Több pénz, több légiós – a magyar futball az európai trendekkel halad

43 FIFA-TAGORSZÁGBAN NINCS PROFI LABDARÚGÓ, MAGYARORSZÁGON TÖBB MINT EZER

A nemzetközi szövetség áprilistól októberig egy internetes kérdőív formájában gyűjtötte össze az adatokat mind a 211 FIFA-tagországtól. Bemelegítésnek kezdjük a futballistákra vonatkozó információkkal!

Hozzávetőlegesen 129 ezer profi labdarúgót tartanak nyilván a világon – a legtöbbet (szám szerint 9753-at) a 129 millió lakost számláló Mexikóban, valamint a csaknem kétszer annyi lakosú Brazíliában (9177). Mögöttük jócskán leszakadva Anglia áll a harmadik helyen mintegy hatezer profi futballistával (ami így is csaknem kétszer annyi, mint a világbajnok Franciaország 3264 játékosa), megelőzve a négyezret alulról súroló Argentínát és Törökországot. A 129 ezer profi mintegy fele Európában keresi kenyerét. Magyarországon a FIFA kimutatása szerint 1168-an vallhatják magukat professzionálisnak – többen, mint például Németországban vagy Hollandiában –, az NB I és az NB II 32 klubjának labdarúgói. Negyvenhárom országban nincsenek profi labdarúgók.

Érdekesség, hogy a világranglistát vezető Belgiumban 798 profi labdarúgó van, bár fontos kiemelni, hogy a válogatott java része külföldön játszik hétről hétre.

A FIFA összesen 3903 profi klubot tart számon, a legtöbbet – nem meglepő módon – Mexikóban (266), ahol az első négy osztály egyaránt profinak számít, a 271 egyesületből csak öt nem rendelkezik professzionális státusszal. A listán második Brazíliában kevesebb mint feleannyi (130) a profi klub, majd Törökország (126), Anglia (111) és Argentína (103) következik a sorban. A 211 FIFA-tagállam majdnem egyharmadában nincsenek profi státuszú alakulatok, amelyeknek csaknem a fele (1567) Európában található. A két véglet Dél-Amerika (CONMEBOL) és Óceánia (OFC): előbbiben minden szövetség nyilvántart legalább egy profi egyesületet, utóbbinál csupán egy. Feltételekhez kötött klublicencet az országok 91 százalékában adnak ki.

A legtöbb országban – nemzetközi átlagban 81 százalékban – az élvonalbeli ligában a játékosok legalább 75 százaléka hazai futballista, a magyar NB I-ben 29 százalék a légiósok aránya. Az európai szövetség (UEFA) égisze alá tartozó tagok 41 százaléka felel meg a fenti kritériumnak, itt a legtöbb a légiós. Az országok egyharmadában szabályozzák a labdarúgók minimálbérét – Magyarországon nem.

VAN, AHOL ÉLVONALBELI LIGA SINCS, SZPONZOR VISZONT SOK HELYEN AKAD

A játékosok és klubok „kivesézése” után térjünk rá a bajnoki rendszerekre! Hat olyan tagország van, amelyben a 2018–2019-es idényben (vagy a 2018-as naptári évben) nem rendeztek élvonalbeli bajnokságot: Kanada, Liechtenstein, Mali, Montserrat, Sierra Leone és Jemen. Kétharmad részben a helyi labdarúgó-szövetségek az első osztályú bajnokság szervezői, a többi helyen a liga önállósult. Az élvonalbeli bajnokságok 63 százalékának van főszponzora, ezeknek egyharmada telekommunikációs cég, egyötöde pedig pénzintézet, 16 százaléka pedig élelmiszeripari vállalat. Magyarországon az OTP Bank az NB I főtámogatója.

Az országok nyolcvannyolc százalékában kollektíven értékesítik a televíziós közvetítéseket, 23 országban a klubok egyénileg. A bajnokságok kétharmada oda-vissza vágós rendszerben működik, 39 országtól eltekintve pedig kiesés-feljutás alapján dönt a csapatokról.

Fejünket vakargatva veszünk tudomást az alábbi adatról: a 211 tagország csaknem egyharmadában nincs szabályozva a játékoskeret létszáma – azaz egy klub korlátlan mennyiségű labdarúgóval rendelkezhet –, többek között MAGYARORSZÁGON SEM. A légiósok és a kölcsönszerződések száma is hasonló arányban van korlátozva az élvonalbeli ligákban, a saját nevelésű futballisták arányát mindössze a FIFA-tagok 31 százaléka határozza meg előre – a Magyar Labdarúgó-szövetségnek sem volt erre vonatkozó kikötése az NB I-re a 2018–2019-es kiírásban.

MINDENKI EURÓPÁBAN AKAR FUTBALLOZNI

Az átigazolási időszak (a téli és a nyári együttvéve) évente átlagosan 97 napig tart, Magyarországon valamivel tovább, 107 napig. A legrövidebb és a leghosszabb periódust is Afrikában találjuk: Szomália (13 nap) az egyik véglet, Benin (197 nap) a másik – utóbbiban gyakorlatilag egész évben élőben játsszák a Football Managert.

Az országok egynegyedében egyáltalán nem igazoltak külföldi játékost, 37 FIFA-tagállamban viszont 150-nél is több légiós érkezett. Nem meglepő, hogy eme országok 70 százaléka európai. A távozók arányai is hasonlóak, viszont itt már csak 14 olyan országot találunk, ahonnan nem igazoltak külföldre futballisták. Ha az átigazolási összegeket nézzük, a mérleg nyelve még inkább Európa felé billen.

Az élvonalbeli bajnokságok kétharmadában nem költöttek pénzt légiósokra, a klubok összkiadása pedig mindössze a ligák egyötödében haladta meg az ötmillió dollárt. Tizennyolc országban költöttek 50 millió dollárnál is többet az egyesületek együttvéve, 12 közülük Európában található. A magyar klubok 2018-ban hatmillió dollárt költöttek 104 légiós szerződtetésére, miközben 74-en hagyták el az országot, 2.7 millió dolláros profitot termelve. Jól látható tehát, hogy több légiós érkezett, miközben kevesebben szerződtek külföldre, és jóval több pénzt költöttek a honi alakulatok, mint amennyi befolyt játékoseladásokból.

Megjegyzés: a labdarúgó-szövetségek által megadott számok néhány esetben csak becsült értékek (a profi játékosokra vonatkozó adatokba a félprofikat is beleszámolták bizonyos esetekben), az átigazolásokra vonatkozó adatok pedig a FIFA TMS rendszerének 2018-as naptári évi számai.