Bruno Fernandes, Wirtz, Pedri, Sané, Meunier, ki volt 2020 legjobb átigazolása?

OKOSAN, ÜGYESEN

Ha jó üzletről beszélünk, az élre kívánkozik a portugál Bruno Fernandes, akiért a Sporting CP 55 millió eurót kapott, 25 milliós bónusz lebegtetésével, miközben a portugálok 9.7 millió euróért vették őt a Sampdoriától. Fernandes kissé későn érő típus, a Boavista nyolc évvel ezelőtt 40 ezer euróért adta el a Novarának, az Udinese 2.5 millióért vette meg, a Samp hétért, de az MU által fizetett pénz tizede is az övé lett – a unitedes Fernandes pedig január legvége óta 45 mérkőzésen 26 gólt lőtt, és adott 17 gólpasszt.

Ugyan nem most éli legszebb napjait, de a Barcelona az Barcelona, és ott kezdőnek lenni még egy nősök-nőtlenek meccsen is dicsőség: márpedig a fiatal, éppen csak 18 évesPedri ennél komolyabb meccseken is szerepet kapott. Az ottani viszonyokhoz képest fillérekért érkezett, 8 millió euróért, pontosabban már korábban megszerezték, de 2020-ban lépett érvénybe az átigazolás (az előzőleg megállapított ötmillió fölött járt volna a következő vételár 15 százaléka is a Las Palmasnak, a hárommilliós utólagos növekedés valamiféle opció lehívása lehet). Őszintén szólva magunk is csodálkoztunk azon a nyáron, hogy többek között a Bayern München és a Manchester City is vitte volna Pedrit, már a katalánoktól, de azóta a szélső játékjoga 30 millió eurót ér, ezek szerint a spanyol, az angol és a német megfigyelők is jól dolgoztak.

A Bayern nagyot fogottTanguy Nianzou leigazolásával, aki leendő klasszis a szakértők szerint is, és ingyen jött a PSG-től, játékjoga 11 millió euróra rúg (súlyos sérülése miatt még nem bizonyíthatott). Tudnak a Bundesligában is tehetséget nevelni, a Bayer Leverkusen Kai Havertzet tíz évvel ezelőtt még ingyen szerezte meg az Aachentől, most a 21 éves játékost 80 millióért adta tovább, húszmilliós bónuszlehetőséggel. A pótlást nevetségesen olcsón oldották meg, előre gondolkodva még 2020 elején: az 1. FC Kölntől negyedmillió euróért megszerezték a 17 éves Florian Wirtzet, akinek a játékjoga most 96-szor ennyit ért, az idénybeli 18 mérkőzésén tíz kanadai pontot szerzett, tehát tökéletesen pótolta Havertzet. Ilyen az, amikor a szakértelmet nem elméleti szinten űzik…

Tavaly januárban nagy meglepetésre adtak például a leverkuseniek 18 milliót a teljesen ismeretlen Burkina Fasó-i középhátvédért, Edmond Tapsobáért, aki akkor ötmillió eurót sem ért, ma elhagyta játékjogának értéke a 30 milliót.

Innen is gratulálunk annak a bergamói megfigyelőnek, aki kiszúrta magának és munkaadójának négy évvel ezelőtt a most 20 esztendős Dejan Kulusevskit, akit 165 ezer euróért vettek meg a Brommától, most 35 millióért adták el a Juventusnak, de a szélső képességeit ismerve meglehet, a torinóiak kötöttek bombaüzletet (a kilencmilliós opcióval együtt is).

SZAKÉRTŐ SZEMMEL

A Reims eurócentekért szerezte meg a mali tinédzser, El Bilal Tourét az Afrique Football Elite nevű akadémiáról, Angliába a nyáron 20 millió fölött adhatja el, a Nice hétmillióért vette meg a balszélső Amine Gouirit az Olympique Lyontól, négyszer ennyiért árulja meg most, és még csak kopogtat a játékos a felnőttválogatott kapuján. Érdekes, ha a futballban a játékjogok értéke döntene, a Francia U21-es csapat a felnőttek között is éremért harcolna, mert csaknem félmilliárd euró a legénységi játékjog-állomány összértéke, közülük a saját nevelésű Wesley Fofanát a nyáron 35 millióért adta el a Saint-Étienne a Leicester Citynek, az Angers által néhány évvel ezelőtt ingyen leigazolt Rayan Ait-Nourit 19 millió opcióval vitte kölcsön a Wolverhampton Wanderers.

De a közelünkből is lehet ügyesen igazolgatni, nevelgetni, a cseh Tomás Souceket 20.7 millióért adta el nevelőklubja, a Slavia Praha a West Ham Unitednek – és a középpályás azóta már 30 millió eurót ér (az újév első napján a WHU idegenben éppen az ő góljával győzte le 1–0-ra az Evertont, Soucek szerezte a Premier League-ben a 2021-es esztendő első gólját – a szerk.)! De említhetnénk a magyarok által jobban ismert Dani Olmót, akin egyelőre 21 milliót nyert a Dinamo Zagreb.

Néha azért a Lipcse is mellétenyerel, a brazil támadót, Matheus Cunhát 2020 elején elengedte a Herthához, 18 millióért, kisebb opcióval, hárommilliós haszonnal, a csatár már csaknem kétszer ennyit ér, és még csak 21 éves, az idényben 13 mérkőzésen 11 kanadai pontnál tart. Honfitársa, a Palmeiras nevelése, Gabriel Veron lesz a következő nagy brazil „dobás”, negyvenmillió euró környékén, és az Everton és az Arsenal alighanem túllicitálja a Barcát – Veron gyerekkori klubja, a Santa Cruz de Natal örömére, az okosan megkötött szerződés szerint ugyanis a vételár negyven százaléka a kiscsapaté lesz.

Ha már a PSG-ről szó volt fentebb: a 18 éves karmester, a sokszoros U-válogatott Adil Aouchiche a nyáron ingyen lett a Saint-Étienne-é (mínusz aláírási pénzt), játékjogának értéke már megkétszereződött, azaz tízmillió euró, a ligában 900 perc alatt öt kanadai pontot gyűjtött. Sokkal ismertebb nála a Bayernt és a Southamptont is kiszolgáló Pierre-Emile Höjbjerg, 16.5 millióért vette meg a nyáron a Tottenham, ma 30 milliót ér. Őt a Bayern ingyen szerződtette, 16 milliót keresett rajta. Ennél valamivel beljebb van a Dortmund a Párizsból ingyen elhappolt Thomas Meunier-vel, mert mint láthatjuk, a PSG költekezni már megtanult, de gazdálkodni még nem.

ÖNGÓL, AVAGY AZ ÜGYNÖK HALÁLRA KERESTE MAGÁT

Höjbjerg spanyolországi megfelelője a négyszeres válogatott Dani Parejo, aki a Valencia csődje elől menekült Vila-realba. Az Örök Városba került Londonból Henrih Mhitarjan, akin ötvenmillió eurót simán bukott az Arsenal – de mit szóljon akkor a Manchester United, amely ingyen engedte el a rá elcserélt Alexis Sánchezt az Interhez? A chilein őrült nagyot buktak az angolok: 2018 eleje és 2020 nyara között 80 millió eurónyi bruttó fizetést adtak neki, a nyolcmilliós aláírási pénz mellé (ügynöke is kapott hatmillió eurót a Unitedtől), nem mellesleg 34 millió euró értékben cserélték el éppen Mhitarjanra, ezt is elbukták, mert az Inter egy eurócentet sem adott érte. Sánchez az Internél beéri évi 15 millió eurós bruttó fizetéssel, mert ugyebár nehéz időket élünk.

Mint látjuk, van az a transzferbomba, amelyet egy klub saját magára dob le…

ODA ÉS VISSZA

Okosan tette a Bayern München, hogy 46 millió euróért eladta Douglas Costát a Juvének, most ingyen kapta kölcsön őt egy idényre, és a nyáron megveszi, ha akarja (de ez Münchenben mostanában nem jelent kötelező opciót, lásd James Rodríguez és Philippe Coutinho esetét).

Nagyot kalmárkodott a Roma is, amely 13.5 millióért megveheti a nyáron a most már csaknem 30 milliót érő bekket, Marash Kumbullát, opciósan, mert az üzletbe bevonta a neki már nem kellő Mert Cetin, Matteo Cancellieri, Aboudramane Diaby triót. Szintén opciósan.

Olaszországban nem ritka a furmány: a Napoli néhány velejéig gyanús cserével kapásból húszmillióval csökkentette sztárigazolása árát, nyilván nem azért, hogy minél kevesebb részesedést kapjon Victor Osimhen előző klubja; a Milan és a Frankfurt csakis véletlenül cserélte el papíron „fillérekért” Ante Rebicet André Silvára (hivatalosan a milánóiak ötmilliót fizettek Rebicért, a frankfurtiak hárommilliót Silváért), és nagyon sajnálják, hogy Rebicnek ebből az árából járt ötven százalék a Fiorentinának.

Okosabb volt az AFC Bournemouth, amely három év alatt 22.5 milliót keresett Nathan Akén.Ingyen fogott nagyot az Arsenal Willianon, a Manchester United színeiben az ingyen megszerzett Edinson Cavani Angliában 385 perc alatt hat kanadai pontot hozott új csapatának, és a PSG által szintén hebehurgyán elengedett Thiago Silva is sokkal jobban játszik a Chelsea-ben, mint ahogyan azt sokan várták tőle. A United 7.35 millióért vette Alex Tellest, aki máris megduplázta „könyvi” értékét.

Ha már PSG és a gazdálkodás: nagy fogás volt Giovani Lo Celso is – a Betisnek, amely igen olcsón, 25 millió euróért vette meg őt, opciósan, a Tottenhamnek opciósan 48 millió euróért adta tovább, miközben a párizsiak tízmillióért vették meg őt. Talán érdemes lenne újrakezdeni a körforgást az U20-as válogatottba is beférő öccsével, a 20 esztendős karmesterrel, Francesco Lo Celsóval… A Valencia 23 milliót keresett Ferran Torresen, Éverton tavaly volt nagyon keresett, a nyáron „csak” a Benfica vette meg, húszmillióért – a Gremio őt kerek 111 ezer euróért igazolta anno.

A Salzburg máris nagyot kaszált Szoboszlai Dominikkal, reméljük, a 19.5 millió eurós mostani haszon csak egy nagy utazás kezdte lesz… Salzburgban tudnak valamit, még akkor is, ha szerintünk Erling Haalandot egyszerűen elkótyavetyélték: 20 millióért adták el, most ötször ennyit ér, 2020-ban a Dortmund színeiben 32 mérkőzésen 39 kanadai pontot hozott össze.

NEM MINDEN PAPSAJT

Az viszont egészen biztos, egy kisebb ország GDP-jét kiteszi a Real Madrid vesztesége Gareth Bale-en, de legalább adott a királyi klub egy igen híres amatőr golfozót Walesnek és a nagyvilágnak, no meg egy sérülékeny szélsőt vissza a Tottenhamnek. Luis Suárezzel remekül járt az Atlético Madrid, bármekkora is legyen az aláírási pénz. James Rodríguezt a Real 75 millió euróért vette, 13 millióért adta kölcsön a Bayernnek, most ingyen kapta meg az Everton, csak a bérét ne kelljen fölöslegesen állnia a Madridnak. A Hertha nagyon jól járt, mert egy évre egymillióért kapta kölcsön Mattéo Guendouzit, akinek a játékjoga 32-szer ennyit ér, de a 27.5 millióért vett Moise Keant és a 38 millióért vett Felipe Andersont is ingyen adta kölcsön az Everton a PSG-nek, illetve a WHU az FC Portónak.

ANYÁM, MILYEN LOVAT IS AKARTAM?

A 22 milliós vételár egy évvel a szerződés lejárása előtt ide vagy oda, véleményünk szerint a Liverpool mindenképpen ügyesen vásárolt a 29 éves spanyol középpályással, Thiago Alcántarával, Leroy Sané 45 millióért váltott klubot a nyáron akkor, amikor a játékjogának az értéke 80 millió euró volt.

Úgy tűnt, az év nagy üzletét köti az Inter a dán karmesterrel, Christian Eriksennel, akit 27 millióért vett meg januárban, amikor a játékos 90 millió eurót ért – a Transfermarkt szerint azóta 35 millióra tehető csak a játékjog értéke, Eriksen ugyanis egy év alatt csak három kanadai pontig jutott a Serie A-ban.

Ön szerint ki volt 2020 legjobb igazolása? Véleményét várjuk a hozzászólások között?