A gyorsaságot hirdeti a futballunk, de miért lesz belőle eszetlen rohanás?

Fuss gyorsan, indulj gyorsan, passzolj gyorsan, dönts gyorsan, és mindig mindenben legyél gyors, gyors, na meg még gyorsabb. Sokszor hallani ezeket a mondatokat manapság a futballban. És lássuk be, van benne igazság! Hiszen ha mindent gyorsan csinálok, akkor a legtöbb esetben több időm és terem lesz.

De rögtön tegyük is hozzá, hogy ez csak féligazság! Itt csak fizikai szempontok alapján ítéltük meg az időnyerést, de hol marad az ész?

A világklasszisok játéka pontosan azt mutatja, hogy az ész használatával sokkal, de sokkal több időt lehet nyerni!

Rohanás és nagy sebesség nélkül, csupán ésszel időt és teret akkor is tudunk nyerni, mielőtt hozzánk érkezik a labda, vagy amikor már nálunk van, és bizony a társunknak is tudunk időt és teret nyerni, mielőtt továbbadjuk. Hihetetlen sok technika van erre!

Most csak nézzünk egyet, a csalogatást.Gyors 1-2 érintő vs. csalogatás?

Sokan úgy látják, hogy az edzéseken és a mérkőzéseken 1-2 érintővel kell játszani. Ennek sok oka van.

A) Egyrészt így minden gyorsabb, gyorsabban kell dönteni, gyorsabban kell cselekedni stb., stb.

B) Másrészt, ha a meccsen 1-2 érintővel játszunk, akkor olyan gyors lesz a játékunk, hogy az ellenfél nem tud odaérni és szerelni.

Logikusnak tűnhet mind a két állítás, ha csupán fizikai szempontból nézzük. Ugyanakkor az is tény, hogy a technikát a minél nagyobb sebesség és erő rontja. Ezt sokan úgy próbálják meg ellensúlyozni, hogy az edzéseken még nagyobb sebességet, még kisebb területeken hoznak létre, mint ami a mérkőzésen van. És ha ezt megszokják a játékosok, akkor a mérkőzésen már könnyebb dolguk lesz.

Ezzel két fő gond van.

Ennek végterméke legtöbbször egy eszetlen rohanós játék, amikor a játékosok már egyáltalán nem is gondolkodnak, csak passzolnak és futkosnak össze-vissza. Másrészt pont a legnagyobb belső hajtóerőt öljük ki a játékosokból, méghozzá a játék szeretetét, élvezetét. Nem nagyon találkoztam még olyan játékossal, aki szereti a kötelező 1-2 érintőt, sőt a legtöbben gyűlölik!

Az A) és a B) pontot hogyan lehet feloldani az ésszel?

Az A) pontot pontosan úgy, ha a játékosoknak a labda nélküli játék logikáját tanítjuk meg. Ha megmutatjuk, hogy hogyan lehet pár lépéssel előre olvasni a játékot, és hogyan tud úgy helyezkedni, hogy végül jó helyzetbe kerüljön. Innentől kezdve nem kell gyorsan döntenie és gyorsan cselekednie, mert látja előre, mi fog történni. Emellett úgy helyezkedik, hogy legyen elég ideje, és a számára kedvező helyzetekbe kerüljön. Magyarul tud majd JÁTSZANI, és olyan helyzetekbe kerül, amelyekben HATÉKONY és SZERETI is!!! Ez egyértelműen oktatható!

A B) pont szerint azért játsszunk gyorsan 1-2 érintővel, mert akkor az ellenfél nem ér oda, nem tud szerelni… Ha ezt józan paraszti ésszel nézzük, akkor máshová lyukadunk ki!

A józan paraszti ész azt mondja: vedd át nyugodtan, várj ki, akár tologasd a labdát, hogy magadra csald az ellenfél játékosát, és amikor már hozzád közelebb van, mint a társadhoz, akkor tedd tovább.

Pontosan azért, mert ha köztem és a társam között van félúton egy ellenfél játékos, és gyorsan átpasszolom a társamhoz, akkor a védő odaér, amíg a labda úton van. Ellenben, ha tologatom a labdát, magamra csalom a védőt, akkor a társamtól távolodik, és ha már hozzám közelebb van a védő, és ilyenkor passzolok, akkor valójában a társamnak időt és teret nyertem.

Nézzünk erre egy példát Mateo Kovacictól: a Chelsea szögletet végzett el, és Willian lepasszolta a labdát a 16-os sarkán álló Kovacicnak.

MINEDEZ VIDEÓN – 0:12-TŐL LÁTHATÓ A SZITUÁCIÓ:

Ez egy egyszerű példa a csalogatásra. Kovacic nem ész nélkül, gyorsan játszotta meg a labdát, és nem egyérintővel tette vissza. Hanem szépen magára csalogatta a védőt, és ezzel nyert teret és időt a társának, amiből gól is született.

Semmiképp nem azt mondom, hogy nem kell gyors 1-2 érintővel játszani! Vannak olyan helyzetek, amikor ez fontos, például a kontránál vagy a labda biztos helyre juttatásánál stb. De ezek aránylag ritkák.

A tapasztalatom az, hogy jelenleg túlzottan a nagy rohanásban, a gyors 1-2 érintőben hiszünk, miközben ha végig így akarunk játszani, akkor az valójában inkább káros! Könnyen ész nélküli, rohanós foci lesz belőle, és ha ez utánpótlásban történik hosszú időn keresztül (ami sajnos nagyon sokszor jellemző), akkor a vége sem lesz minőségi…

Arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb belső hajtóerőt öli ez ki a játékosokból, méghozzá a játék szeretetét. Pedig ha a játék szeretete meglenne, ha ezt meg tudnák élni, akkor teljesen más hatású és szintű játékosaink lennének.

Én inkább abban hiszek, hogy a gyorsaság kerüljön harmóniába az ésszel, és ne menjünk át eszetlen rohanásba.Szóval, csalogassuk bátran a védőket, és nyerjünk sokkal többször így elegendő teret és időt!

RÓZANT JANÓ