Már csak négy nap…
Bogdán Ádám – felesége és kislánya társaságában – március 27-én, pénteken érkezett Skóciából Magyarországra, azóta karanténban van.
„Méghozzá hatóságiban – fűzte hozzá a Hibernian 32 éves, 20-szoros válogatott kapusa. – Amióta hazatértünk, ki sem mozdultunk a házból. Azazhogy: ki sem mozdulhattunk. Ellenőriznek minket, a rendőrök többször jártak nálunk. Becsöngetnek, kimegyek, a kapunk előtt állva meggyőződnek arról, itthon vagyok, aztán mennek tovább. Mi azt tesszük, amit kell: betartjuk a szabályokat. Mindamellett az a típus vagyok, akinek egy hét majdnem mindenből elég, legfőképpen a bezártságból. Persze nem hagyjuk el a házat, amíg nem telik le az előírt két hét. Szerencsések vagyunk, mert a házhoz kert is tartozik, ások, tuját ültetek, kerítést festek. S közben nézem mindennek a jó oldalát: amíg Edinburghban apartmanban élünk, Budapesten egy tágas ház jelenti az otthonunkat. Arról nem szólva, hogy egy hétig Skóciában is karanténban voltunk, mert Mila bárányhimlővel küszködött. Amikor biztossá vált, hogy jó ideig nem folytatódik a bajnokság, úgy döntöttünk, hazajövünk. A családtagjaink mindenben a segítségünkre vannak, a bevásárlásban is.”
Felvetettük neki, hogy tujaültetés közben elmorfondírozik-e azon, mikor állhat legközelebb a kapuban – mármint futballkapuban… –, azt válaszolta, sokat rágódik ezen. Olvassa a magyarországi és a szigetországi híreket, s attól fél, a neheze csak most következik.
„Sajnálom, hogy ilyen szituációba kerültünk. Mielőtt félbeszakadt volna a bajnokság, jó állapotban voltam, közelítettem ahhoz, hogy hosszabb kihagyást követően újra pályára léphessek. Tavaly novemberben köteleztem el magam a Hibernianhez, előtte csaknem fél évig csapat nélkül voltam, de a III. Kerületnél, illetve a Vasasnál edzhettem. Skóciába visszatérve nyilvánvalóvá vált, más egy első osztályú együttesnél küzdeni a helyért. Három-négy hónap alatt eljutottam arra a szintre, amit elvárok magamtól, benne volt a pakliban, hogy előbb-utóbb kezdő leszek, ebből a szemszögből nézve rosszkor jött a leállás. Csakhogy ennek semmi jelentősége! Amikor sokan a szeretteiket veszítik el, sokan kórházban fekszenek, sokaknak megszűnik a munkahelyük, az én problémám eltörpül az övék mellett. Még akkor sincs okom panaszkodni, ha a Hibernian tulajdonosa a felére csökkentette a fizetéseket – tulajdonképpen van alapja a döntésnek, hiszen nem edzünk együtt, nem játszunk meccseket. De tényleg nem az én esetem a fontos! Mit számít, hogy a következő fordulóban esetleg védtem volna?! Mit számít, hogy jó formában voltam?! Ha újraindul az élet, hetek alatt utolérem magam, de hogy egy nemzet mikor áll talpra a vírus okozta gazdasági válságból, vagy hogy egy család mikor lesz úrrá a nehézségein, megjósolni is lehetetlen. Ezúton is egészséget és kitartást kívánok mindenkinek!”
Bogdán Ádám tesz is azért, hogy jobbra forduljon a helyzet. Hegedüs Lajossal és Zalai Dáviddal „A labdarúgás a koronavírus ellen!” mottóval összefogást hirdetettek, céljuk, hogy 25 millió forintot összegyűjtsenek a Szent László Kórházzal az élen minden olyan intézménynek, amelynek elkél a támogatás.
„A felhívásunk elsősorban a magyar labdarúgás szereplőinek szól – mondta a tegyjot.hu oldalon futó kezdeményezésről. – Sokan sokféleképpen segíthetnek, van, aki azzal, hogy otthon marad, van, aki azzal, hogy bevásárol az időseknek, van, aki azzal, hogy anyagilag támogatja a járvány elleni harcot. Egy társadalom ilyenkor bizonyíthatja, mennyire összetartó. Vállaljunk felelősséget, mutassunk példát, és győzzük le együtt a vírust! Hiszek benne, hogy sikerül!”