Santos királyát még Neymar sem taszíthatja le a trónról

A legtalálóbban talán Carlos Drummond de Andrade, az egyik leghíresebb brazil költő fogalmazta meg, miért lehetetlen utolérni a Santos FC halhatatlan ikonját. A dél-amerikai poéta a Jornal do Brasil nevű folyóirat 1969. november 28-i számában vetette papírra gondolatait: „Az igazán nehéz, embert próbáló feladat nem az, hogy valaki ezer gólt szerezzen, mint Pelé. A legnagyobb kihívás, hogy valaki egyetlenegyszer úgy találjon a hálóba, ahogyan Pelé szokott."

Az idézet a Santos északi részén fekvő Pelé Múzeumban olvasható, a négyszintes kiállítás méltó a háromszoros világbajnok pályafutásához. A földszinti soron haladva időrendben követhető nyomon a csillag életútja kivételes relikviákkal. Az üveggel védett vitrinben többek között az a fából készült cipőpucoló-doboz is fellelhető, amelynek köszönhetően életében először jutott némi fizetséghez, nem sokkal odébb pedig zoknikból gyúrt aprócska labda látható, mellette a kiegészítő szöveg: gyerekként az iskola látogatása helyett inkább ezt rugdosta barátaival.

Az első amatőr szerződés, a különböző világversenyeken viselt kopott stoplisok, a korabeli bőröndök és a fényesen csillogó trófeák mellett arról is megbizonyosodhattunk, hogy a politika már a huszadik század derekán sem viseltetett közömbösen a sport iránt. Az 1965-ben készült képen a beszappanozott, vélhetően a zuhany alól kirángatott klasszisnak az Egyesült Államok akkori szenátora, a később a bátyjához hasonlóan merényletben elhunyt Robert F. Kennedy gratulált a Szovjetunió elleni 2:2-es döntetlen után. A földszint feletti négy emelet annak a négy világbajnokságnak állít tematikus emléket, amelyeken a Fekete Gyöngyszem pályára lépett, és amelyek közül három arannyal végződött – többek között ezért is számít mércének, egyben utolérhetetlen (fél)istennek a jelenkori labdarúgók előtt. Pedig újabb és újabb tehetségek tűnnek fel a kimeríthetetlen kincsesbányaként aposztrofált brazil futballban, ám a trón ostromlói rendre elbuknak. A fiatalon „új Pelének" kikiáltott játékosok közül senki sem tudta túlnőni a Santos legendáját.

A legújabb trónkövetelő, Neymar sem, aki szintén a fekete-fehér színekben játszó brazil csapatban kezdte a karrierjét, és bár jelenleg a csapból is ő folyik szülőhazájában, ez sokkal inkább a közösségi média térhódításának, nem pedig a legendás előd sikeres túlszárnyalásának köszönhető.

Ezt a Folha de Sao Paulo korábbi újságírója is megerősítette, ám mivel jelenleg a világ egyik legnagyobb televíziós társasága, a Tv Globo sportrovatánál dolgozik, szerződése szerint nem nyilatkozhatna lapunknak, ezért neve elhallgatását kérte. Annyit viszont elárult, hogy az országban a Santosról és a futballról elsőként mindenkinek Pelé jut eszébe, a nemzet szemében ő emelte a brazil futballt a világ fölé, a neve egybeforrt a klubéval, míg Neymar a távozásával keserédes érzéseket hagyott a szurkolókban. Különösen azután, hogy kiderült, a 2011-ben aláírt előszerződéssel már akkor elkötelezte magát az FC Barcelonához, amikor még a Santosban szerepelt.

Pelé fölényéről az egyesület múzeumában is megbizonyosodhattunk: amíg Neymarnak fémből készült, gólörömöt imitáló szobor, valamint egy vitrin jutott, a 77 esztendős legenda szinte a tárlat összes pontjáról visszaköszön. A trófeák és érmek között egyébként Puskás Ferenc is megelevenedik, egyfelől a 2011-ben Neymarnak átadott Puskás-díj kapcsán, másrészről egy idézet által. A Honvéd, valamint a Real Madrid korábbi klasszisa annak idején így nyilatkozott: „Számomra minden idők legjobb labdarúgója Alfredo Di Stéfano volt. Pelét nem vagyok hajlandó labdarúgónak nevezni. Ő sokkal több volt annál."

Puskás Ferenc állításait pedig nincs értelme kétségbe vonni.