Ezerkilencszázkilencvenkilenc május 26., David Beckham második szögletét tekeri be a ráadás perceiben. Teddy Seringham megtolja, Ole Gunnar Solksjaer bepöcköli. Az 50 ezer Manchester United-szurkoló életének legemelkedettebb pillanata ez, két gól az utolsó percekben, csapatuk vert helyzetből a mennybe megy. Felejthetetlen jelenet. Már persze annak, aki szemtanúja lehetett.
A United tizenegy mozgássérült szurkolója gyötrelmes utat tett meg Barcelonáig, cserébe csupán a pálya egy kis szeletét láthatták, és lemaradtak csapatuk mindkét góljáról. „Ez volt életünk legelkeserítőbb utazása” – eleveníti fel Chas Banks, aki maga is ott volt aznap este.
Ha pedig azt vesszük, milyen harcok árán kapott egyáltalán jegyet a MUDSA, a helyzet még bosszantóbb. Először azt közölték velük, hogy nem lesz helyük Európa legnagyobb stadionjában, mert nem alakították ki benne a mozgássérülteknek szükséges infrastruktúrát. A szervezet panaszt tett az UEFA-nál, és mozgolódni kezdett a médiában is, ezért kialakítottak egy alkalmi tribünt számukra. Ezt követően 15 jegyet kaptak, ami lényegesen kevesebb az igényelt 48-nál.
Több mint egy évtized elteltével pedig látványosan fejlődtek a mozgássérült szurkolók által igénybe vehető szolgáltatások, és ezt a FourFourTwo is érzékeli, amikor legutóbb az Old Traffordra utaztunk a Manchester United Norwich elleni Premier League-mérkőzésre, hogy elkísérjük Bankset és Downst.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!