A belga szövetség szerdán közösségi oldalán számolt be arról, hogy az egykori középpályás agyvérzésben hunyt el egy leuveni kórházban.
„Elvesztettünk egy legendát. Mindent köszönünk, Kis Tábornok!” – tették hozzá utalva Van Moer becenevére.
Van Moer 57 alkalommal lépett pályára a belga válogatottban, amellyel részt vett az 1970-es mexikói, valamint az 1982-es spanyolországi világbajnokságon. Utóbbin csereként játszott a magyarok ellen 1–1-re végződő csoportmérkőzésen, amely Mészöly Kálmán együttesének búcsúját jelentette. Az első félidő végén még a magyarok vezettek 1–0-ra, Van Moer a szünet után lépett pályára.
Van Moer pályafutásának 1972-ben egy lábtörés vetett majdnem véget, de később visszatért, és Guy Thys szövetségi kapitány – elismerve képességeit és jó vezetői tulajdonságait – a kulcsemberek között számított rá az 1980-as olaszországi kontinensbajnokságon döntős együttesben.
A középpályást 19 éves klubkarrierje során három alkalommal választották meg hazájában az év labdarúgójának, a Beveren mellett az Antwerp, a Standard Liege, a Beringen és a Sint-Truiden labdarúgója volt. Az aktív játékkal 1984-ben hagyott fel, majd edzőként maradt a sportágban. A kilencvenes évek közepén előbb az akkori szövetségi kapitány, Paul Van Himst munkáját segítette másodedzőként, majd 1996-ban öt mérkőzés erejéig ő irányította a válogatottat.