Az ördöngös szélső, aki nem szeretett parancsra masírozni

AKI NEM SZERETETT PARANCSRA MASÍROZNI

Az 1940-es évek végére kies hazánkban a kommunista rendszer nem tűrte már tovább a szélsőjobboldali fészeknek tartott FTC sikereit és népszerűségét, így beolvasztotta a klubot az ÉDOSZ SE-be, majd később Kinizsi SE lett a csapat neve.

A remek csapatból – amelynek legendás csatársorát szépen összeszedte a Fradi, hiszen Budai II Lászlót a Hutter Olaj SE-től, Kocsis Sándort a Kőbányai TC-től, Deák Ferencet (Bambát) a Szentlőrinci AC-tól, Mészáros Józsefet Kispestről, míg Czibor Zoltánt a Komáromi MÁV-tól szerződtette – főként a Honvédba és a Dózsába irányítottak át játékosokat, hol gyengédebb, hol nyíltabb erőszakkal; az ördöngös balszélső, Czibor Zoltán azonban kicselezte őket: egy évvel korábban megsejtve a jövőt maga kérte a Csepel vezetőségét, hogy igazolják át.

A korszellemnek megfelelően az egyik csepeli illetékes azzal indokolta kérelmüket a minisztériumban, hogy ha Czibor náluk folytatja, jobb lesz a gárda, és akkor jobban megy majd a munka a csepeli gyárakban, különösképpen a Rákosi Mátyás Művekben.

Két kiváló idény után csak utánanyúlt a Honvéd a szélsőnek egy katonai behívó képében, ám Czibort nem szalmából fonták: jelentkezett az ex-MTK-nál, az akkori Budapesti Bástyánál, mivel jó viszonyt ápolt Hidegkuti Nándorékkal, akik el is érték a csapatot támogató Államvédelmi Hatóságnál, hogy vegyék fel Czibort az államvédelmi tiszti iskolába, és igazolják át a Bástyához. Ennek nem is volt akadálya, de néhány napig a biztonság kedvéért Czibor az utcán élt (két kocsmalátogatás között), mert nem mert hazamenni…

Amikor mindennek hírét vette a nagyhatalmú honvédelmi miniszter, a Honvéd-patrónus Farkas Mihály, nyílt paranccsal átvezényelte Czibort a Honvédhoz, és ez ellen már csak Rákosi Mátyásnál lehetett volna fellebbezni. Ha mert volna valaki…

Czibor évtizedekkel később arra a kérdésre,hogy miért választotta ezt a huzavonát, csak annyit mondott, jellegzetes csibészes mosolyával: „Miért, miért?… Nem szerettem parancsra menni, és mindig dribliztem”. Sebes Gusztáv későbbi visszaemlékezései szerint Czibor már el is utazott edzőtáborba Hidegkutiékkal, de ott összeveszett valakivel, majd Csepelen is gyorsan összeakasztotta a bajszát egyik főnökével, és felesége könyörgött Sebesnek, hogy szerezzen neki csapatot.Bányai Nándor szerint Czibor egyenesen letérdelt Farkas Mihány előtt, és úgy kérlelte, hogy a kispestiekhez igazolhasson(azért ez nehezen hihető), Puskás pedig állítólag azt felelte erre, hogy úgyis van már egy-két bolond a Honvédban, elfér ott Czibor is.

Volt, amikor a Ferencváros élvezte az erőfölényt: az első világháború idején az örökös gólkirály, Schlosser Imre összerúgta a port a Fradi vezetőségével néhány, válogatott meccsre (!) szóló ingyenjegy miatt, és emiatt a csatár a BSE-hez szeretett volna igazolni. „Jelentkeztem a BSE vezetőségénél, és kértem a felvételemet. Itt fájdalmas csalódás ért. A BSE egyik vezetője ugyanis közölte velem: szó sem lehet a felvételemről. Sokkal jobb viszonyban vannak az FTC-vel, semminthogy azt a látszatot keltsék, mintha az FTC-től ők szipkáztak volna el” – mérgelődött később maga Schlosser, aki ezt követően átbandukolt az MTK pályájára, de a kék-fehérek is csak kéthetes gondolkodás után kezdték el az átigazolási ceremóniát, amely akkor hat hónapos leállással járt.

A Fradi hosszas pereskedésbe és sajtóhadjáratba kezdett, kettészakadt az MLSZ vezetősége is, a legsúlyosabb vád egyébként a profizmus volt… „Egy fillér anyagi hasznom sem származott az egyesületcseréből. Erkölcsi hasznom azonban annál inkább. Ártatlanul vádoltak, de a meghurcoltatás és a vádaskodás ellenére is az én igazságom derült ki” – zárta le Schlosser az ügyet, majd mérgében azonnal bajnok és gólkirály lett az MTK színeiben.

A Vasastól is csábított Kocsis Sándor és Budai László nem akart a határ mellett szolgálni, azonnal átigazolt (Sebes Gusztáv is segített abban, hogy együtt maradjon a válogatott egymást remekül megértő duója), de ez a módszer nem volt unikum, jóval később Garaba Imre is így került Vácról Kispestre. A remek védő már mindenben megegyezett a Debrecennel, de közben tárgyalt a Honvéddal is, ám Komora Imre túlzónak találta a követeléseit, szerződés helyett így behívót kapott a bekk. Aki mint később elismerte: „A legjobb döntést kényszerítették rám”.

„Tizenkilenc évesen, 1966 őszén megkaptam a behívómat, és választhattam: vagy valamilyen tanyára kerülök, vagy a Honvéd játékosa leszek. De akkoriban komoly pénzt, hetven- vagy nyolcvanezer forintot is adtak értem” – vallott Kocsis Lajos arról, hogyan lett salgótarjániból kispesti lakos. Aztán amikor befutott, rámutatott egy háromszintes villára, hogy az kellene neki, akkor az illetékes emberek tanácsi lakássá nyilvánították azt, és már költözhetett is a „Kicsi”. Aki akkor havi 14 ezer forintot keresett, és a villáért kemény 12 ezret kellett leperkálnia. Kész csoda, hogy később elzüllött…

Nem mindenki ment kényszerrel, a Mexikóig is eljutó Nagy Antal például őszintén bevallotta, hogy Nyíregyházáról önként és dalolva igazolt a Honvédhoz: a Ferencváros, a Vasas és az Újpesti Dózsa is hívta, ám előfelvételisként – a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait – jobbnak látta, ha a tizenegy hónapos katonai szolgálatot a lehető legnyugodtabb környezetben tölti.

„Így kerültem Szegedre, a Honvéd ugyanis oda küldte az egyetemistákat, ezért lettem ott élvonalbeli játékos” – mesélte később. Nagy Antal Nyíregyházára Nagyhalászból még érdekesebb módon került: az NYVSC leigazolta Bacskai Bélát a Textilestől, de az egyesület elnöke, történetesen a volt TSZ-, majd tanácselnök idősebb Nagy Antal azzal a feltétellel egyezett bele a transzferbe, ha a fiát is elviszik Nyiregyre.

(2018 telének egyik legkelendőbb cikke Frenkie de Jong volt, akit a Manchester City, a PSG és a Barcelona is hívott, és a középpályás végül úgy döntött, hogy sehogyan sem dönt: rábízta a döntést az ügynökére, Ali Dursunra. Aki egy füst alatt saját fiát is eladta a Barcának…)

Külön csavar, hogy az előfelvételisként Szegeden futballozó Nagy a Honvédnak mégsem kellett, el akarták cserélni a Haladással Hauzer Tiborra, azonban a beállósból előtört az üzleti szellem.

„Azt mondtam az elnöknek, az érvényes szerződésemet hajlandó vagyok eltépni, és elmegyek vidékre futballozni, de csak akkor, ha kapok tíz mérkőzést a Honvéd kezdőcsapatában. Ez a felvetés akkoriban elképesztő volt, de érdemes volt kockáztatnom, ugyanis megkaptam ezt a különleges lehetőséget, én pedig maximálisan éltem vele. A kispestiek ugyanis attól kezdve soha többet nem akartak elcserélni, mi több, mindig a kezdő tizenegyben kaptam helyet.”

Nem mellékesen Hauzer még a Nagy-féle próbaidőszak alatt úgy döntött, nem kér a kispesti kalandból.

Détári Lajos szerződése lejártával a nyolcvanas évek derekán vígan alá akart írni a Ferencvároshoz, egy lakásért és 300 ezer forintért cserébe, de a Honvéd elnöke, Sándor György közölte vele, hogy örök életre eltiltják, ha nem hosszabbít Kispesten – Döme természetesen szaladt a Fradi-vezérkarhoz, amely csak annyit tudott mondani, hogy ha a Honvédség el akarja őt meszelni, akkor bizony el fogja őt meszelni…

(Jóval korábban a Videotonhoz elengedték volna az éppen egy galerihez csapódó szőkeséget, Molnár Ferenc edző ismerte Détárit a Vendéglátóipari Vállalattól – ahol Döme akkor nem mint fogyasztóvendég, hanem mint dolgozó tevékenykedett, mert azok még ilyen idők voltak –, ám a bölcs fehérvári vezetők nem bíztak abban, hogy jó útra tér a tehetség.)

Néhány kurzussal korábban könnyebben surranó bakancsba lépett a teherfuvarozókat elhagyó, bevonultatott Grosics Gyula, 1950-ben Deák Ferenc az ÉDOSZ balatoni nyaralójában a betiltott Fradi-indulót énekelte, majd amikor két belügyes ezt nehezményezte, a zseniális csatár előbb sörrel pácolta őket kicsit, aztán laposra klopfolta a duót. Majd gondolkodhatott: irány a börtön, vagy aláír az ügyet elsikálni tudó Újpesthez? A lila-fehéreket választotta.

Henni Gézát a börtönben lévő bátyja életével zsarolták, mondván, vagy kiengedik a testvérét, vagy… Aláírt a Dózsához.

Jóval később a 19 esztendős BVSC-üstökös Törőcsik Andrást bevonultatta a Honvéd, de a zseni mindenképpen a Fradiba akart igazolni – és csakis az Újpesti Dózsa tudta megmenteni az angyalbőrtől. Így aztán a legendás, 8–3-as meccsen a Dózsa játékosaként ünnepelhetett nem mindennapi sikert.

Dalnoki Jenőnek volt mersze nemet mondani a Honvédtól érkező szerelmes levélre, ezt a katonaság udvariasan egy kétéves büntetőszázadbeli meghívással viszonozta, szerencsére edzésekre és mérkőzésekre kiengedték a vitéz urak a kőkemény Fradi-, illetve akkor éppen Kinizsi-bekket.

De térjünk vissza Cziborra, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc után több társával együtt külföldön maradt, majd aláírt a Romához, ám nem kapott játékengedélyt Magyarországról; ugyanakkor, amikor a vele a Fradiban és a Honvédban is együtt játszó Kocsis Sándor a Fiorentinához szerződött. Kocsis egy idő után összezördült a firenzeiekkel, de akkoriban írt aláLantos Mihálya Milanhoz. A korábban túrára induló Honvédból Tichy Lajosnak az FC Barcelona, Bozsik Józsefnek az Atético Madrid kínált szerződést, utóbbi csapat Lantossal is tárgyalt.

Bozsiknak az Atlético 100 ezer dolláros aláírási pénzt fizetett volna (korábban említettük, 3500 dollárba került akkor egy luxusautó, egyébként a végül visszalépő Bozsik leigazolásakor lett volna a csapat edzője Guttmann Béla), éppen ennyit adott volna a Real Madrid Sándor Károlynak,aki a Honvéddal túrázott kölcsönjátékosként. Bizony, a zseniális Csikart előbb szerette volna leigazolni a királyi klub,mint Puskás Ferencet vagy Csabai Józsefet, de Sándor nemet mondott az ajánlatra!

Végül egyik klasszis sem folytathatta Olaszországban, egyrészt az MLSZ révén kijárt FIFA-eltiltás miatt, másrészt éppen akkor száműzték Itáliából az idegenlégiósokat; de később Barcelonában újra egymás oldalán rúghatta a gólokat a páros. Kocsis meglepő kitérővel került Spanyolországba, hiszen előtte egy svájci amatőr csapatban, a zürichi Young Fellowsban próbált meg formában maradni.

Nem véletlenül lett Spanyolország Puskásék célpontja: sokat segített nekik Kubala László, ráadásul ott nem foglalkoztak a FIFA rosszallásával, segítettek a fellebbezésben is a játékosoknak, és végül fél évet el is engedett nekik az eltiltásból a nemzetközi szervezet, így tudott Puskás Ferenc 1958. augusztus 15-én bemutatkozni a Real Madridban egy argentin túrán.

A CIKK ÍRÁSÁBAN KÖZREMŰKÖDÖTT: SZÖLLŐSI GYÖRGY

SOROZATUNKAT FOLYTATJUK!