A Nyugat-Ukrajnából elmenekülő lengyelek 1945-ben (az addig Németországhoz tartozó sziléziai városban) alapított klubja, a nevével az első lengyel uralkodóházba „beházasodó” Piast Gliwice története nagy részét a lengyel másodosztályban töltötte – az irigyelt és büszke szomszédvár, a lengyel rekordbajnok Górnik Zabrze árnyékában –, és bár 2008-ban végre feljutott az élvonalba, két idényt követően visszacsúszott a „helyére”.
Két újabb évad után megint felkapaszkodott a legjobbak közé, 2016-ban ezüstérmes lett – a két korábbi kupadöntős szereplés (1978, 1983) óta a legnagyobb diadalát aratva –, de a tavalyi utolsó fordulóban kiharcolt „éppen bennmaradás” (14. hely) után semmi sem ígérte, hogy aranyév következik. Mégis az lett.
Pedig a Piast csupán a 11. a lengyel egyletek legutóbbi ismert (2018-as) bevételi rangsorában, bérezésre is jóval kevesebbet költhet, mint az ország tradicionális óriásklubjai.
A korábban rövid ideig a lengyel válogatottat is irányító vezetőedzőnek, Waldemar Fornaliknak ilyen koordináta-rendszerben is sikerült aranycsapatot gyúrnia a hazai állományból, s a hozzájuk csatlakozó cseh, szlovák, szlovén, szerb, kolumbiai, spanyol légiósok különítményéből, akik között a korábbi angol válogatott Mark Hateley fia, a középpályást játszó Tom Hateley is megtette a magáét.
„Hogy nyomás lett volna rajtunk a bajnoki hajrában? Miért? Már a második hely is hatalmas siker lett volna számunkra. Gyönyörű kalandban volt részünk, amely igazi happy enddel zárult” – érzékeltette a siker különlegességét az ünneplés mámorában Fornalik, aki játékosai szerint családias közösséggé kovácsolta őket, megalapozván ezzel a hatékony csapatmunkát.
A Piast mellett további három európai gárda ünnepelte az első bajnoki címét a mögöttünk hagyott idényben: a 2014 óta létező lett FC Riga – amelyről, merthogy a kupát is megnyerte, a duplázók között már említést tettünk –, a csupán két éve (!) alapított örmény Ararat-Armenia, valamint a cikkünk témáját szolgáltató „nagy várakozók” közé sorolható grúz Szaburtalo.
VÉGELÁTHATATLANNAK TŰNTEK, DE EZEK IS LEZÁRULTAK
A Szaburtalo esetében a „nagy várakozás” persze más dimenziót jelent, hiszen a tbiliszi együttes mindössze 1999-ben került fel a futballtérképre – sok patinás klub örült volna, ha alapítása után „csak” 19 évet kellett volna várnia az első aranyra…
Tbilisziben a nagy változások 2005-ben kezdődtek, amikor az Iberia Business Group megvette a klubot. A helyi autóimportban meghatározó cég fokozatosan modernizálta az infrastruktúrát, és a felnőttcsapat tíz évvel később már a grúz élvonalban kopogtatott. A tehetséggondozást a célkeresztjében tartóegylet első idénye a megkapaszkodásról szólt, a második már bronzérmet hozott, majd a 2017-es negyedik helyet tavaly – Grúziában a naptári évet követi a bajnokság – már aranyérem követte. Jöhet az újabb szintlépés, a BL-selejtező!
Érdekes hasonlóság a cikkünk címszerepét játszó Piasttal, hogy a mostani bajnoki címére – a harmadikra – ugyancsak hosszú évtizedeket, összesen 34 esztendőt váró görög PAOK-ot is menekültek alapították: nekik Konstantinápolyt, a mai Isztambult kellett elhagyniuk az első világháborút követő görög–török háború számukra nézve kedvezőtlen kimenetele miatt.
Nos, a szaloniki futballcsapat igazán emlékezetessé tette a hosszú nyeretlenséggel való leszámolást: a görög bajnokságban veretlenül diadalmaskodott – ez egyetlen más gárdának sem sikerült a kontinensen az idén tavasszal véget érő élvonalbeli pontvadászatokban –, és mivel megvédte a címét a Görög Kupában is, története első duplázását ünnepelhette.
A PAOK először nyerte meg a kupa egymást követő három kiírását, ilyesmi legutóbb a Panathinaikosznak sikerült, még a kilencvenes évek derekán. Szóval, gyönyörű volt a szaloniki tavasz, ki emlékszik már arra, hogy az Európa-liga őszi csoportkörében a csapat oda-vissza kikapott a Viditől…
A negyedik nagy várakozó az albán Partizani, amely az ötvenes és a hatvanas években élte aranykorát, aztán szerzett bajnoki címeket a következő évtizedekben is, ám az új évezredben egy idényt a harmadosztály tisztítótüzében is végig kellett vergődnie… A visszatérés után előbb bronz, két ezüst (közben egy adminisztratív úton megkapott, a Ferencváros kiejtésével emlékezetessé tett BL-selejtezős szereplés) idézte a régi szép időket, és a tavalyi ötödik hely után – 26 évnyi várakozást követően – az idén meglett a 16. aranyérem.
Említést érdemel, hogy három ország rekordbajnoka (a holland Ajax, a szlovák Slovan Bratislava és a feröeri HB Tórshavn) sikerekben gazdag klubtörténelméhez képest viszonylag hosszú várakozás után lett ismét aranyérmes.
CSAPAT (nemzetiség) | HÁNY ÉVE VÁRTAK? | ÖSSZES BAJNOKI CÍM | ALAPÍTÁS ÉVE |
Piast Gliwice (lengyel) | 74 | 1 | 1945 |
PAOK (görög) | 34 | 3 | 1926 |
Partizani (albán) | 26 | 16 | 1946 |
Szaburtalo Tbiliszi (grúz) | 19 | 1 | 1999 |
AIK (svéd) | 9 | 6 | 1896 |
Genk (belga) | 8 | 4 | 1988 |
Nomme Kalju (észt) | 6 | 2 | 1923 (újraalapítva: 1997) |
Slovan (szlovák) | 5 | 25* | 1919 |
Ajax (holland) | 5 | 34 | 1900 |
HB Tórshavn (feröeri) | 5 | 23 | 1904 |
*a két világháború között 1925–33-ig működő szlovák ligában, az 1939–45 között létező önálló szlovák államban és a későbbi csehszlovák bajnokságban elhódított bajnoki címekkel együtt |