Ízelítő a gyűjteményből:
Denevérinvázió a sajtótájékoztatón
Avram Grant, a ghánaiak szövetségi kapitánya rosszabb kezdést el sem tudott volna képzelni a tornán: nem elég, hogy csapata az első meccsén 2–1-re kikapott Szenegáltól, de a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a denevérekkel is meg kellett küzdenie a mongomói stadion sajtószobájában. Viszont férfiasan helytállt, és ez legalább lerövidítette a szenvedős magyarázkodását, mert mindenki riadtan felpattant a székéről, és hamar véget vetettek a sajtótájékoztatónak.
Még egy Buggyba is beülhetett
A Kongói Demokratikus Köztársaság és a Petersborough középhátvédje, Gabriel Zakuani számtalan élménnyel gazdagodott a nagy rivális Kongói Köztársaság elleni negyeddöntőben. A szünetben 0–0 volt az állás, és a második félidő elején Zakuani megsérült. Amikor feltették a hordágyra, azt hitte, rosszabb már nem jöhet, ám az érte érkező mentőkocsi, egy Buggy sofőrje későn fékezett le, és nekiment. Zakuaninak sem kellett több, este kitette a Twitterre: „Mit mondhatnék?! Kezdőként játszhatok a hazámért, ott vagyunk az elődöntőben a #afcon2015-ön, és nekem ütközik a Buggy, amikor sérülten ülök a földön, lol, ez is csak Afrikában fordulhat elő.” Az utolsó félmondat ugyan okozott némi vihart, de a Kongói DK szurkolói hamar megbocsátottak a végül súlyos sérülést nem szenvedő Zakuaninak, mert csapatuk 4–2-re győzött, és bejutott a legjobb négy közé.
Köszönj úgy, hogy „Marhaba”!
Nem volt egyetlen mesterhármas a tornán, sem nagyon emlékezetes csatárteljesítmény, de bárki, aki megkaparintott és hazacsempészett egy meccslabdát, értékes relikviához jutott. A labda a Marhaba fantázianevet viselte, ami azt jelenti arabul, hogy „Helló”. November végén ugyanis még úgy volt, hogy Marokkó rendezi meg az Afrika-kupát, és ennek köszönhető a névválasztás is. Így elég volt a labdára nézni a spanyol nyelvű Egyenlítői-Guineában, hogy eszünkbe jusson a 2015-ös Afrika-kupa megrendezésének kálváriája.
Szívtipró szállodák
Folyamatosan jelen lévő probléma volt a torna során a 16 csapat méltó elhelyezése a kis országban, és nem is igazán tudták megoldani a feladatot. Az összefoglalókba is bekerült, ahogy Burkina Faso szövetségi kapitánya, Paul Put azon morgolódott a Batában rendezett első meccsük előtt, hogy játékosai egy „kempingben” laknak – bár a fő problémát az okozta, hogy a szurkolóik is a csapattal utaztak, és nem nagyon fértek el a sok csomagtól –, de a Kongói Köztársaság szövetségi kapitánya, Claude Le Roy is számtalanszor kifejezte nemtetszését a témában. „Hihetetlen! Elfogadhatatlan! – mondta Le Roy, miután kiderült, hogy együttesének nem jutott elég szoba a szállodában. – Ilyet sohasem tapasztaltam az eddigi nyolc Afrika-kupámon. Egyelőre azt sem tudom, hogy néhányan hol fognak aludni.” És akadt még néhány probléma. A tunéziaiak azzal szembesültek, hogy nincs víz a hotelben, amikor megérkeztek Ebebiyínbe, a Kongói DK játékosait pedig áldatlan állapotok fogadták a szálloda fürdőjében. Szürreális helyszín volt a végül bronzérmet nyerő gárda szálláshelye, ráadásul tele volt a világ minden sarkából érkező rosszarcú, kétes alakokkal.
A Sólyom végveszélyben
Egyenlítői-Guinea Ghána elleni elődöntője sok, nem várt izgalmat tartogatott a nézőknek – főleg a ghánaiaknak. Az erőszak olyannyira elharapódzott, hogy a rendőrség kénytelen volt útját állni a felhevült hazai drukkereknek – egy helikopterrel. A mintegy 90-100 méter magasan lebegő gép látványa meglehetősen nyugtalanító volt az Estadio de Malabo nyugati lelátója fölött, de elérte a célját, féken tartotta a tömeget. Miután egyszer-kétszer visszatért, a szél és a rotorok zaja meglehetősen nyugtalanító, feszült légkört teremtett. Elképzelni is rossz, mi történt volna, ha a pilóta aznap bal lábbal kel...
„Nézzétek streamen, vagy ahogy akarjátok!”
Senki sem vádolja azzal Egyenlítői-Guineát, hogy rossz vesztes lenne, de abban azért biztosak vagyunk, hogy ha a házigazda megnyerte volna a Ghána elleni elődöntőjét, akkor a finálét lehetett volna nézni az állami televízióban. Így viszont aki meg akarta nézni az Elefántcsontpart–Ghána döntőt, annak nagyon kreatívnak kellett lennie, mert a meccs idején a tv-ben egy korábbi mérkőzést adtak le felvételről, a hosszabbítás alatt pedig egy főzős műsor ment. Ez Észak-Koreához méltó lépés volt, de legalább arra ösztökélte az embereket, hogy kimenjenek az Estadio de Batába. Eredetileg 1600 forintnak megfelelő frankba kerültek a belépők, ám ekkor már ingyen adták.
A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n,IDE KATTINTVA!