„A Csepel ifjúsági játékosaként kerültem be először a Népsportba. Ahogy most visszaemlékszem, az 1986-ban tragikus hajóbalesetben elhunyt korábbi válogatott csatár, Tulipán Mihály emlékére szervezett ifjúsági teremtornán lettem gólkirály, nálunk, Csepelen, a sportcsarnokban rendezték az emléktornát” – így emlékezett Hamar István, korábbi 25-szörös válogatott labdarúgó arra, mikor találkozott a nevével lapunk hasábjain. A támadó Csepelen, majd Kispesten és az MTK-ban futballozott, légiósként megfordult Törökországban és Izraelben is, hazatérve volt a Vasas és a Videoton tagja is. 1993 és 2001 között négy gólt szerzett a válogatott mérkőzésein – de egy kupadöntőn szerzett góljáról már ifista korában is írt a sportlap.
„Hatalmas dolog volt, ha az ember a saját nevét olvasta az újságban, reggel mindig megvettem a lapot, nem lehetett sporthírekhez máshonnan hozzájutni, és szuper volt úgy menni a suliba, hogy benne vagyok az újságban. Aztán 1989 nyarán tényleg nagyon büszke lehettem, Kalocsán rendezték az Országos Ifjúsági Kupa döntőjét, abban az évben a Csepel és a Szeged jutott a fináléba. Nagy menetelés volt, hiszen a Vácot, a Videotont, a Tatabányát és a Zalaegerszeget búcsúztattuk menet közben, a Szeged pedig kiejtette a Ferencvárost, szóval, erős csapatra számítottunk. A döntő aztán remekül alakult, emlékszem, nagy melegben futballoztunk, és végül az én gólommal nyertünk 1–0-ra. Fejeltem a gólt, ami, ismerjük el, nem annyira volt jellemző rám, de akkor sikerült ezzel a találattal elhódítani a serleget. Vámos János volt a kapusunk, aki később védett a Fradiban is, sajnos, azóta nincs már közöttünk, fiatalon elhunyt, Tyukodi Zoltán, Jezsek, Novakov, Mikler, az egész csapatot el tudnám sorolni. Azon a nyáron fel is kerültem az első csapatba, és augusztusban Veszprémben egy gól nélküli meccsen bemutatkozhattam az NB I-ben. Sajnos, az idény végén kiestünk, ám sikerült három gólt szereznem, következett két év az NB II-ben, azután szerződtem a Honvédba – arról is beszámolt a Nemzeti Sport.”