Parasport: Kovács Kálmán is segíteni szeretne

A két és fél évtizeden át a futballra összpontosító Kovács Kálmán serdülő focistanövendékként, majd elismert profi labdarúgóként sem szentelt különösebb figyelmet azoknak a fogyatékkal élő embereknek – gyerekeknek és felnőtteknek – akik legfeljebb csak az álmaikban rúghattak olyan ravasz gólokat, mint amilyenekkel hosszú éveken át ő büszkélkedhetett.

Pedagógusi munkája közben testnevelő tanárként világosodott meg benne, hogy mennyi akadályt kell leküzdenie azoknak a gyerekeknek, akik eltérő okok miatt nem épek, de így is sportolni vágynak: játszani, erősödni, versengeni és bizonyítani.

Nem vesztesek

„Mint egy olyan sportolónak, aki az eddigi életének körülbelül a felét kellő alázattal a labdarúgásnak szentelte, és mindig olyan közegben mozgott, amelyben csak a rafinált cselek, a bombagólok és a becsúszó szerelések számítottak elismert produkciónak, nem igazán terjedt ki a figyelmem azokra az embertársaimra, akik a sportolásnak ezzel a formájával nem foglalkozhattak. Egyáltalán nem voltam közömbös, inkább azt mondanám, hogy nem tudtam mit kezdeni a fogyatékkal élőkkel, így nem is törtem a fejemet azon, hogy miként lehetnék a segítségükre. Egy viszont biztos: nem veszteseket láttam bennük, akik előtt nincs kiút” – nyilatkozta dicséretes őszinteséggel az 56 válogatott szerepléssel büszkélkedő, a külföldi bajnokságokban is produkáló Kovács Kálmán az SzPress Hírszolgálatnak.

A 900 diákot oktató kistarcsai általános iskola testnevelő tanára nemrégiben értesült arról, hogy a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Diák-,Verseny- és Szabadidősport Szövetsége február 22-én országszerte figyelemre méltó iskolai programokkal, nagy érdeklődéssel várt fotókiállítással és egy rangos nemzetközi konferencia lebonyolításával igyekszik emlékezetessé tenni a Magyar Parasport Napjának premierjét.

Beleélik magukat a fogyatékkal élők helyzetébe

„Az országos felhívás nemcsak felkeltette az érdeklődésemet, hanem tervek megvalósítására is késztetett – folytatta Kovács Kálmán, aki labdarúgóedzőként már nem sző nagy terveket, ezért beéri a kistarcsai U11-es csapat pátyolgatásával. – Úgy gondolom, hogy az iskolánk tanulóinak meg kell ismernie, sőt, ki is kell próbálnia azoknak a sportágaknak egy részét, amelyek a fogyatékkal élők kedvelt versenyformái közé tartoznak.”

„Az iskolánk igazgatója, vele együtt az egész tantestület támogatja azt az elképzelést, hogy a gyerekek a testnevelési óra keretein belül próbálják ki magukat a csörgőlabdázásban, bekötött szemmel a kísérővel futásban, hasonló körülmények között a pontos célzást igénylő bocsa játékban, mert csak így élhetik bele magukat abba a helyzetbe, ami a fogyatékkal élők mindennapjaira jellemzőek. Felvettük a kapcsolatot a környékbeli iskolákkal, és az ott tanulókat is szeretnénk meghívni a február huszonkettedikei különleges testnevelési óráinkra.”

„Lehet, hogy az első Magyar Parasport Napnak az idén még nem lesz átütő sikere, de a kezdeményezés nagyszerű. Ha arra gondolok, hogy a jövőben a mi diákjainknak csak a fele sokkal jobban tudja majd kezelni, ha valaki nem olyan, mint ő, máris áttörésről és biztató eredményekről beszélhetünk” – hangsúlyozta a volt élsportoló testnevelő tanár, aki nagyra értékeli, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma a fogyatékkal élők sportolását segítve 460 millió forintos tekintélyes összeget különített el ennek a területnek a támogatására.