„Nekem mindig tetszett a háromvédős felállás, de a Dinamo Kijevnél csak hat hónapnyi gyakorlás után mertem élesben kipróbálni – idézi a sport.ua oldal Szerhij Rebrovot. – Egy válogatottnál értelemszerűen nincs ennyi idő a részletek összecsiszolására, és figyelembe kell venni azt is, hogy Andrij Sevcsenko keretében nincs sok olyan játékos, aki rendszeresen játszik ilyen felállásban. Mindezek ellenére sok lehetőséget rejt ez a hadrend, én pedig kedvelem azokat az edzőket, akik nyitottak az újra, és széles taktikai repertoárból akarnak dolgozni.”„Nekem mindig tetszett a háromvédős felállás, de a Dinamo Kijevnél csak hat hónapnyi gyakorlás után mertem élesben kipróbálni – idézi a sport.ua oldal Szerhij Rebrovot. – Egy válogatottnál értelemszerűen nincs ennyi idő a részletek összecsiszolására, és figyelembe kell venni azt is, hogy Andrij Sevcsenko keretében nincs sok olyan játékos, aki rendszeresen játszik ilyen felállásban. Mindezek ellenére sok lehetőséget rejt ez a hadrend, én pedig kedvelem azokat az edzőket, akik nyitottak az újra, és széles taktikai repertoárból akarnak dolgozni.”
Rebrov hozzátette, hogy mint minden hadrend, a háromvédős felállás sikeres alkalmazásának is fontos feltétele a megfelelő játékosállomány.
„Annak idején a Dinamónál Jevhen Hacseridi, Domagoj Vida és Kádár Tamás személyében volt három olyan védőnk, akivel tökéletesen bevált a hadrend – folytatta Rebrov. – De hangsúlyozom, ahhoz, hogy a rendszer biztonságosan működjön, legalább két olyan középső védőre van szükség, aki mindkét lábával jól bánik a labdával. Amikor az ellenfél támad, ötfősre bővül a védelmi vonal, és az edzői elvárásoktól függ, hogy a védők ilyenkor mit tesznek: területet védenek vagy embert fognak. Minden tréner a maga elgondolásaihoz igazítja a játékrendszert. A Nemzetek Ligája legutóbbi fordulójában a magyar válogatott szintén kipróbálta a háromvédős rendszert, amelyet azonban én inkább öt–három–kettőnek érzékeltem.”
Marco Rossinak jobban sikerült a teszt: mint ismert, a mieink 2–0-ra megverték Finnországot.