Régóta ismerjük egymást Bánki Dodival – igen, Dodival, mert Józsefnek az sem szólítja, aki nem fradista. Először csak én ismertem őt, hiszen például cirka húsz méterről hatalmas gólt lőtt 1985 augusztusában Mészáros Bubunak telt ház előtt a Győr–Ferencváros bajnokin, amelyet a fővárosiak az ő bombájának is köszönhetően 5–4-re megnyertek. Egyébként Dodó úgy került a kezdők közé, hogy Strausz László nem léphetett pályára, mivel kék könyvébe nem pecsételték be, hogy már nem a Vác, hanem az FTC futballistája... Ahogyan a Népsport fogalmazott, Bánki József élt a lehetőséggel. Ő 8-ast kapott, a mérkőzést pedig ötcsillagosra értékelte az NS.
A hazai sportmúlt meseköltője – Syposs Zoltán könyve ma is igazodási pont |
Futballtörténelem, javított változat – könyv a világfutball nagy lemaradóiról |
Aztán az élet a pályán kívül összehozott minket, Dodi – a Fradi futballévszázad szerint 272 zöld-fehérben lejátszott mérkőzést felölelő – pályafutása lezárása után újságírásra adta a fejét, így a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején együtt dolgoztunk a Népszava sportrovatában és a Sztársportban, mindkettőnek a korábbi öttusázó, a Nemzeti Sport-csoport jelenlegi operatív igazgatója, Buzgó József volt a vezetője. Talán mondanom sem kell, mentek a dumák, s aki nem tudná, a sportolói szövegelés roppant szellemes. Nos, ebben Buzgó és Bánki is otthon volt (van), adtak egymásnak és másnak is rendesen. Élesen, de nem sértőn. Nálam Dodi anno a penge futballisták közé tartozott, Buzgó persze mindig mondta: „Ugyan már! Hát pipiskedve futott, mintha magas sarkú cipőben lépdelt volna...!” Ezen aztán jót nevettünk. Más kérdés, hogy ez a történet a könyvben máshoz fűződik, s kicsit erősebb megfogalmazásban... A napjainkban már a Zöld és fehér magazin alapító főszerkesztőjeként dolgozó Bánkiról edzője, Dalnoki Jenő egy FTC–Pécs mérkőzés előtt a kivonulásnál a Springer-szobor lábánál, megszokott pipájával a szájában csak úgy mellékesen, de jól hallhatóan dünnyögte a játékvezető felé: „Bíró úr! Nem a szakosztály-vezetőség ötlete, csupán én kérem, hogy ezúttal ne futva, hanem sétálva tegye meg a távot a kezdőkörig, különben a Bánki elfárad!” Ám máshol az ősfradista egyik örökbecsűje is a szöveg része, ami a futballról alkotott felfogásának egyik alapelve volt:„Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!”
Ilyen és ehhez hasonló történetek találhatók Bánki József Taps, szénsav, Ferencváros című könyvében. A 282 oldalas kiadványt egy ültő helyemben olvastam el, nem is kellett hozzá fröccs vagy sör, hogy jól csússzon. Ezt csupán azért írom, mert az „erkölcs, erő, egyetértés” ferencvárosi szentháromságához a labdarúgóknak valamilyen szénsavas „üdítő” is dukált.
Olyan, már nem köztünk lévő Fradi-legendák történetei is megelevenednek, mint Lakat Károly, Dalnoki Jenő vagy Albert Flórián. De sztoriba került az Amerikába emigráló Henni Géza is: Lakat még ifjú fedezet volt a csapatban, a kapus pedig megveregette a vállát, hogy remek futballista. De a miértre már csípős választ adott, mondván, a fedezet tíz rossz passzából kilencet visszaszerzett... Ám a könyv jóval több gegparádénál. A geg a szóda, az alapot a fradizmus adja. Ahogyan Dodi fogalmaz: „Egy klub életében meghatározó jelentősége van a baráti közösségeknek, a társasági életnek, ennek gyűjtőhelye általában az étterem. Így volt és máig így van ez a Fradinál is, hiszen annak idején az Üllői úton, manapság pedig a Népligetben jönnek össze gyakran a fradisták könnyed beszélgetésre.”Magunk közt szólva azzal búcsúzom, hogy Dodi a „harmadik félidőben” az esetek többségében az asztalnál sem vallott szégyent a Fradi-nóták éneklésekor...
(Bánki József: Taps, szénsav, Ferencváros; Albert Flórián Sportalapítvány, 2022)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. június 25-i lapszámában jelent meg.)