Játékossors: öngyilkos akart lenni a Videoton volt ugandai légiósa

Martin Mutumba 2010 nyarán érkezett az akkor még Videotonnak hívott székesfehérvári klubhoz, s hiába a nagy remények és a hangzatos nyilatkozatok a klubvezetés részéről róla – meg a vele együtt érkező, egykori MU-játékos Bojan Djordjicról –, az akkor még csak svéd állampolgár Mutumba fél év után visszamenekült az AIK-hoz.

A szélső 2012-ben ugandai állampolgár is lett, s összesen hét alkalommal szerepelt az afrikai ország válogatottjában, klubszinten pedig még egyszer felcsapott légiósnak: Iránban, s Törökországban szerepelt – hasonlóan „sikeresen”, mint az NB I-ben tette.

Mutumba 2015-ben visszatért Svédországba, s végül a három év múlva a másodosztályú Syrianska FC színeibe, 2018 augusztusában lejátszotta pályafutása utolsó mérkőzését, a BK Forward ellen „Örebróban 270 néző és egy kutya előtt szétszakadt a térdszalagja” – áll az augusztus végén megjelenő önéletrajzi könyvében, amelyből kiderült, hogy ekkor a magánélete romokban volt.

Gyermekének édesanyja elköltözött tőle, egyedül élt egy apartmanban, s a sérülése csak egyre mélyebbre taszította: inni kezdett, elkezdett nem válaszolni a hívásokra és üzenetekre, és szép fokozatosan mindenkitől elfordult.

„Néha egy-két napig nem ettem semmit. Csak toltam magamba a fájdalomcsillapítókat, a kávét és az alkoholt. Meg akartam halni, de nem tudtam, hogy mit kell csinálni. Mennyi fájdalomcsillapítót vegyek be, vagy igyam magam halálra? Egy nap aztán búcsúlevél írásába kezdtem, ám nem tudtam, mit írjak a papírra, csupán abban voltam biztos, hogy a gyermekem megérti, miért teszem, amit” – írta könyvében Mutumba.

Kétszer próbált öngyilkos lenni, mindkétszer morfiumra altatókat szedett. Egyik alkalommal egy korábbi csapattársa talált rá a lakása padlóján. Az öngyilkossági kísérleteinek hátterében – a magánéleti problémái mellett – az állt, hogy nem tudta feldolgozni, hogy véget ért a karrierje.

„A sérülésem utáni úgynevezett gyászidőszak még mindig tart nálam, és nem tudom, hogy valaha véget ér-e egyáltalán” – fogalmazott Mutumba, aki ma már határozottan jobban érzi magát: terápiára jár és leszokott a gyógyszerekről, csak alkalmanként szed altatót, hogy meg tudjon küzdeni a démonaival.

(Cikkünk a könyv megjelenése alkalmából rendezett sajtótájékoztatóról beszámoló Aftonbladet írásának felhasználásával készült.)