Luxemburgot az Eb-re! Felesleges vagy új esély a Nemzetek Ligája?

Nem tudom, tudják-e, de Luxemburg világcsúcstartó. A labdarúgás történetében egyetlen olyan válogatott sincs, amely annyi selejtezősorozaton indult volna el, mint a luxemburgiak, anélkül, hogy akár egyszer is kijutott volna nagy tornára. Luxemburg 1934 és 2018 között 20 alkalommal próbálta meg kvalifikálni magát világbajnokságra – sikertelenül. További 14 alkalommal kísérelte meg a kijutást az Európa-bajnokságra – esélye sem volt. Olimpián szerepelt ugyan1920 és 1952 között az amatőr játékosokból álló luxemburgi válogatott, ám ehhez egyszer sem kellett selejtezőt játszania – a kvalifikációt 1956-ban vezették be az ötkarikás futballtornára.

Hogy mennyire nem sikertörténet a luxemburgiaké, elég arra rámutatni: 84 év alatt az ország nemzeti csapata összesen 12 selejtező mérkőzést (5 vb- és 7 Eb-selejtezőt) nyert meg. A „legközelebb” csoportmeccses lebonyolításban a kijutáshoz akkor járt, amikor az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőin három győzelmet aratott (kétszer Máltát, egyszer a későbbi Eb-ezüstérmes Csehországot múlta felül, az utóbbi mérkőzés gólszerzője, Guy Hellers azóta nemzeti hős). Akkor „csupán” 10 ponttal maradt el a pótselejtezősként folytató csoportmásodik Hollandiától. Ehhez képest a Nemzetek Ligájával Luxemburg – és a divízió összes többi szereplője – kap egy reális esélyt arra, hogy eddig még nem látott sikert érjen el.

(Kiegészítés: mint arra a Focibolond oldal felhívta a figyelmünket, kieséses rendszerű selejtezőben egyszer nagyon közel voltak a luxemburgiak a kvalifikációhoz. Az 1964-es Eb-kvalifikáció során egy szerencsés erőnyerői pozíciónak köszönhetően kipipálták az első kört, a másodikban meg alighanem saját legnagyobb megdöbbenésükre kiverték Hollandiát, úgy, hogy az első mérkőzést Amszterdamban, a másodikat Rotterdamban játszották. A négyes Eb-döntőért aztán egy 3:3-as, majd 2:2-es döntetlent játszottak a dánokkal, és csak a harmadik, semleges pályán lejátszott mérkőzésen maradtak alul 1:0-ra).

Jó ez? – kérdezhetjük.

Akár még jó is lehet.

SZOKATLAN OPTIMIZMUS

A luxemburgi futballbarátok szokatlan optimizmussal várhatják a Nemzetek Ligája meccseit. Az egyik ok erre az a látványos javulás, amelyet válogatottjuk 2017 nyara óta bemutatott.

A nemzeti csapat 2017 augusztusa óta 11 hivatalos mérkőzést játszott, ötször nyert, háromszor döntetlent játszott és csak háromszor kapott ki, ami egészen elképesztően jó mérleg a nagyhercegség tizenegyének történetében. Konkrétan sosem látott jó szereplés.

Luxemburg legyőzte ebben az időszakban Albániát (2–1), Fehéroroszországot (1–0), Magyarországot (2–1), Máltát (1–0) és Grúziát (1–0), illetve ikszelt a későbbi világbajnok Franciaországgal (0–0 idegenben!), Bulgáriával (1–1) és Szenegállal (0–0). Sok csapat elfogadna egy ilyen eredménysort.

A jó szereplés a világranglista-helyezésen is meglátszik. A FIFA 1993-ban adta ki az első rangsorát, azon Luxemburg a 111. volt, és 2017-ig egyszer sem tudott százon belülre kerülni, sőt, 2006-ban a 186. helyre süllyedt. Ehhez képest 2017 óta Luxemburg stabilan tagja az első száznak, legjobb helyezése a 83., jelenleg a 85. pozíciót foglalja el.

Mindeközben a luxemburgi bajnok F91 Dudelange a 2018–2019-es európai kupákban a frászt hozta Közép-Kelet-Európára. A Dudelange – amely egyébként sereghajtó a helyi pontvadászatban, igaz, ez a vicces tény annak is betudható, hogy két mérkőzését elhalasztották – leginkább a balszerencsét okolhatja, hogy nem ejtette ki a Mol Vidi FC-t a BL-selejtezőben, majd az Európa-ligába átesve továbbjutott a koszovói Drita ellen.

Ez még nem jelentett szenzációt, az viszont nagyon is, hogy előbb a lengyel Legia, aztán a kolozsvári CFR is a Dudelange áldozatai közé került, így az F91 – az ország klubjai közül elsőként – bejutott egy kontinentális kupa csoportkörébe. Jöhet az AC Milan, a Betis, az Olympiakosz Pireusz, illetve jöhet az UNA Strassen is, mert valahogy meg kellene kezdeni a hazai bajnokságban a felzárkózást... Egy adalék: Dudelange teljes lakossága a legutóbbi népszámlálás szerint 19 421 fő, a milánói San Siro stadion befogadóképessége pedig 80 018…

Gondolhatnánk, hogy a két dolog – a válogatott váratlan jó eredményei és a Dudelange csodálatos menetelése – szorosan összefügg, ám a bajnokcsapat csak pár játékost ad a nemzeti együttesnek. A fejlődéshez annak alighanem több köze van, hogy a válogatott keretének immár jó része magasabb futballkultúrájú országban (leginkább Belgiumban, Franciaországban, Németországban) nevelkedett, illetve magasabb színvonalú bajnokságban légióskodik. A Dudelange pedig egy igen jó érzékkel összerakott, a nyáron ügyesen megerősített, jó légiósokkal megtűzdelt gárda, amely kifogott egy egészen elképesztő szériát.

A FUTBALLTÖRPE FUTBALLTÖRPE MARAD?

A kétségtelenül nagyon szép eredmények ellenére a labdarúgás egyik régi tanulsága, hogy a futballtörpe általában futballtörpe is marad. Ez az a kategória, amelyből a legnehezebb a kitörés – Európában csupán egyetlen csapatnak, a kicsit azért magasabb polcról kezdő Izlandnak sikerült.

Az okok egyszerűek és logikusak: bár a „sokadik kalapos” csapatoknak szoktak lenni jobb időszakaik, szoktak okozni meglepetéseket, sorozatban általában nem képesek ezekre, nagyon szűk játékosanyagból válogathatnak, ráadásul igen nehezen tudnak kikeveredni a nekik kedvezőtlen kalapbeosztásból. Ehhez általában legalább két egymás utáni, viszonylag jól sikerült selejtezősorozat kellene. Bővebben a Feröer fejlődésével foglalkozó cikkünkben foglalkoztunk a kitörés korlátaival. Kis népesség, az igazolt labdarúgók alacsony száma, a helyi (fél)profi futball státusa, az infrastrukturális hiányosságok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy válogatott szinten kiscsapatnak számító együttes általában bele is ragad ebbe a státusba.

Ezen változtathat a Nemzetek Ligája. Az UEFA új versenysorozatának alapelképzelése a hagyományos „kalapos” beosztásokkal szemben – amely kiegyensúlyozatlan csoportokat eredményez – a jégkorong „kasztrendszerére” hajaz, melyben nagyjából hasonló játékerejű riválisok csapnak össze egymással. Ez pedig – ahogy az UEFA sejthette is – óriási motivációt adhat azoknak a gárdáknak, amelyek előtt felcsillan egy sosem látott lehetőség, hiszen a csoport, majd a hasonló játékerejű ellenfelekkel szemben a pótselejtező megnyerése Eb-kvalifikációt ér. Luxemburgnak Fehéroroszországot, Moldovát és San Marinót kellene a csoportjában megelőznie, ami egyáltalán nem tűnik irreálisnak.

Nem csoda, hogy a válogatott ultracsoportja, az M-Block Fanatics 95 közleményben buzdítja a drukkereket arra: most aztán tényleg mindent bele!

„A Nemzetek Ligáját a legnagyobb lehetőségnek véljük, amely valaha adódott előttünk, és örülünk annak, hogy az UEFA létrehozta ezt a sorozatot. Célul természetesen azt tűzzük ki, hogy együttesünk megnyerje a ligáját, és ezzel beteljesítse követői álmát. Ezért mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a lehető legnagyobb erővel támogassuk a válogatottat. Hívunk mindenkit, hogy álljon be mellénk, és buzdítsa velünk együtt a csapatot! Készen állunk, hogy történelmet írjunk a válogatottal, és ha ti is készen álltok, jöjjetek, csatlakozzatok hozzánk!” – írták Facebook-oldalukon.

Az igen aktív, fanzine-t is kiadó M-Block Fanatics tagjait nem lehet azzal vádolni, hogy divatdrukkerek lennének: 1995-ös megalakulásuk óta csupán 18 győzelmet láttak (1995. szeptember 6. és 2007. február 7. között éppenséggel egyet sem), ebből ötöt az elmúlt két évben.

Csoda, hogy számolgatnak és bizakodnak? De ugyanígy számolgatnak és bizakodnak Grúziában, Feröeren, Kazahsztánban, Azerbajdzsánban, Macedóniában vagy Liechtensteinben is. A Nemzetek Ligája az esély felcsillantásával – ami a hagyományos csoportbeosztási rendszerben valószínűleg sosem adódott volna – egész biztosan kivívta a kiscsapatok figyelmét és lelkesedését.

Hogy jót tesz-e a 2020-as Eb erősségének, ha (mondjuk) Luxemburg kijut a kontinenstornára? Biztosan lesz csapat, amely náluk sokkal erősebb, de csak otthonról figyeli majd az Európa-bajnokságot. Ugyanakkor ki tudja, az átszervezés, illetve az átszervezés adta remény milyen folyamatokat indít el. Lehet, hogy egyszer megdől a kontinentális futball egyik axiómája, és a futballtörpék nem maradnak mindig futballtörpék?