Dunaszerdahely: A DAC egy nemzedékeken átívelő életérzés – Világi Oszkár

– Az új, tizenhét hektáros futballakadémia székhelyén beszélgetünk. Erős jelkép- és identitásképző ereje van az ön által kilencven százalékban tulajdonolt dunaszerdahelyi klubnak, a DAC-nak. A következő generációnak szüksége lesz rá?
– Szerintem igen, mert a DAC egy nemzedékeken átívelő életérzés. Nagyon sok hölgy és fiatal is jár a meccsekre. Az összetartozás hangulata a mérkőzéseken szinte kézzelfogható, ez ragadott meg anno engem is fiatalon.

– Még a saját esküvőjére is az első félidő után ment el…
– Igen, a DAC-szurkoló elkötelezett. Az emberek szeretnek olyanokkal lenni, akikkel közösek az értékeik. Ez a klub egy ilyen közös nevezővé vált az egész Kárpát-medencében. A magyarság küzdeni akarásának az egyik szimbóluma lett.

– A Mol Aréna mellett működik a DAC-akadémia, amelynek a nagy részét szintén ön finanszírozta. Kik edzenek itt, s hány embert foglalkoztat?
– Összesen 350 fiatal a klub igazolt játékosa, hatvan körüli az alkalmazottak száma. Van tizenhét csapatunk, ebből kettő női. Tíz nagypályánk van, valamint három speciális. Ezenkívül több mint ötezer négyzetméter a beépített terület, öltözőkkel, taktikai teremmel, orvosi részleggel, rehabilitációval, pihenővel, mindennel. Szerintem a környék egyik legmodernebb képzőközpontja ez. Itteniek tervezték, de több helyen jártunk Európában inspirálódni. Tele vagyunk gyermekekkel, fiatalokkal, akik idővel bekerülhetnek az első csapatba. A modell az, hogy tizenhat esztendős korig a tehetséges helyi diákok közül válogatunk, illetve a száz-kétszáz kilométerre élők kapnak itt helyet. Tizenhat és tizennyolc év között már az egész országból válogatunk focistákat, a következő lépcsőfok pedig az, hogy bárhonnan a világból szerződtetünk profikat. A DAC első ligás csapata egyébként a harmadik legfiatalabb Európában, az átlagéletkor huszonhárom év alatti.

– Néhány ével ezelőtt fogalmazta meg azt az ötletét, hogy közép-európai bajnokságot kellene szervezni. Hogy áll most ez a kezdeményezés, és mi benne a ráció?
– Úgy hallottam, hogy az UEFA munkacsoportszinten is vizsgálja már ezt a lehetőséget. Úgy képzelem, hogy a legjobb magyar, szlovák és cseh csapatok játszanának benne. Mindannyian nyernénk vele, mert egyből 25 milliósra tágulna a piac, a tévéközvetítési jogok díja, valamint a marketingérték is nagyobb lenne, s jóval színvonalasabbá válna a bajnokság. Az érzelmi töltetéről nem is beszélve, hiszen mégis három ország legjobb csapataival zajlana a bajnokság, telt házas mérkőzéseken. Képzeljen el egy Slovan–Ferencváros-, egy Videoton–Spartak Nagyszombat-meccset, vagy egy Pozsony–Prága (Slovan–Slavia) derbit. Az egész európai futball is profitálna ebből. Ez a bajnokság felelne meg a három ország első ligájának, a helyezés szerint jutnának ki az európai kupaselejtezőkre, illetve csúsznának vissza az egyes országok második ligájába, az NB II-be.

A TELJES INTERJÚT A FIGYELŐN OLVASHATJA EL!