Miért van ennyi átigazolási pletyka a modern futballban?

HOGYAN KÉSZÜL: ÁTIGAZOLÁSI PLETYKA

Az átigazolási pletykák gyakorlatilag önálló iparággá váltak a világ egyik legjövedelmezőbb bizniszében, a labdarúgásban – nem véletlen, hogy mindenki akar magának egy kis szeletet belőle. A menedzserek, a klubok, a játékosok, a klubvezetők egytől egyig megpróbálnak hatást gyakorolni a hírekre, mindenki a saját malmára hajtaná a vizet. Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi időszakban sikertelen klubok szurkolói egy-egy jelentős átigazolásra is győzelemként tekintenek, így gyakorlatilag megszállottá válnak az átigazolási pletykák iránt, míg a futballszimulációs játékokon szocializálódó generáció izgatottan követi a piacot saját, virtuális döntéseinek ellenőrzése érdekében.

De hogyan is keletkeznek az átigazolási pletykák? Néhány esetben valódi forrásból, megbízható újságírótól indulnak el a találgatások, az esetek nagyobb hányadában azonban megalapozatlanul, szenzációhajhász módon, olyan médiumokban, amelyek figyelmen kívül hagyják a szerkesztői, sajtóetikai alapelveket. Pusztán a pletykák száma és közzétételének gyakorisága azt a látszatot kelti, hogy egy adott klub mennyire aktív a piacon. A valóságban ezzel szemben az, hogy a legtöbb egyesület inaktív, különösen a téli átigazolási időszakban. A transzferpletykák hamis reményekkel táplálják a szurkolókat a nagy átigazolásokról, ráadásul csalódást is keltenek, mivel jelentős részük nem valósul meg, sőt, sok esetben alapja sincs a híresztelésnek.

A brit FourFourTwo magazin összeállításában egy-egy neve elhallgatását kérő játékosügynök, újságíró, korábbi Premier League-futballista és klubvezető szavaival meséli el, hogyan is keletkeznek az átigazolási hírek. „A legrosszabb dolog, amit egy futballista vagy a képviselője tehet, az írásos átigazolási kérelem. Ugyanis a legtöbb szerződésben van éves hűségbónusz, amit kifizet a klub, ha nem nyújtanak be átigazolási kérelmet. Ettől az összegtől természetesen senki sem szeretne elesni, így elkezdődik a tánc...” – mondta a FourFourTwo-nak egy klubvezető, aki hozzátette: az átigazolási piac aljas világ, ahol mindenki a saját érdekeit próbája meg érvényesíteni minden eszközzel. Tanulságos az a történet is, amit egy korábbi PL-játékos osztott meg az FFT-vel.

„Egy volt csapattársam klubot akart váltani. Az egyik szabadnapján felhívta az újságíró ismerősét, hogy már nem az első csapatnál edz, az ifikhez irányították, menjen el, és nézze meg. Így is lett, és történetesen épp egy fotós is arra járt. Annyira bejött a húzása, hogy másnap már dicsekedett az öltözőben, hogy egy Premier League-klub érdeklődik iránta” – mesélte a FourFourTwo-nak a neve elhallgatását kérő futballista.

Az egyik angol napilapnak dolgozó újságíró a játékosügynökök rossz megítéléséről szóló sztereotípiát oszlatta el. Sokszor azt gondolhatják a szurkolók, hogy egy-egy menedzser próbálja feltornázni kliense vételárát földtől elrugaszkodott álhírek terjesztésével – pedig ez koránt sincs így. „Sosem hívott még fel úgy egy menedzser, hogy a Liverpool elvinné ezt vagy azt a játékosomat. A legtöbbször azt vitatom meg velük, hogy melyik pletyka nem igaz az általuk képviselt futballistáról, hiteles információkat kapok. Náluk nem napirendi pont a sztorik kreálása, a futballvilág szereplői egyszerűen szeretnek pletykálni, mint mindenki más. Egy transzfer sokszereplős – az elnök, a sportigazgató, a menedzser és maga a játékos is különböző emberekkel van kapcsolatban, így elkerülhetetlen, hogy többféle információ lásson napvilágot.”

A The Athletic szintén nevek felfedése nélkül megosztott egy történetet arról, milyen ádáz küzdelmek folynak a futballbizniszben. Egy játékosügynök úgy próbálta meggyőzni saját rátermettségéről egy fiatal futballista édesanyját, hogy azt hajtogatta, a Manchester United érdeklődik a fia iránt, és neki vannak kapcsolatai a klubnál. A trükk bejött, a labdarúgó menedzsert váltott, de nem szerződtette az MU...

Előfordult olyan is, amikor spontán, félreértésből kapott szárnyra egy-egy találgatás. Ilyen volt januárban Sander Berge ügye, akit Carringtonban, a Manchester United edzőközpontjában láttak. Viszont nem ő volt ott, hanem a Southend United kapusa, Nathan Bishop, aki valóban az MU játékosa lett – Berge pedig a Sheffield Unitedhez igazolt. A nemzetközi média zaja, a félrefordítás sem ritka példa. Idén januárban az ESPN újságírója, Mark Ogden megnevezett 12 csatárt, akik egyikével a Manchester United pótolhatná a sérült Marcus Rashfordot –a listán volt a klub korábbi játékosa, Carlos Tévez is. Az olasz Tuttosport napilap félreértette ezt, és Tévezt a Manchester United célpontjai között emlegette – erről azonban szó sem volt.„Az ilyenek nagy aktivitást váltanak ki a közösségi médiában, ugyanakkor rossz fényben tüntetik fel a klub átigazolási politikáját”– így a The Athleticnek Richard Arnold, a Manchester United kereskedelmi igazgatója.

A HÁRMAS SZABÁLY, AVAGY NEM MIND ARANY, AMI FÉNYLIK

A BBC külön rovatot vezet az átigazolási pletykákra, összesítése szerint a 2016-os nyári időszakban 800 (!) hírt gyűjtöttek össze a Premier League-gel kapcsolatban. A különböző találgatásokban belengetett transzferek közül csak minden harmadik valósult meg – teszi hozzá a brit közmédium.

Természetesen a legtöbb találgatás a nagy klubokkal kapcsolatban lát napvilágot, Angliában az úgynevezett top 6, a spanyol La Ligában a Barcelona és a Real Madrid, a német Bundesligában a Bayern München, az olasz Serie A-ban a Juventus és az Internazionale a legfelkapottabbak ebben a témában. A BBC néhány évvel ezelőtti kimutatásai szerint a legtöbbször támadókkal és középpályásokkal hozzák hírbe a csapatokat, az utóbbi időben viszont felértékelődött a védők szerepe is. A 22-27 év közötti futballisták a legkapósabbak a piacon, a 19 esztendős labdarúgókról – mint a jövő reménysugarai – többet pletykál a sportsajtó, mint a 30 fölöttiekről. Elég csak megnézni, hány klubbal hozták hírbe Erling Braut Haalandot, aki a Red Bull Salzburg mezét a Borussia Dortmundéra cserélte fel a télen.

A BBC hozta nyilvánosságra azt is, hogy továbbra is messze a Premier League a legnépszerűbb desztináció a futballisták számára. Az anyagi javakban dúskáló, hatalmas nemzetközi rajongótáborral büszkélkedő klubokkal másfélszer annyi játékost hoznak hírbe átlagosan egy átigazolási időszakban, mint a La Ligával és a Serie A-val összesen. A legnagyobb kereslet továbbra is a brazil futballisták iránt mutatkozik, megelőzve az angol, a német és a francia játékosokat. Aki Afrika felé fordul, szenegáli és elefántcsontparti légióst szerződtetne – legalábbis a nemzetközi sportmédia találgatásai szerint.

De térjünk vissza a fentebb említett pletykák számára és gyakoriságára. Az Arsene Wenger-érában az Arsenalt többször hozták hírbe olyan meghatározó játékosokkal, akik végül máshová szerződtek – így amikor a francia menedzser tényleg igazolt 1-2 játékost, a szurkolók csalódásként élték meg, mivel sokkal többet vártak ennél. De egy még frissebb példával is szolgálhatunk az őrült futballpiacról: a szebb napokat is látott Manchester Unitedet nem kevesebb mint 113 futballistával hozták hírbe november elseje és január 31. között, azaz 92 nap alatt. Öt kontinens 39 országának 62 klubját érintették ezek a pletykák, a „vörös ördögökkel” hírbe hozott 2 kapus, 21 védő, 45 középpályás és 45 támadó közül végül hármat szerződtettek.

MIT TEHETNEK A KLUBOK?

Azt is le kell szögeznünk, hogy több pletykának is van alapja, mivel a topklubok rengeteg játékoson tartják rajta a szemüket. Ole Gunnar Solskjaer játékosmegfigyelője, Simon Wells novemberben Erling Haalandot nézte meg személyesen meccs közben, de kiszúrták. Portugáliában viszont nem, pedig Bruno Fernandest is többször figyelte. Január ötödikén aztán Solskjaer és segítője, Mike Phelan is Lisszabonba utazott, hogy megnézze a középpályást a Porto elleni bajnokin – ők már nem maradhattak észrevétlenek.

Látható, hogy eme körforgás miatt gyakran nehéz helyzetbe kerülnek a klubok és vezetőik, nem véletlen, hogy megpróbálják elejét venni ezeknek a találgatásoknak. Ki-ki a maga módján: a spanyol kluboknál – különösen a Barcelonánál és a Real Madridnál, mint a piac legjelentősebb szereplőinél – bevett gyakorlat, hogy közleményt adnak ki egy-egy hír cáfolatára, a Premier League-ben pedig a legtöbb klub (például az Arsenal, a Manchester City és a Liverpool is) sajtófigyelőt működtet hivatalos honlapján. Ez azonban sokszor kontraproduktív: csökkenti ugyan a zajt, de a drukkerek hajlamosak úgy értelmezni, hogy a klubhonlapon megjelenő válogatott hírek nem véletlenül vannak ott...

Remek ellenpélda a Premier League-ben jelenleg éllovas, Bajnokok Ligája-címvédő Liverpool, amely december 19-én bejelentette Minamino Takumi szerződtetését a Red Bull Salzburgtól, és egyúttal azt, hogy ezzel részükről lezártnak tekintik a téli átigazolási időszakot. A „vörösökkel” kapcsolatban így alig-alig látott napvilágot transzferpletyka januárban, hiszen mindenki tudta, hogy ezeknek semmi alapjuk sem lenne.

(Felhasznált források:The Athletic,FourFourTwo,BBC)