„Talán könnyebb lett volna Neymarnak, ha Barcelonában marad”

– Lassan húsz éve visszavonult, és nem hallani sokat önről. Nem edzősködik, ugyanakkor civil életében nem áll távol öntől a társadalmi szerepvállalás – mivel foglalkozik manapság?
– Van saját vállalkozásom, az időm nagyjából felét viszont a nonprofit alapítványaimra fordítom, leginkább ezzel szeretek foglalkozni. Ezeknek többek között az a céljuk, hogy társadalmi szerepvállalásra sarkallja a sportolókat, illetve törvényhozási szinten próbálunk javítani a brazil sport szabályozásán.

– A Play The Game konferencián a riói olimpia örökségéről beszélt. A három évvel ezelőtti brazíliai világbajnokságnak mi az öröksége?
– Nehéz bármiféle örökségről beszélni, legalábbis olyanról, amelyre büszkék lehetünk. Időközben kiderült, milyen mértékű korrupció övezte a tornát. Talán az a legfontosabb, hogy ezekre a visszaélésekre fény derült és nyomozás indult. Ezekből a kínos eseményekből tanulhatunk, egyszersmind elindulhatunk a helyes úton.

– A brazil csapat leégett a németek ellen hét-egyre elveszített elődöntőben. Mit vár a selecaótól a jövő évi tornán?
– A brazil labdarúgás mindig megújul, folyamatosan bukkannak fel a tehetségek, ez most sincs másként. A szövetségi kapitány posztján Dungát váltó Tite szerintem remek munkát végez, jó úton jár vele a csapat. Ha nem is mi leszünk a favoritok Oroszországban, az esélyesek közé tartozunk. Neymar mellett említhetem Gabriel Jesust és Philippe Coutinhót, ők hárman nagyon fontos láncszemek az együttesben, és ha formában lesznek a tornán, valamint a többiek is odateszik magukat, annak jó vége lehet.

– Egy egész idényen át tartó bajnoksággal vagy európai kupával összehasonlítva a világbajnokság relatíve rövid, intenzív terhelést jelentő torna. Hogy látja, milyen tényezők kellenek az aranyérem megszerzéséhez?
– Fontos, hogy jó atmoszféra legyen a csapaton belül, illetve hogy megfelelő körülmények között készüljenek a játékosok. És vezérekre is szükség van, akik a nehéz pillanatokban fel tudják pörgetni az együttest, talán az ilyen típusú játékosokból kellene még több a brazil válogatottba.

– A magyar válogatott emlékezetes mérkőzéseket játszott Brazíliával, és bár ön nem lépett pályára ellenünk, pályafutása egyik legszebb pillanatának tulajdonképpen magyar részese is volt.
– Bevallom őszintén, a memóriám nem jó, ha konkrét mérkőzéseket kell felidéznem, de arra emlékszem, hogy az 1994-es világbajnokságon a svédek elleni csoportmeccsünket és az olaszok ellen megnyert döntőt is magyar játékvezető vezette.

– Igen, Puhl Sándor. Ön ekkor már a PSG játékosa volt, amely azóta több remek brazil játékost szerződtetett.
– Öt szép évet töltöttem el Párizsban, érkezésemkor már Ricardo és Valdo is ott volt, mi tapostuk ki az utat honfitársaink előtt. Most már a szurkolók is megszokták, hogy szinte mindig vannak brazilok a klubnál, elég csak Neymart említeni, de rajta kívül ott van még Thiago Silva, Daniel Alves, Marquinhos és Lucas Moura is, jó esélyük van rá, hogy történelmet írjanak a klubbal.

– Ha félretesszük az anyagi tényezőket, ön szerint Neymar jól döntött a PSG-hez igazolásával?
– Igen, talán könnyebb lett volna neki, ha a Barcában marad, amely egyébként is nagyobb múltú klub, nemzetközileg jó eredményeket ért el, noha a PSG is globális egyesületté vált. Neymaron itt sokkal nagyobb a nyomás, a képességei vitán felül megvannak ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásnak. A mentalitásán, a hozzáállásán áll vagy bukik, hogy sikeres lesz-e vagy sem.