Pályakép a ruandai népirtás túlélőjétől az olasz pszichiátriai betegig

Bebolyongani és megismerni a világot futballfényképek segítségével – körülbelül így lehetne megragadni a Goal Click néven futó, folyamatosan bővülő gyűjtemény vezérgondolatát. Négy és fél éve fogott bele a rendhagyó kezdeményezésbe két angol fiatalember,a goal-click.com oldalonés a@goalclick Instagram-felületenelérhető fotók és történetek pedig immár több mint negyven különböző ország futballkultúrájáról, gondolkodásmódjáról, hangulatáról mesélnek a Zöld-foki-szigetektől Bolíviáig, Oroszországtól Ausztráliáig.a goal-click.com oldalonés a@goalclick Instagram-felületenelérhető fotók és történetek pedig immár több mint negyven különböző ország futballkultúrájáról, gondolkodásmódjáról, hangulatáról mesélnek a Zöld-foki-szigetektől Bolíviáig, Oroszországtól Ausztráliáig.

„A vörös bakljada, a görögtűz örvénylő füstje a belgrádi derbin. A szabadrúgáshoz készülődő, amputált lábú futballista álma. A labdát kérő inka idegenvezető lelkes kiáltása. Sokféle jelentése lehet a futballnak, de egy biztos: mindig jelent valamit – olvasni a felvezetést az önkéntes alapon működő nemzetközi szerveződés programjáról. – A Goal Click abban segít, hogy a tapasztalatot megosszuk egymással. Küldetésünk egyszerű. Megadjuk az esélyt a világ különböző szegleteiben élő embereknek arra, hogy bemutassák, mit ad nekik a futball. Hogy miként? Elküldünk egy analóg fényképezőgépet a helyszínre, hogy az ott élők úgy fotózhassák le a játékot, ahogyan ők látják.”

Nem tévedés, hiába a digitális eszközök megállíthatatlan fejlődése, a Goal Click ragaszkodik a hagyományos, film alapú fotókhoz. Kérdésünkre a sajátos vállalkozás társalapítója, az oxfordi egyetemen végzett történész, a sport és a politika határterületeit kutató Matthew Barrett elmondta, három érv is a régi eljárás mellett szól. Egyrészt az egyenlőség elve: miután mindenki ugyanolyan eszközzel, ugyanolyan tekercsre készíti a kockáit, biztosítva van, hogy mondjuk a németországi környezetben készült felvételek egy dimenzióba kerülnek az eritreai képanyaggal. Másrészt kényszerű határt szab az ihlet nélküli, felesleges kattintgatásnak, hogy mindenkinek egyetlen, huszonhét kockából álló tekercs áll rendelkezésére, azt kell beosztania a legjobb belátása szerint. Harmadrészt az analóg, hétköznapi anyagminőségű képeknek van valami sajátos, természetes és emberközeli jellegük, amire persze lehet fanyalogva azt mondani, hogy távol esik a médiában megszokott professzionális nívótól, ám értéküket éppen esetlegességük, mesterkéltség nélküli őszinteségük adja.

A sokszínű képeket az oldalon rövid szövegmagyarázat egészíti ki, amelyeket a hitelesség kedvéért a többnyire amatőr fotós maga fogalmaz meg, így a riportok nem is törekszenek tárgyilagosságra, természetüknél fogva elfogultak. Céljuk nem az, hogy például a libériai, a romániai vagy az egyiptomi labdarúgásról objektív képet, tájékoztatást nyújtsanak, hanem a libériaiak, a románok vagy az egyiptomiak bőrébe bújva belső nézőpontot kínáljanak. Mellesleg az avatatlan kéz néha bámulatosan erős ösztönös képet varázsol – miként azt Barrett személyes kedvence, a Crvena zvezda–Partizan belgrádi rangadón elkapott ködös meccshangulat is bizonyítja.

A londoni központból szervezett globális fotómunka az évek során sokat fejlődött, az összegyűlt anyagot egy sportszergyártó világmárkával együttműködve a 2016-os Európa-bajnokság idején kiállításon is bemutatták, az archívum a tervek szerint hamarosan tematikus összeállításokkal bővül, így az idei női labdarúgó-világbajnokságra készített játékosportrékkal vagy a menekültek futballéletét bemutató sorozattal. Noha eddig magyar futball nem szerepelt a kínálatban, a hiányt hamarosan pótolják, sőt a 2020-as Európa-bajnokságra időzítve különleges budapesti anyag összeállítását remélik az angol gyűjtők.

„Szeretnénk az Eb tizenkét rendező városát bemutatni a futball segítségével, megismertetve követőinkkel a többi helyszín mellett Budapest labdarúgó-kultúráját is – hangsúlyozta Matthew Barrett, aki 32 évesen maga is aktív tagja egy londoni amatőr futballcsapatnak. – Korábban London különböző arcait igyekeztünk képeinkkel szemléltetni, hasonló várakozással készülünk a budapesti téma kibontására.”

Sierra Leone – Játék amputált lábbal

Több mint tíz éven át dúlt az 1991-ben kirobbant véres polgárháború a nyugat-afrikai Sierra Leonéban, a harcok mintegy ötvenezer ember életét követelték. A vérontás fájdalmas következményeként sokan elveszítették valamely végtagjukat, a Goal Click legelső fotósorozata az Egylábú Amputáltak Sportszövetségének helyi játékosait mutatta be. A csapatot Abraham Bangura lelkész szervezte meg, aki maga is elveszítette két ujját, amikor sietve eldobott egy kézigránátot, amellyel addig gyanútlanul fociztak helyi kisgyerekek. Kezdeményezéséről így vallott: „Hogy az érintettek fájdalmukból erőt meríthessenek, muszáj volt megalakítanunk az egylábúak csapatát. Sírni támad kedvem, ha eszembe jut az országunkat romba döntő értelmetlen háború.”

Szerbia – Füstbe ment derbi

Hamisítatlan balkáni légkör, puskaporos levegő, férfias küzdelem: a Crvena zvezda–Partizan belgrádi örökrangadót a világ egyik legkeményebb ütközeteként tartják számon, a mérkőzést a stadionban megélni veszélyes, ám alighanem felejthetetlen kaland. „Megpróbáltam a belgrádi csata legjellemzőbb elemeit, a színeket, a hangulatot megragadni – mesélte képeiről utóbb David Vujanics. – Szerbül bakljadának hívjuk, amikor egy lelátórész görögtűzbe borul. A lángok vöröse harcias érzést közvetít, a füst olyan sűrű, hogy nem is látod tisztán az alakokat, arcokat. Lélegzetelállító a látvány.”

Peru – Machu Picchu futballistái

Lehet az inkák ősi földjén, 3700 méteres tengerszint feletti magasságban, egy elhagyott tisztáson futballozni? Miért ne lehetne?! David Palomino Gallegos általában turistákat kalauzol az Andok erdei ösvényein, úton a hegyláncok között meghúzódó világhírű romváros, Machu Picchu felé. Két séta között azonban rendszeresen összeáll a többi idegenvezetővel, erdei emberrel, hogy futballozzon félórát a hegyoldalban kitaposott alkalmi pályán. Az erős alkatú, alacsony hegyi férfiak sokszor szandálban rúgják a labdát, játék közben a hepehupás talajon nem könnyű boldogulni.

India – Lányfoci a nyomornegyedben

Több mint tizenhárommillió lakosával a világ egyik legnépesebb városának számít Mumbai, a hatalmas település híres-hírhedt nyomornegyede az 1883 óta lakott Dharavi. A szakadt házak, koszos utcák közötti, fallal körülvett placcon lányok is futballoznak, és mivel a környéken számos veszély leselkedik rájuk, egy jótékony célokat szolgáló helyi szervezet segíti is a sportolásukat. A fényképeket Blessy Sippora 14 éves kamaszlány készítette, és utóbb ezt mondta róluk: „Szerettem volna megmutatni, hogy igenis futballozhatnak lányok is. Szerintem mindenkinek joga van a játékhoz. A mi országunkban az a hozzáállás, hogy a lányok csak ne játsszanak, főleg ne futballozzanak, inkább maradjanak otthon dolgozni! Én a meccsek során döbbentem rá, már önálló, nagylány vagyok, a foci tanított meg arra, hogy ne féljek a sötétben, erősebbnek érezzem magam.”

Mexikó – Rendőrkordon mögött

Úgy tartják, a Pumas UNAM nevű mexikóvárosi csapat képviseli a leghitelesebben a mexikói gondolkodásmódot. Talán ezzel is összefügg, hogy a csapat mérkőzéseit általában fokozott rendőri biztosítás mellett játsszák le, kisebb-nagyobb balhéból szinte minden hétre kijut, az egyetemi klub stadionjában a féktelen hangulat sokszor a törvény határait feszegeti. „Az embereknek szükségük van valamire, ami segíti őket kiszakadni a hétköznapi életükből, a futball ezt a célt szolgálja. Érdekes, a mexikói futball nem annyira erőszakos, gyors vagy technikás, mint az európai játék, és bizonyos szempontból ez is összhangban van azzal, amit a mexikói kultúráról gondolunk” – hívta fel rá a figyelmet a fényképész, Pablo López Luz.

Ruanda – A népirtás örök sebei

Eric Murangwa Eugene a ruandai válogatott kapusa volt, az országot 1994-ben vérbe borító felfoghatatlan népirtás, a félmillió tuszi és több százezer hutu életét követelő etnikai konfliktus az ő családját sem kímélte. Harmincöt családtagja, köztük hétéves öccse veszett oda, ő maga annak köszönhette életben maradását, hogy futballklubja, a Rayon Sports FC oltalmába vette. Kegyetlen tapasztalatából okulva alapította meg később a Futball a reményért, békéért és egységért nevű mozgalmat, amelynek célja, hogy a játék révén segítsen leküzdeni az előítéleteket, begyógyítani a társadalom égető sebeit. Miként a szervezet egyik edzője, a fotókat készítő Didier Bana mesélte, a futball a vérengzés idején szomorú szerepet kapott, a kivégzéseket végrehajtó katonai egységeket sokszor ifjúsági csapatok tagjaiból toborozták.

Uruguay – Családi bébitombola

„Bébifutball” – így nevezte meg témáját Agustin Fernández Gabard uruguayi fotóriporter, aki a montevideói Estrella del Sur–Enrique López gyerekmeccsen készített képeivel kereste a választ arra, milyen álmok, képzetek, elvárások sűrűsödnek az uruguayi futball utánpótlásában. A kérdés azért is húsba vágó, mert miközben a futball szinte vallásként van jelen az uruguayi társadalomban, és a gyermekeket szinte természetesen szippantja magába, a sportot elkezdők közül mindössze 0.2 százalék lesz professzionális labdarúgó. Óriási nyomás nehezedik a szülők részéről a gyerekre, akiben a nehéz sorban élő család felemelkedésének eszközét látják. Táplálja reményeiket az olyan világsikerű harcosok példája, mint az ország futballbálványa, Luis Suárez.

Oroszország – Az elfeledett Urál

Szergej Novikov orosz fotóriporter neve ismerős lehet olvasóinknak, a tavaly nyári világbajnokság idején „Meccs a nyírfák árnyékában” című moszkvai riportunkban mutattuk be az oroszországi amatőr futballra összpontosító, Grassroots néven futó sorozatát. A Goal Click keretében az „ország gerincén”, Európa és Ázsia földrajzi és kulturális határvidékén, az Urálban készített fotókat, a futballvilág olyan elfelejtett helyszínein, mint Perm, Kamenszk-Uralszkij, Csuszovoj, Liszva, Kacskanar, Gyegtjarszk vagy Rezs. A sajátos városi és természeti környezet éppúgy meghatározza a képek hangulatát, mint a bányászatból, fémkitermelésből élő térség hagyományos gazdasági nehézségei, az épületeken, öltözékeken, autókon látható szegénység.

Irak – Harc a taposóaknák ellen

Sajátos küldetést teljesít a Spirit of Soccer nevű szervezet: a futball segítségével igyekszik felhívni a gyerekek figyelmét a háborús területeken maradt taposóaknák veszélyeire. Több mint nyolcvanezer fiatal csatlakozott már a programhoz, főként a kurdok által lakott északi területekről. A tevékenység politikai veszélyeire jellemző, hogy a Goal Clicknek nyilatkozó edző csak név nélkül vállalta a szereplést. Ő maga évekkel ezelőtt Boszniában volt szemtanúja annak, amint három gyanútlanul focizó gyereket a levegőbe repít egy felrobbanó akna, a nehezen feledhető élmény vezette arra, hogy Irakban is segítsen rávilágítani a térségben szinte folyamatos életveszélyt jelentő problémára. Meccsek után odahívják a gyerekeket az edzők, beszélgetnek velük az aknák működéséről és lehetséges elkerülésükről. Mivel Irakban a lakossági szemetet sokszor fiatal fiúkkal égettetik el a településeken kívül, a futballban érintett korosztály különösen ki van téve a talajban maradt ellenőrizetlen aknák robbanásveszélyének.

Olaszország – Pszichiátriai esetek

Az észak-olaszországi Rovatóban és Martinengóban készült fényképek a pszichiátriai betegekből és ápolóikból összeállt Kaylé United csapatának mérkőzéseit ábrázolják. A sport gyógyító erejére építő együttes a Sport Mindenkinek Olaszországi Egyesület (UISP) által szervezett speciális bajnokságban szerepel. A sorozat készítője, Alessandro Belussi egyebek mellett arra igyekezett rámutatni képeivel, hogy a piszkos pénzekkel és gyanús szándékokkal fertőzött amatőr futballban is lehet példamutató, tiszta célokért küzdeni.

A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. február 9-i lapszámában jelent meg.

Futballképek a világ minden tájáról... @goalclick #football #futball #instahun #mik