas legyen a modern kommunikációs felületeken való megjelentetésre – például ha Twitter-avatart kell készíteni, ott egy nagyon kis helyre kell beférnie a jelképnek” – magyarázta a változtatásokat az Asnak Bruno Selles, a Vasava ügynökség kreatív igazgatója.

Erre mondhatják a drukkerek: lehet mondani bármit, de a madridi maci akkor sem néz a másik irányba!

Van, amikor a változás minimális, ám az időzítés egészen pocsék: az Aston Villa nyolcvanezer fontot adott ki a klubcímer áttervezésére – az eredmény egy picit dominánsabb oroszlán, valamint kikerült a klub mottója, a „Prepared” („Felkészült”) szó. A történet iróniája, hogy a változtatás jóserejű volt, a patinás birminghami csapat ugyanis a címercsere évében gyakorlatilag fejjel szakította át a padlót, olyan megalázóan simán esett ki a Championshipbe.

A Queens Park Rangers Flavio Briatore regnálása alatt váltott a QPR-központú címerről egy, hát... hagyományosnak tűnő, ám meglehetősen csicsás, egy Queen-koncert minden visszafogottságát felvonultató újra. A szurkolói verdikt meglehetősen egyöntetű (és negatív) volt, 2016-ban vissza is jött a tradicionális körcímer és a QPR.

Hogy ne legyünk ennyire angolközpontúak, látogassunk el Németországba is: az 1952-ben, klubfúzió révén létrejött Karlsruher SC egyszerű kék körcímere a KSC felirattal maga az időtlenség.

1997-ben aztán egy zseniális ötlet jött: a KSC 2000 klubkoncepció bevezetését megünnepelendő Baden-Württemberg sárga-vörös színeiben a kék-fehér címer mögé tettek egy piramist. Ne kérdezzenek semmit, a végeredmény megsemmisítően rusnya – nem csoda, hogy a klub visszacurikkolt néhány évvel később.

OLYAN KÉK, HOGY AZ MÁR PIROS

A teljes átalakítás maga a szurkolói rémálom: ha egy tulajdonos totális változtatásokra szánja el magát, ott fogcsikorgatás lesz, teljesen érthető módon. A Hull Citynél Assem Allan tulajdonos és a drukkerek évekig tartó „lövészárokharcba” kezdtek – Allan Hull Tigersre akarta átnevezni a csapatot (ezt az FA megakadályozta), ráadásul a címert is átalakíttatta.

Még mindig jobban jártak, mint a Cardiff City szurkolói, akik alighanem a szívgödrüket markolászták, mikor a közutálatot kivívó tulaj, Vincent Tan totális irtóhadjáratba kezdett a tradíciók ellen. A klubot felvásárló malajziai üzletember pirosra változtatta kékről a mezszínt, a címer (és a boldogság) kék madarát a walesi vörös sárkányra.

„Az üzleti partnerem, Mr. Chang 2010-ben a Cardiff vezetőségi tagja lett, és meggyőzött arról, hogy befektessek hatmillió fontot. Elmentem a Wembleyben rendezett osztályozóra, ez volt életem első futballmérkőzése. Elragadott a fociláz, hihetetlenül izgalmas volt, 90 000 ember tombolt, de kikaptunk 3–2-re. Ezután beletettem még 20 milliót, és azt mondtam, hajlandó vagyok 100 milliós befektetést tenni, ha megváltoztathatom a klub színét kékről pirosra, mert a piros a szerencseszínem. Ráadásul Wales színe is, a walesi zászlón vörös sárkány van, így jött az ötlet, hogy a sárkány legyen az új címerállat. Nem szerettem a madarat” – vallotta egy, a Sky Sports-interjúban Tan, aki egyértelmű, hogy nem volt tisztában a futballszurkolói lélektannal.

A váltás évében a Cardiff City feljutott a Premier League-be, de miután az eufória elült, kiderült: a szín- és címercserét nehezen nyelte le a szurkolótábor, amely igen büszke az 1908 óta viselt kékre és a Maurice Maeterlinck-színdarabból „elemelt” madárszimbólumra is. Végül Tan hajolt meg: 2015. január 10. óta ismét kék a mez, a walesi sárkány ismét csak pici „lábjegyzete” a címernek, amelynek központi figurájaként újra a madár szárnyal. A szurkolók nyertek. Tan minden idők egyik legszórakoztatóbb vállalati bullshit-közleményében azzal indokolta a visszakozást, hogy a karácsonyi-újévi időszakban találkozott erősen vallásos, buddhista édesanyjával, aki megérttette vele az „együvé tartozás, egység és boldogság” fontosságát.

Tuti biztos, hogy ez történt.

Lábjegyzetként: becslések szerint Vincent Tan százmillió fontnál is többet öntött bele a Cardiffba, és ebből nem kevés ment el az imázsváltásra majd visszaváltásra. Mondhatni, a hülyének is megérte.