Részletek a terjedelmes interjúból: Részletek a terjedelmes interjúból:
– Ki volt a jobb: te vagy Erwin? Szívesen játszottál vele együtt a Groningenben? Segített az indulásodnál? (Lars Beurskens, London)
– Nos, Erwin másfajta labdarúgó volt, mint én. Kifinomultabb támadójátékot képviselt. Én sokkal inkább a védekezésben gondolkodtam, amikor kezdtem, különösen. Aztán amikor a belga Mechelenhez került, ő is a védekezés felé fordult. Nagyon jó volt vele szerepelni a Groningenben, az álmunk vált valóra. És ráadásul az az év volt a klub legsikeresebb esztendeje, a csapat kvalifikálta magát az UEFA-kupába. Mókás volt vele edzeni nap mint nap, ugyanis nem csak a testvérem, de a legjobb barátom is. Ma is gyakran beszélünk. Visszatérve a múltra, nem volt más testvérünk, így állandóan kettesben játszottunk. Most pedig mindketten Eredivisie-klubot edzünk.
– Időbe telt, amíg be tudtál illeszkedni a Barcelonába. Volt olyan pillanat, hogy arra gondoltál, kiszállsz? Mennyit számított, hogy Cruyff megvédett a médiában? (Oleguer Baldoma, Lleida)
– Volt, amikor elbizonytalanodtam, vajon mit hoz a jövő. Vajon meg tudok-e felelni? A középpályán álltam csatasorba, és az eredmény felemás volt. Többször kételkedtem magamban, aztán egyszer csak megoldódott. Cruyffnak kellett megtalálnia a számomra ideális posztot. Kezdetben a középpályán próbálkozott velem, aztán áttett söprögetőnek, amit a PSV-nél már megszoktam. Ez jelentette az áttörést. Cruyff nagyon sokat jelentett az életemben. A vezetőedző támogatása rengeteget számít, különösen, ha te vagy az év igazolása, és sok kritika ér. Mindennap éreztem, hogy mellettem áll, és ez önbizalmat adott. A pályán kívül is jó viszonyban voltunk, egymás mellett laktunk Barcelonában. Családjaink összejártak, így más oldaláról is megismerhettem. Nekem ez problémát is okozott: ő laza volt, és könnyen el tudta választani egymástól a két világot. Nálam ez másképp ment.
– Romário és Hriszto Sztoicskov: a világ legőrültebb csatárpárosa, nem igaz? Milyen volt velük dolgozni? Volt, hogy elkísérted Romáriót híres kicsapongásainak egyikére? (Jan Beus, Twitter)
– Két olyan játékosról beszélünk, akik kivételes képességekkel büszkélkedhettek, és hatalmas szerepük volt a Barcelona sikerében. Ha a hatékonyságukat nézzük, ott sem lehet vita. Ők jelentették a többletet a játékban. Temperamentumát tekintve Sztoicskov volt az erősebb egyéniség, néha be is vadult. Ezek a helyzetek nem mindig voltak egyszerűek, néha meg kellett fogni a hajánál, hogy leálljon. Romário sokkal inkább a saját kis világában élt, és nem igazán érdekelte, mi van azon kívül. Nem lófráltam vele, bár a PSV-nél töltött közös időszakunkban szerettem volna segíteni neki a beilleszkedésben. Inkább saját embereivel vette körül magát, többnyire brazilokkal. Nagyon összetartottak.
– Gondoltad volna, hogy Pep Guardiola ennyire sikeres vezetőedző lesz? (Inderjit Singh Nahal, Facebook)
– Sohasem lehet az ilyesmit előre tudni, de azért azt láttam, hogy minden képessége megvan hozzá, és rendkívül tanult emberről van szó. Sokat elemezte a különböző szituációkat, az egyérintéses játékot preferálta, és mindenre volt gyors megoldása. Már fiatalon, amikor még épp csak játszani kezdett az első csapatban, látszott, hogy vezéregyéniség. Egyáltalán nem lepett meg, hogy idáig jutott. Később, amikor Louis van Gaal segédedzője lettem, megismerkedtem José Mourinhóval, aki Bobby Robson tolmácsaként, majd segédedzőjeként jött be a képbe. Ottlétem idején főleg ő elemezte az ellenfelek játékát, de emlékszem, abban is segítette Van Gaalt, hogy közvetített közte és a portugál anyanyelvű játékosok, Rivaldo és Figo közt. Róla nem sejtettem volna, hogy nem is olyan soká a világ egyik legjobb vezetőedzője lesz. Rendkívül kedves figurát ismertem meg benne, pedig mindenki láthatta: erős egyéniség, az eltelt időben csak még erősebb lett.
– Két beceneved is volt játékoskorodban: Tintin és Hópehely, az utóbbit a barcelonai állatkertben élő albínó gorilláról kaptad. Nem idegesítettek ezek az elnevezések? (Esteban Sánchez, Girona)
– Nem. Spanyolországban semmi rosszra nem gondoltak, amikor ezeket rám aggatták, igaz, Hollandiában néhányszor becsmérlően hívtak így. Egy tévéműsor kapcsán egyszer meg is látogattam a majmot, azt kell mondanom, valóban különleges egy gorilla volt, ha-ha! Ami a képregényhős Tintint illeti, egyszer egy fotózásra tényleg beöltöztem Tintinnek. A mai napig megvan a fénykép. Nem ítélem sértőnek ezeket a beceneveket.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!