Amikor a Figo-utód Quaresmát is feláldozta honfitársáért a Barcelona

Deco az FC Portótól az FC Barcelonához Ricardo Quaresmáért és 15 millió euróért, 2004

A frissiben Európa trónjára ülő FC Porto nem sokáig tarthatta meg ászait, edzőjét és játékosait. A játékmester, brazilból portugállá lett Decóra például a Barca vetette ki a legfeszesebb hálót. Segített ebben, hogy a katalánoknál éppen akkor rúgta össze Frank Rijkaard mesterrel a port az „új Figo”, az egy évvel korábban a Sporting CP-től 6.35 millió euróért megszerzett Ricardo Quaresma, aki látványosan szenvedett új csapatában, így fel lehetett ajánlani cserealapként. Az alapra még építeni kellett 15 millió eurót, hogy a Porto is jól járjon, a fiatal üstökös értékét egyébként hatmillió euróban állapították meg.

A NYERTES? Deco négy barcelonai idénye alatt nyert két bajnokságot és egy BL-t, majd tízmillió euróért a Chelsea-hez távozott, Quaresma ugyanennyi idő alatt háromszoros bajnok és egyszeres Világkupa-győztes lett (a sorozat utolsó fináléján vehetett részt), majd jó pénzért eladták az Internek. Nem járt rosszabbul senki az üzlettel, nem Quaresma tehet arról, hogy sokkal jobb volt akkor a Barca a Portónál. Quaresma még ma is aktív (hiszen csak 34 esztendős) a Besiktas színeiben.

A pénzes-cserés mutatvány annyira megtetszett Quaresmának, hogy Milánóba is ilyenformán távozott a Portótól: az olaszok 18.6 millió eurót küldtek érte cserébe, no és hatmilliós értékben az akkoriban nagy reménységnek tartott portugál védekező középpályás, Pelé játékjogát.

(Csak zárójelben jegyezzük meg, Portugáliában nem ritka a cserebere, ennek a fiatal Mourinho nagymestere volt: 2003-ban José Bosingwát úgy szerezte meg Porto számára a Boavistától, hogy egyrészt adta érte Ricardo Silva játékjogát és egymillió eurót, másrészt lemondott a kis klub 250 ezer eurós, korábbra datálható tartozásáról, és a régi idők szellemében még egy barátságos mérkőzésre is „leutaztak” a Bessa stadionba. Mourinho rákapott a csere ízére, a Sporting CP-nek gyorsan odaadta Claytont Ricardo Fernandesért.)

Plusz egy. Az 1980-as és 1990-es években dúskált a holland futball a nemzetközileg is elismert, de a klasszisok mögött örök másodhegedűs csatárokban, ilyen volt John Bosman, John van ’t Schip és Wim Kieft mellett Peter van Vossen, aki egy Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon is erősítette a holland válogatottat, fénykorát a Beverenben és az Ajaxban élte, majd felcsapott légiósnak – és ebbéli minőségében cserélte el őt 1996 legelején klubja, a török Istanbulspor a skót Rangersszel.

De nem ám akárkire, hanem az orosz vb-hősre, Oleg Szalenkóra! A fiatalabbak kedvéért: az ukránból lett orosz válogatott csatár az amerikai vb-n gólkirály lett, főleg a Kamerun ellen szerzett öt gólja miatt – de aztán a Valenciában és az érte hárommillió eurót fizető Rangersben is megbukott. Végül elkallódott sérülékenysége és rossz magaviselete miatt, aztán nem meglepő módon anyagilag is tönkrement.

A friss Bajnokok Ligája-győztesként ereje teljében nagy meglepetésre Törökországba igazoló Van Vossen csak másfél évig maradt Skóciában, aztán hazahívta a Feyenoord, és csak közel a negyvenhez, 2005-ben vonult vissza. Sok hűhó szinte semmiért: Szalenko ugyan gólerősen játszott délen, de csak 1999 elejéig volt ott maradása.

SOROZATUNKAT HAMAROSAN FOLYTATJUK!