Sportkrém: Matthäusnak a rivaldafény helyett jobb a saját kis világa

– Erlangen mellett, egy kis faluban nőtt fel. Milyen volt a gyerekkora?
– Mesebeli. Egyszerűen imádtam. A család mindig fontos volt számomra, a szüleim biztonságot adtak. Aztán hamar a labdarúgás rabja lettem, onnantól egész nap a kertben futballoztam. Volt egy kis kapum, órák hosszat képes voltam célozgatni rá.

– Kényelmesen éltek?
– Édesapám és édesanyám is sokat dolgozott, hogy mindenünk meglegyen. A vacsoránál azért nem arany étkészlettel volt megterítve az asztal… A szüleim hétköznaponta reggeltől estig dolgoztak, mi a bátyámmal az iskola után azonnal focizni mentünk, hol a saját kertünkben, hol a közeli parkban rúgtuk a labdát.

– Édesapja mivel foglalkozott?
– Herzogenaurach igazi sportfalu volt, onnan származik az egyik legnagyobb sportszergyártó cég, a Puma. Apu az ottani gyárban dolgozott. Ötévesen már csukott szemmel el tudtam volna készíteni egy focicipőt. Hetente többször is bejártam édesapámmal a futószalagok mellé, közel laktunk a gyárhoz, mindenkit ismertem. Ha mindenünk nem is volt meg otthon, ám a sportszergyártónak köszönhetően mindig volt miben fociznunk, rövidnadrág, sportszár, póló azért jutott.

– Na és cipő…?
– A fiatalabb testvérek életét éltem…A bátyám négy évvel idősebb nálam, amit ő kinőtt, rögtön megkaptam. Gyerekkoromban sosem volt új biciklim, mindig az övét kaptam meg.

– A bátyja odahaza él Herzogenaurachban?
– Igen, a szüleim és ő is. Kitűnő a kapcsolatom a testvéremmel, gyakran beszélünk telefonon, ha pedig tehetem, meglátogatom őket odahaza. A szüleim sosem szerettek útra kelni, életük során ha háromszor ültek repülőn… Bezzeg én, aki ki tudja, hány százszor indultam útnak, szálltam fel és landoltam. De ebből sosem volt gond, elfogadták, hogy az életem ilyen, én pedig tudtam, hogy ők így boldogok otthon. Visszatérve a focicipőre, volt olyan is, hogy magam gyűjtöttem össze a rá valót.

– Hogyan szerezte a pénzt rá?
– Megkerestem. Előfordult, hogy a gyárban futballcipőket csomagoltam, máskor újságot hordtam ki a faluban. Nekem sosem volt büdös a munka. A szüleim ebből a szempontból is jó példát mutattak, sosem szórták a pénzt. Mindig gyűjtögettek valamire. Amikor összespórolták a pénzt, és nagyobb házba költöztünk, száz négyzetméteres épületet tudtak építtetni. A tető munkálataiba én is besegítettem, a bátyámmal odafent ültünk és rakosgattuk a cserepet.

– Hány évesen kezdett el futballozni?
– Kétéves koromban már rugdostam a labdát, kilencesztendősen pedig már a helyi klubban játszottam. Apuval és testvéremmel hétvégente reggeltől estig rúgtuk a labdát, de gyakran jártunk a hegyekbe túrázni, kirándulni. A természet szeretete alighanem innen maradt meg.

– Igaz, hogy olykor fogja magát és elvonul az olasz hegyekbe?
– Szeretek eltűnni a világ szeme elől. Életem döntő része reflektorfényben zajlott, telt házas stadionok, mérkőzések, utazások, vacsorák… Idősebb koromra szeretem a magányt, szeretek elmenni a hegyekbe, és napokig sétálni a fák között. Egyszerűen imádom a természetet. Reggel felkelek, kerékpározom a hegyi utakon, ha elfáradok, leülök a fűbe, nem csinálok semmit, csak jól érzem magam. Esténként pedig megszállok egy-egy kis panzióban.

– A síelés is nagy szereleme. Idén télen is volt?
– Február végére béreltem ki Kitzbühelben egy apartmant. Ami a labdarúgásban a Wembley vagy a Maracana, az a síelésben Kitzbühel. Itt vannak a legjobb, leggyorsabb pályák. Arról nem is beszélve, hogy közel van Münchenhez, ha éppen dolgom akadt, autóba pattantam, és másfél óra alatt a lakásnál voltam.

– Az elmúlt két esztendőt a koronavírus és az azzal járó lezárások határozták meg. Nehezen viselte a bezártságot?
– Őszintén? Nem. Sőt, kifejezetten élveztem. Jó volt kicsit elvonulni a világ szeme elől… Sokan azt gondolják rólam, imádok fókuszban lenni, szeretem, ha írnak rólam, ha paparazzik fotóznak úton-útfélen, holott a fenéket! Nagyon jól elvagyok az én kis világomban.

– Köztudottan szeret éttermekbe járni. Melyik a kedvenc konyhája?
– Az olasz konyha áll közel hozzám. Kifejezetten kedvelem az olasz éttermeket, nem véletlen, négy éven át az Internazionale labdarúgója voltam, akkor alaposan kiismertem az ottani ételeket. Szeretem a jó pizzát, a finom tésztákat, utóbbiból odahaza én is el tudok készíteni egy-kettőt. Méghozzá nem is rosszul.

– Lefogadom, a vonalaira azért vigyáz.
– Szeretek jókat enni, de a sportolásból sem engedek. Heti öt nap járok futni.

– Ha Budapesten van, merre indul útnak?
– Hol a Margitszigeten, hol a Normafánál futok vagy éppen kerékpározom egy jót. A futópadot nem kedvelem.

– A sport a titka mindennek?
– Odafigyelek magamra, nem engedem el magamat, de legalább ilyen fontos, hogy lelkileg is frissen tartsam magamat. Ha az ember nem figyel oda, ha nem szán elég időt magára, a szellemi frissességére, előbb-utóbb fásult lesz.

– Kilencesztendős kisfia, Milan focizik még?
– Nagyon szereti. Sok időt töltünk együtt, Münchenben él az édesanyjával, lejár egy kis klub edzéseire. Nem a Bayern Münchenhez, ott ebben a korosztályban még nincs csapat. Odahaza sok meccset nézünk a televízióban, kívülről fújja a Bundesliga legjobb góllövőit, a Bajnokok Ligája eredményeit, ahogy látom, tényleg nagyon érdekli a futball.

– Ki a kedvence?
– Robert Lewandowski, Joshua Kimmich és Jamal Musiala.

– Milanból lehet nagy futballista?
– Szereti a játékot, élvezi, de egyelőre nem ő a korosztály legügyesebbje. Igaz, nem is ez a cél. Nekem most az a legfontosabb, hogy elhivatott, hogy imádja, amit csinál. Annak idején én sem pusztán a tehetségemmel értem el azt, amit…

– A kitartásával?
– Valahogy úgy. A korosztályomban nem én voltam a legtehetségesebb, de hogy én akartam legjobban a sikert, az tuti! Sosem adtam fel. Edzések után is kint maradtam gyakorolni, akkor már tisztában voltam vele, mindenben én szeretnék a legjobb lenni. A lépcsőfokokat is jókor vettem, és valahogy mindig a legjobb pillanatban váltottam. Mönchengladbachból a Bayern Münchenbe, majd az Interbe igazoltam, mehettem volna hamarabb is, de mindig megvártam, amíg úgy éreztem, készen állok az újabb kihívásra.

– Sok pénzt keresett pályafutása alatt. Volt, hogy két kézzel szórta?
– Gyerekkoromban a szüleimtől egy életre megtanultam, mit jelent megbecsülni a pénzt. Sosem szórtam két kézzel, mindig is tudtam értékelni. Persze ez nem azt jelenti, hogy fukarkodtam volna, hogy ne lettek volna jó autóim vagy szép lakásom. De aki azt hiszi, hogy gyémántberakásos volt a kormány, az nagyot téved.

– Sok barátja van, vagy szűk ez a kör?
– Ismerősöm annyi van, hogy életem végéig nem tudnám sorolni, a barátaimat ellenben a két kezemen meg tudom számolni. A legtöbben természetesen a futballból valók, ám vannak, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot otthonról, Herzogenaurachból.

– A Bayern Münchennel milyen a kapcsolata?
– Ha otthon vagyok Németországban, gyakran kimegyek az edzőközpontba. Nyugodtan mondhatom, oda is hazamegyek. Jó a hangulat a klubnál, az edzéseken a futballisták fülig érő szájjal végzik a gyakorlatokat, látszik rajtuk, duzzadnak az erőtől és az önbizalomtól. Márpedig ha valaki, én jól tudom, milyen az, ha egy futballista kellő magabiztossággal várja a rá váró kihívásokat, hiszen mégis csak nyertem világbajnokságot és néhány bajnoki címet.

– Ha valaki gyerekkorában azt mondja, hogy a kis Lotharból aranylabdás és világbajnok futballista lesz, elhitte volna?
– Kinevettem volna. Voltak álmaim, de eszembe sem jutott, hogy a világ legjobbja lehetek. Gyerekként a helyi csapatba szerettem volna bekerülni, tinédzserként már a német válogatottba, tizennyolc évesen pedig világraszóló karrierről álmodtam. Szerencsére minden sikerült!

– Budapest még mindig közel áll a szívéhez?
– Budapest az otthonom! Sokat ingázom Németország és Magyarország között, de mindig jó hazamenni a budapesti lakásomba. Imádok kiülni a tetőteraszra, ahonnan rálátok az egész belvárosra, na és a Puskás Arénára. Budapest egyszerűen csodás hely, a barátaim is kedvelik.

– A munka, az edzősködés nem hiányzik az életéből?
– Nem. A televíziónál továbbra is szakértőként dolgozom, a SkySportnál a sajátos hangvételű észrevételeimre is számítanak. Élvezem ezt a munkát, a napokban pedig afféle föld körüli útra indulok, a közelgő világbajnokságot kell népszerűsítenem. Európán kívül megyek Amerikába és Ázsiába is, ha pedig véget ér a túra, irány Budapest!