Részletek a FourFourTwo interjújából: Részletek a FourFourTwo interjújából:
– Tavaly nyáron neveztek ki a Nordsjaelland segédedzőjének.
– Sokat tanultam a barátaimtól, megszereztem a képesítéseket, miközben a csapat folyamatosan fejlődik. Mindenki bátorított, ami nagy segítség volt a vírus időszakában. Kínálkoztak más európai lehetőségek is, de én a Nordsjaellandot választottam, mert itt a legnagyobb figyelmet kapom, sokat fejlődhetek.
– Meglepett, hogy régi barátodat, Frank Lampardot kirúgták?
– Már elég régóta ismerem a futball világát ahhoz, hogy tudjam, az eredmény alapján fognak megítélni. Ezt Frank is tudta, ahogyan azt is, hogy Roman Abramovics hajthatatlan, ha a Chelsea mérlegéről van szó. Egyébként szerintem Frank nagyszerűen teljesített. Pályafutásom szép pillanataiban együtt dolgoztunk, és tudom, hogy nem fogja megtörni a kirúgás, tenni fog azért, hogy még jobb legyen. Frank a kudarcokból újabb lépcsőfokokat farag. A legnagyobbak közé tartozik, meg is fogja találni a helyét köztük. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan egy óriási klubnál látjuk viszont, ahol a világ legjobb labdarúgóit irányíthatja.
– Mourinhóval is jó barátságot ápolsz?
– Mourinho mindig is többet fog jelenteni számomra, mint a foci. Olyan kapcsolat alakult ki köztünk, mint az apák és fiúk között szokott, és mindig is kitüntetett helye lesz az életemben. Sokat tanultam tőle az életről és arról, hogyan válhatok jobb emberré. Sokan nem erről az oldaláról ismerik meg, de sokunknak az a véleménye, hogy példátlanul jelentős a szerepe a fejlődésünkben. Elkísért a szülővárosomba, Accrába, hogy megnézze, hol nőttem fel, és még pontosabb képet kapjon rólam. Az edzők általában csak az eredményekkel törődnek, ő viszont azt nézte, hogyan gazdálkodunk az erőforrásainkkal, milyennek látjuk az életet, és mit adott nekünk a futball. Bárcsak ne a rivális Spurshöz ment volna!
– Igaz, hogy egyszer próbajátékon voltál az akkor harmadosztályú Burnleynél?
– Igen, több olyan próbajátékon is voltam, amiről sosem fognak hallani az emberek! Ha jól emlékszem, az 1999-es U17-es világbajnokság után történt. Jó voltam, és több klubhoz is mehettem volna, de azok visszautasítottak. Ez nem volt szép, mivel fiatal voltam, és bizonyítani akartam, meg persze pénzt keresni. Egyébként a vízummal vagy a hivatalos dolgokkal volt gond. Csalódottan távoztam, de aztán jött a Bastia, a Lyon, majd a Chelsea. Végül egész jól alakult, nem?
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!