Csatatér számháború után – a magyar Eb-szereplés tanulságai az elemző szemével

 

Felesleges statisztikával tele a sportmédia, szokás lett a végtelen adattengerből válogatás nélkül halászni, léteznek azonban olyan mutatók is, amelyek valódi tanulsággal szolgálnak, netán más megvilágításba helyeznek egy-egy teljesítményt. Hegedűs Henrik, a Magyar Labdarúgó-szövetség vezető adatelemzője Testnevelési Egyetemen tartott előadása újszerűen és szokatlan alapossággal tálalta a konferenciateremben egybegyűlt hallgatóságnak a tavalyi labdarúgó Európa-bajnokság szakmai hozadékát, rávilágítva a válogatottra leselkedő veszélyekre is.

Az elemzés fontosabb mérőszáma volt a széles körben kevéssé ismert xG, a várható gólszám (az expected goals rövidítése), amely a csapat gólszerzési kísérleteit összetett modell szerint értékelve megmutatja, az adott mérkőzésen próbálkozásai alapján hány gólt „érdemelt volna” az együttes. Ennek fordított változata az xGA, amely a kapott gólok valószínűségét jelzi az ellenfél támadóteljesítménye és így persze áttételesen az érintett csapat védekezési hatékonysága alapján.

Emlékezhetünk, válogatottunk Eb-csoportjában Portugáliától 3–0-ra kikapott, majd 1–1-et játszott Franciaországgal és 2–2-es döntetlent Németországgal. Bár az előző Európa-bajnokkal és az előző két világbajnokkal mérkőzni eleve hátrányos helyzetet sejtet, beszédes, hogy statisztikái szerint Magyarország a huszonnégy tagú Eb-mezőny legveszélytelenebbül támadó, ugyanakkor (Észak-Macedónia mögött) a második legjobban fenyegetett csapatának számított. És ha innen nézzük, különösen szép eredmény, hogy bár papíron a három csoportmeccsen összesen kevesebb mint egy gólt „kellett volna” szereznie, ténylegesen hármat is elért. A torna hét túlteljesítő együttese közül Magyarországnál csak Belgium múlta felül nagyobb mértékben az xG-mutató alapján kirajzolódó elvárást. Dicséri Marco Rossi csapatának összpontosítását, hogy bár a csoportkör során a magyar játékosok céloztak a legkevesebb alkalommal (18) kapura, gólarányossági hatékonyságban senki sem múlta őket felül. Védekezőmunkában is kimagaslott az együttes, mérkőzésenkénti 38.33 szerelési kísérleténél csak Ukrajnának volt több.

 

Ugyanakkor rendkívül erős figyelmeztetéssel szolgál a Nemzeti Sportban korábban részletesen vizsgált ellentmondás a szünet előtt és után nyújtott teljesítmény között. Meghökkentő, hogy a 2021-es naptári évben a magyar válogatott 19 kapott góljából mindössze 1 esett az első félidőben, 18 a másodikban. Még megdöbbentőbb az Eb-mérkőzésekre összpontosító grafikon, amely alapján a magyar válogatott legaktívabb időszaka az 50. és a 75. perc közötti volt (a lövési kísérletek fele ekkor történt), az utolsó negyedórára azonban teljesen elfogyott az erő, a 75. perc után kapura lövésig sem jutott a csapat.

Elgondolkodtató az is, hogy az Eb-n nyílt játékhelyzetből összesen 7 pontos passza volt a tizenhatoson belülre, míg az ellenfeleknek 54, ráadásul egy sokat sejtető pályarajz alapján a vetélytársak következetesen – és alighanem tudatosan – a magyar védelem bal oldalát támadták. Mérték személyekre bontva a progresszív akciók számát is, vagyis azt, hogy kinek a megmozdulásaival jutott valóban előbbre a csapat, kiviláglott, ebben a tekintetben Sallai Roland (29), Fiola Attila (27) és Szalai Ádám (24) a képzeletbeli dobogós sorrend. És itt el is jutottunk Hegedűs Henrik bemutatójának záró gondolatához, amely szintén intő jelnek vehető. Ha perspektivikusan megnézzük, kik követhetik majd a 34 éves Szalai Ádámot a magyar válogatott középcsatár posztján, a kilátás nem túl biztató. Az NB I-es csapatokban évről évre egyre kevesebb lehetőséghez jutnak a szerepkörben a magyar tehetségek, amelyet pontosan érzékeltet a prezentáció egyik diakockájának magyarázó szövege: „A 2017–2018-as idényben a 23 év alatti magyar csatárok összesen 2835 percet játszottak. Ennek a 33 százaléka egyetlen játékos, Hahn János nevéhez fűződik. A 2020–2021-es idényben 2754 perc jutott a 23 év alatti magyar csatároknak, amelynek 39.7 százalékát Zsóri Dániel játszotta.”

A grafikon mellett a következő következtetés olvasható: „A jelenlegi trend alapján öt idény alatt várhatóan 71 százalékkal csökken a fiatal magyar csatárok játékperce az NB I-ben.”

Ugye, hogy létezik statisztika, amelyből lehet tanulni?

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 5-i lapszámában jelent meg.)