Carles Rexach: Fogtam egy szalvétát, arra írtuk Messi első szerződését

– Igaz, hogy Lionel Messi édesapja annak idején kihozta a sodrából?
– Látszott rajta, hogy kivételes tehetség, szerettük volna minél előbb megszerezni, ám az édesapja valamiért folyamatosan halogatta a szerződtetését – mondta lapunknak adott exkluzív interjújában Carles Rexach, aki a Testnevelési Egyetem edzőtovábbképzése keretében járt Magyarországon. – Ezt aztán megelégeltem, és mivel más nem volt a közelben, fogtam egy szalvétát, arra írtuk az első szerződését.

– Bár mindenhol Messi felfedezőjeként tartják önt számon, ha jól tudom, ezt is másképp gondolja.
– Bárki megmondta volna róla, hogy más, mint a többiek, még az is, aki egyáltalán nem ért a futballhoz. Természetesen büszke vagyok, hogy a Barcelona képviseletében én figyeltem fel rá, és vittem a klubhoz, a legjobb helyre került. Tökéletesen illeszkedett a filozófiánkba, a csapat nyilvánvalóan nem lenne ilyen jó nélküle, és ez fordítva is igaz. Máshol talán nem tudott volna ennyire kiteljesedni, jó példa erre az argentin válogatott. Ott nem kap annyi labdát, és nem képes olyan kiemelkedő teljesítményre, mint a Barcában.

– El tudja képzelni, hogy valaha elhagyja a klubot?
– Szerintem a Barcelonától vonul vissza.

– Ő minden idők legjobb játékosa?
– Lehetetlen összehasonlítani a különböző korszakok klasszisait, de nálam ő a legjobb, és ez akkor is így lesz, ha nem nyer világbajnokságot. Több mint tizenkét éve a legmagasabb szinten játszik, sorra dönti a rekordokat, nyert öt Aranylabdát és megannyi címet, talán csak a háromszoros világbajnok Pelét lehet vele egy lapon említeni.

– Mi a véleménye a jelenlegi, Ernesto Valverde vezette Barcelonáról?
– A Roma elleni BL-kiesés csalódás volt, de összességében fantasztikus szezonja volt a csapatnak. Úgy nyert bajnokságot és kupát, hogy számos felállásban játszott, és ezeket gyakran a mérkőzések közben is váltogatta.

– Visszatérő kritika, hogy a korábbi évekhez képest sokkal defenzívebb felfogásban játszott.
– Ebben Neymar távozása és Ousmane Dembélé sérülése is szerepet játszott, így sokszor két csatárral játszott a Barca. Több középpályás került a csapatba, valóban defenzívebb lett a játék, de az sohasem baj, ha kapott gól nélkül hozunk le egy meccset.

– Az utóbbi hetek slágertémája Antoine Griezmann nyári szerződtetése. Szüksége van a Barcelonának a francia csatárra?
– Örülnék, ha sikerülne megszerezni az Atlético Madridtól, de nem lesz egyszerű. Sokan persze azt kérdezik, minek ennyi kiváló csatár? Dembélé sérülése például most is problémát jelentett. Akik pedig nem tudják elképzelni, hol kaphat helyet Griezmann, bizonyára elfelejtik: Neymarnak sem okozott gondot, hogy kikerült a bal szélre, remek hármast alkotott Messivel és Luis Suárezzel.

– A Barcelona a télen százhúszmillió euróért igazolta Philippe Coutinhót, aki a klub történetének legdrágább játékosa lett. Ő lesz Andrés Iniesta utódja?
– A képességei alapján méltó utódja lehet. Ebben a szezonban Iniesta játszott a bal szélen, Coutinho inkább a jobb oldalon szerepelt, de biztos vagyok benne, hogy a következő idényben átkerül a bal oldalra, ahol sokkal jobb teljesítményre lesz képes.

– Sztárok jönnek-mennek a klubnál, de sokan kifogásolják, hogy az utóbbi években kevés meghatározó játékos kerül fel a La Masiáról.
– Nehéz fiatalon megragadni a csapatban, ha Xavi, Iniesta vagy Messi van előtted a sorban. De elérkezik az idő, amikor megnyílik a kapu a többiek előtt, a mostani utánpótlás tele van ígéretes játékossal – mást ne mondjak, az ifik a bajnokságot és a BL-t is megnyerték.

– Noha ön vitte Messit Barcelonába, a legtöbben talán azért irigyelik, hogy együtt játszhatott, majd edzősködhetett Johan Cruyff-fal. Milyen volt vele futballozni és dolgozni?
– Hatalmas élmény. Edzőként ugyanazt gondoltuk a futballról, és játékosként is egyszerű volt mellette érvényesülni, szinte nem is kaptam tőle rossz passzt. Nemcsak kiváló labdarúgó volt, hanem igazi forradalmár, aki óriási hatást gyakorolt a sportágra, a holland válogatott és a Barcelona stílusára.

– Melyik trófeájára a legbüszkébb?
– Játékosként az ezerkilencszázhetvenkilences KEK-győzelemre, másodedzőként pedig az ezerkilencszázkilencvenkettes BEK-diadalra. Ez volt az a trófea, amelyet előtte sohasem tudott megnyerni a klub.

– Igaz, hogy az Aranycsapat játéka hatással volt a Barca stílusára?
– Aki látott felvételeket abból az időszakból, észrevehette, hogy Puskás Ferenc, Czibor Zoltán vagy Kocsis Sándor hihetetlenül technikás, gólerős játékos volt, és nagyon gyorsan járatták a labdát, ám nem futottak annyit, mint a maiak. Bár egy ideig a Barcelona játékát is a sok futás és a harcos futball jellemezte, a sok passzra, labdajáratásra és labdabirtoklásra épülő futballal hódította meg a világot, mint az ötvenes évek magyar válogatottja. Most is azt vallom, a védekezés a labdabirtoklással kezdődik, nem azzal, hogy minél több védőt állítunk a kapu elé. Puskás egyébként zseniális labdarúgó volt, kicsi, de elképesztő bal lábbal. Kevesen voltak képesek arra, amit ő tudott, élmény volt nézni, ahogyan a labdával bánt, csodáltam a játékát, ő volt az egyik példaképem.

– A jelenlegi magyar futballról mennyit tud?
– Keveset. Ha az itt élő barátaimat kérdezem, azt mondják, nem túl erős a magyar labdarúgás, nincsenek kimagasló tehetségek. Láttam néhány meccset, de nem igazán ismerem a mostani játékosokat.

– Min kellene változtatnunk, hogy javuljon a helyzet?
– Vissza kell térni a gyökerekhez. A magyar futball sohasem lesz olyan, mint, mondjuk, a német, mostanában mégis másokat próbált másolni, és ezáltal elveszítette identitását. Kicsit mindenhonnan átvesz valamit, és ezzel semmit sem nyer. Saját filozófiát kell kialakítani, és akkor is ragaszkodni hozzá, ha eleinte nem jönnek az eredmények. A javulás nem megy egyik napról a másikra.