Ahogy mi megéltük: „Érzem a pillanat súlyát” – mondta Iniesta a Nemzeti Sportnak

Andrés Iniesta gólöröme a hollandok elleni vb-döntőben (Forrás: AFP)

Mindig csodálkozva és rejtett irigységgel figyelem a nyolcvanas évekből fennmaradt meccs utáni jeleneteket, amelyeken azt látni, hogyamint vége a játéknak, a riporterek egyszerűen besétálnak (esetleg berohannak) a pályára, és azon melegében, kötetlenül elbeszélgetnek a futballistákkal.Én már abban az időben nőttem bele a sportmédia világába, amikor az újságíró és az élsportoló között ott magasodik a makacs szabályokkal megerősített fal, amelyen keresztüllépni szinte lehetetlen. Ha az embernek nincsen szerencséje, világeseményeken többnyire marad a valós kommunikációra alkalmatlan sajtótájékoztató vagy a szigorú felügyelet mellett zajló „vegyes zónás” beszélgetés.

Nekem aznap,2010. július 9-én kétségtelenül szerencsém volt.

A dél-afrikai semmi közepén, a lírai hangzású Potchefstroom városának határában, körülkerített edzőtáborában tartotta utolsó nyílt sajtóeseményét a spanyol válogatott a világbajnoki döntő előtt. A Hollandia elleni johannesburgi csúcsmeccs közeledtével a szokásosnál is nagyobb szigorra, bezárkózóbb szellemre számítottunk Lipcsei Árpi tudósítótársammal, és ami azt illeti, Sergio Busquetsnek és Carlos Marchenának a kollégák elmondása szerint tényleg csak vattába csomagolt díszkérdéseket lehetett feltenni, már amennyit muszáj volt ahhoz, hogy a spanyol delegáció illetékesei kipipálhassák a FIFA felé a döntősöktől elvárt sajtóprogramot.

Azért voltam kénytelen a többiek későbbi elbeszélésére hagyatkozni, mert engem közben más útra terelt a jó sors: észrevettem, hogy miközben a munkatársak serege a két központilag „biztosított” futballista sajtótájékoztatójára igyekszik, egy félreeső, távolabbi rögbipálya alkalmi kispadján Andrés Iniesta beszélget éppen családtagjaival. A becsomagolt nyilatkozatok meghallgatása helyett a kockázatosabb, elutasítással fenyegető esélyt választottam, odaléptem a rokonaitól elbúcsúzó Barcelona-csillaghoz, és megkérdeztem tőle, adna-e interjút a magyar sportújságnak.

Nem várt nyitottsággal fogadta angolul megfogalmazott kérésemet, javasolva, kísérjem el az öltözőépületig, menet közben beszélgethetünk. Rögvest kiderült azonban, hogy nem találunk közös nyelvet, nekem a spanyol kimaradt az életemből (nem szólva a katalánról), ő pedig az angollal állt hadilábon. Vegyes megoldásként én olaszul tettem fel neki kérdéseimet, amelyekre ő spanyolul válaszolt, és a latin nyelvek csodás összecsengésének köszönhetően szinte tökéletesen megértettük egymást.

Nem akadémiai székfoglalót tartott persze, én sem a kvantumfizika titkairól kérdezgettem, de tény, hogy miközben keresztülsétáltunk a potchefstroomi hátsó rögbipályán, szépen kiveséztük a vb-elődöntő tapasztalatait, a spanyol–német meccset vezető Kassai Viktor és segítői teljesítményét és kitértünk a közelgő döntő előtti várakozásaira.

„Azt hiszem, nevezhetjük a vasárnapit pályafutásom legfontosabb napjának. Érzem a pillanat súlyát” – mondta a Nemzeti Sportnak Iniesta péntek délután. Két nappal később győztes gólt szerzett, és megnyerte Spanyolországnak a világbajnokságot.

KORÁBBI ÍRÁSAINK

Kun Zoltán: Fradi–Ajax ezerötért – életre szóló élmény

Smahulya Ádám:Ilyen volt Ronaldinho szabadrúgásgólja Emma néni portáján

Malonyai Péter: Telexsokk Havannában – nem megyünk az 1984-es olimpiára

Ritz Balázs:„A román szurkolók, amit tudtak, közénk hajítottak”

Marosi Gergely: „Brazil szurkolók ezrei ülnek. Mint a zombik”

Ballai Attila: Vb-szereplést ért az osztrákverés 35 éve

Szűcs Miklós:„A lelátó még percekkel később is a veszteseket ünnepelte”

Kocsmár-Tóth István:„Szalaaaiiii! Nem kapok levegőt! Kit érdekel! Szalaaaaiiii!”

Szeli Mátyás:„Attól féltem, hogy rám esik egy világsztár”

L. Pap István:„Olimpiai arany valahol a Bakonyban”

Somogyi Zsolt:„Senki sem mondta, hogy a futballbarátság ilyen fájdalmat okozhat"

Őri B. Péter:„Felkaptam a széket, és szinte önkívületi állapotban üvöltöttem”

Nagy Zsolt:„Akkorát csaptam az asztalra, hogy kiborult a paprikás krumpli”

Ilku Miklós:„Az asztalon táncoltak, és azt énekelték, összetörünk mindent”

Tóth Anita:„Életemben először elpityeregtem magam”

Thury Gábor:Amikor egy újpesti is a Fradiért szorított