PL: a Newcastle is elkezdte... De mennyit költött először a Chelsea, a City és a PSG?

CHELSEA

Roman Abramovics 2003 júliusában vásárolta meg a Premier League-ben szereplő londoniakat 140 millió font ellenében – érdekesség, hogy ennél már az első átigazolási időszakban többet költött erősítésekre. Az orosz milliárdos hatalomátvétele előtti utolsó években már topcsapatnak számított Angliában a Chelsea: az 1998–1999-es idényben a PL-ben második helyen végzett a Manchester United mögött, majd debütált a Bajnokok Ligájában, 2002-ben pedig FA-kupa-döntőbe jutott. A 2002–2003-as évad végén is BL-szereplést érő helyen zártak a londoniak, majd jött Abramovics, s vele együtt a sztárigazolások is.

A legdrágább vétel az argentin csatár, Hernán Crespo volt – akiért 26 millió eurót fizetett a Chelsea az Internek –, de rajta kívül is akadt még három 20 millió feletti igazolás: Damien Duff (Blackburn), Juan Sebastián Verón (Manchester United), valamint Claude Makélélé (Real Madrid). Jól hangzó nevek, de ezzel még koránt sincs vége a felsorolásnak: Adrian Mutu, Joe Cole, Glen Johnson, vagy éppen Wayne Bridge szerződtetését is ekkor jelentették be a londoniak – két további, mára kevéssé ismert játékos mellett.

A Transfermarkt.com adatai szerint ez a halomnyi átigazolás összesen 155.5 millió euróba került a Chelsea-nek, ami egészen elképesztő számadat, tekintve, hogy 2003-at írtunk. Mai árfolyamon ez összesített inflációval számolva nagyjából 290 millió euró lenne.... Abramovicsék tehát már a kezdeteknél sem szórakoztak, azonnal rengeteg pénzt fektettek a klubba, amely el is kezdte termelni a sikereket: a 2003–2004-es PL-idényben még „csak” második lett a Chelsea a veretlen Arsenal mögött, majd José Mourinhóval a kispadon egymás után két bajnoki címet nyert 2005-ben és 2006-ban.

MANCHESTER CITY

A 21. század első évtizedének végéhez közeledve két tulajdonosváltáson is átesett a Manchester City, de csak a második lett mérvadó. Egy thaiföldi üzletember, nem mellesleg 2001 és 2006 között Thaiföld miniszterelnöke, Thaksin Shinawatra nagy terveket szőve vásárolta meg a csapatot 2007-ben, de még egy év sem telt el, amikor a brit sajtó tudatta: Shinawatra a pénzügyi összeomlás szélére került (olyannyira, hogy a korábbi tulajdonostól kért kölcsön egyes költségek fedezése miatt), majd nem sokkal később el is ítélték korrupciós vádak miatt. A thai üzletember bukásakor a City-szurkolók aligha hihettek benne, hogy az új tulajdonosi kör érkezése megváltást jelent majd számukra, pedig így történt.

Shinawatra az Arab Emírségekben található Abu Dhabi United Grouppal kezdett tárgyalásokba, már 2008 nyarán, majd szeptember 1-jén hivatalos megállapodás született a felek között. Az új tulajdonos az emírségekbeli csoport élén álló Manszur bin Zajed al-Nahjan sejk lett, akinek először 90 százalékos tulajdonrésze volt a klubban – ez 2009-ben 100 százalékra nőtt. Ezzel egy időben jöhetett a nagybevásárlás: a City új tulajdonosa egy percig sem tétlenkedett.

Az új éra első nagy sztárigazolása a Real Madrid brazil cselgépe, Robinho volt, akiért 43 millió eurót fizetett a Manchester City, ami akkoriban minden idők hetedik legnagyobb transzferösszegének számított. Szintén ezen a nyáron csatlakozott a klubhoz a brazil Jó (CSZKA Moszkva), akiért 24 millió eurót sem sajnáltak a manchesteriek. Utólag kijelenthető, hogy a két brazil támadó közül egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ahogyan az ekkorra már jól ismert Shaun Wright-Phillips, valamint az izraeli Tal Ben Haim érkezése sem indított el lavinaszerű fejlődést a Citynél.

Két későbbi meghatározó játékost így is sikerült szerződtetniük a manchesterieknek 2008 nyarán: az argentin Pablo Zabaleta két, a belga Vincent Kompany négy bajnoki címet nyert a csapattal, utóbbit valódi klublegendaként tartják számon. A City összesen 102 millió eurót költött el az említett transzferidőszakban, ami összesített inflációval számolva napjainkban megközelítené a 150 milliót. A manchesteriek nem egyből a hatalomátvétel után váltak topklubbá, de a 2011–2012-es idényben már felértek a csúcsra a PL-ben, majd egyre nagyobb sikereket értek el – igaz, a hőn áhított Bajnokok Ligája-cím azóta sem jött össze.

PARIS SAINT-GERMAIN

A kétezres évek második felében csak kereste magát a PSG, amely többször is a tabella második felében végzett, sőt egyszer csak a 16. helyen tudott zárni. A 2010–2011-es évad végén már összejött egy negyedik hely, de az igazi felüdülés csak ezután jött, hiszen 2011 júniusában érkezett a bejelentés, hogy Katar emírje, Tamin bin Hamad al-Tani a Quatar Sports Ivestments vállalaton keresztül megvásárolta a klub részvényeinek 70 százalékát, az elnök pedig Nasszer al-Kelaifi lett. A fennmaradó 30 százalékot 2012 márciusában vásárolta meg a QSI, amely így azóta teljes értékű tulajdonosa a klubnak.

A célok egyértelműek voltak: sztárokat szerződtetni, európai topklubbá válni, s megnyeri a Bajnokok Ligáját. Előbbit már 2011 nyarán el lehetett kezdeni, de ma már furcsa módon kijelenthető: a PSG nem vitte túlzásba a sztárvadászatot. A legnagyobb párizsi transzfer Javier Pastore volt, aki 42 millió euróért hagyta ott a Palermót, s bár később öt bajnoki címet nyert a Ligue 1-ben, korántsem tudott olyan meghatározó játékossá válni, mint azt sokan gondolták az átigazolásakor. Kévin Gameiro vagy éppen Jérémy Ménez szerződtetése sem úgy sült el, ahogyan várták, de ekkor érkezett a klubhoz a később kulcsemberré váló középpályás, Blaise Matuidi is, akiért „csak” 8 millió eurót fizetett a PSG. Rajtuk kívül csak több kisebb (vagy éppen ingyenes) transzfert kötöttek a párizsiak 2011 nyarán.

A Paris Saint-Germain összesen 87 millió eurót áldozott erősítésekre a katari hatalomátvétel utáni első átigazolási időszakban, ami összesített inflációval számolva is alig több mint 100 millió eurót érne napjainkban. Ez sem kevés persze, de a három kiemelt csapat közül a párizsiak költöttek a legkevesebbet – igaz, azóta hozzájuk kötődik a legnagyobb európai toptranszferek jelentős része, ahogyan minden idők legdrágább átigazolása (Neymar) is. A topklubbá válás is hamar összejött Párizsban, de a BL-cím azóta sem...

NEWCASTLE UNITED

A topfutballban létrejövő három gigászi hatalomátvétel után tavaly októberben érkezett az újabb szenzáció, hivatalossá vált ugyanis, hogy szaúdi kézbe került a Premier League-ben szereplő Newcastle United. Újabb közel-keleti országgal bővült a piac, hiszen a szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) szerzett 80 százalékos részesedést a nagy tradíciójú angol klubban – 300 millió font fejében –, s mellé csatlakozott a katari kapcsolatokkal rendelkező, londoni székhelyű PCP Capital Partners és az RB Sports&Media. Ez azt is jelentette, hogy a Newcastle-drukkerek által sokat kritizált Mike Ashley 14 év után teljes tulajdonrészétől megvált.

Az új tulajdonos alatt ősszel még csak a „takarítás” volt jellemző, menesztették Steve Bruce menedzsert, valamint többen is távoztak a felső vezetésből. Az új vezetőedző a 2020 nyara óta klubot kereső Eddie Howe lett, a csapaton pedig egyből látszott a változás, de ennek ellenére is úgy fordultak rá a „szarkák” a 2022-es esztendőre, hogy kieső helyen álltak a Premier League-ben.

Ez mostanáig sem változott, jelenleg csak a 19. a Newcastle, de a vészharangokat még nem kell kongatnia az új vezetőségnek, a csapatnak ugyanis még hátravan az idény fele, s a bennmaradást érő 17. helyen álló Watford is csak két ponttal gyűjtött többet nála – igaz, eggyel kevesebb meccset is játszott. A mentőöv a most is zajló téli átigazolási időszak lehet az immár tehetősnek számító Newcastle-nek, de az továbbra is kérdéses, az új vezetőség mennyit szeretne játékosvásárlásra áldozni az első adandó alkalommal.

Hogy mi történt eddig?

Az Atlético Madridtól igazolt 31 éves angol szélső védő, Kieran Trippier volt az új éra első fogása 15 millió euró ellenében. Rajta kívül Chris Wood érkezett még, ráadásul a szintén kiesés ellen küzdő, riválisnak számító Burnleytől – 30 millió euró körüli összegért cserébe. Minden további egyelőre csak sajtóhír vagy pletyka, de a nemzetközi értesülések szerint Todd Cantwell (Norwich), Sven Botman (Lille), Ousmané Dembélé (Barcelona), Samuel Umtiti (Barcelona), Dele Alli (Tottenham), Diego Carlos (Sevilla), valamint Dusan Vlahovics (Fiorentina) átigazolásával és Donny van de Beek (Manchester United) kölcsönvételével is megpróbálkozik a klub, lehetőleg még ezen a télen.