„Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sok ember előtt beszélhetek – fogalmazott Karim Benzema. – Visszagondolok a gyerekkoromra, a rengeteg elvégzett munkára, arra, hogy sohasem adtam fel... Minden gyermek valami ilyen beteljesülésről álmodik. Erőt merítettem abból, amit két példaképemtől, Zizoutól (Zinédine Zidane) és Ronaldótól láttam. Rengeteg munka van e díj mögött, rengeteg plusz edzés, de mindez nem lett volna elég. Kellett az is, hogy sohase adjam fel a reményt, hogy ez egyszer megtörténik.”
A brazil válogatottal világbajnoki címet, a Real Madriddal spanyol bajnokságot nyerő Ronaldóról külön is beszélt:
„Nagyon örülök, hogy itt van, hiszen mindenki, így ő is tudja, mennyire felnézek rá. Az én szememben nincs hozzá fogható csatár. Amit ő tudott, amit ő nyújtott a pályán, maga a történelem, egyszeri, azaz megismételhetetlen. Ő az egyetlen csatár, aki mögött ha kispadoznom kellene, nem szólnék egy szót sem, mert az ő szintjére eljutni szerintem lehetetlen.”
„Ma csak a dolgok szép oldalát látjuk, de bőven volt részem nehézségekben. Például amikor nem lehettem válogatott – utalt Benzema karrierje sötét foltjára, amely ama bizonyos szexvideós, zsarolásos Mathieu Valbuena-ügyben született elmarasztaló bírósági ítélet nyomán keletkezett. – Akkoriban sem adtam fel, még többet edzettem, közben a most is itt ülő edzőm (Zidane) szakadatlanul ismételgette, hogy ne hagyjam elveszni a játék örömét, és akkor még eljön a nap, hogy a kezemben tarthatom ezt a díjat. Büszke vagyok, hogy végigjártam ezt az utat. Ez az első alkalom, amikor maradéktalanul elégedett lehetek az elvégzett munkámmal. Ebben a szellemben kívánom folytatni.”
Benzema köszönetet mondott a játékostársainak mind a Real Madridnál, mind a francia válogatottnál, edzőinek…
„…és természetesen elnökömnek, Florentino Péreznek, aki személyesen jött el hozzám, hogy a Real Madridba hívjon. Már e gesztussal egyértelművé vált számomra, milyen nagyszerű ember. Mindig egyenes volt velem, mindig bízott bennem, ezzel egy életre kivívta a tiszteletemet. Nem feledkezhetek meg Aulas úrról (Jean-Michel Aulas, a Lyon elnöke), a lyoni akadémiáról sem, hiszen nélkülük nem válhatott volna valóra a madridi szerződésről szőtt álmom. S persze a családom összetartása is sok erőt adott. Igaz, hogy ezt a díjat nekem ítélték oda, egyéni elismerés, de valójában egy nagy közösséget illet, az embereket, akik a legnagyobb nehézségek közepette is a folytatásra ösztökéltek.”
Benzema beszélt arról is, hogy gyerekkorában a környékbeli srácokkal futballozva a vérébe ivódott, hogy ne csak a góllövés érdekelje: „Tudom, hogyan kell gólt rúgni, de fontosabb számomra, hogy jó hangulat legyen a pályán, és a játékommal én is segítsem a társaimat. Hiszen csapatként egyek vagyunk.”
S hogy meddig akarja még folytatni az Aranylabda történetének második legidősebb, 34 éves és 305 napos győztese?
„Nem foglalkozom az életkorommal. Egyre gyakoribb, hogy harminc év feletti labdarúgók képesek a teljesítményük javítására. Ez elkötelezettség, kitartás, munkamennyiség és játékkedv kérdése. Számomra ezek tették lehetővé, hogy folyamatosan feszegessem a határaimat, és mindig élvezzem a játékot.”
S vajon kérdéses-e, hol fejezi be a pályafutását, ha egyszer tényleg eljön az ideje? Az Onda Cero rádiónak adott válasza szerint nem: a Real Madridban.
„Nincs képben más lehetőség – mondta Benzema, akinek jelenlegi szerződése jövő nyáron jár le Madridban. – Az álmom az volt, hogy a Real Madrid játékosa lehessek. Három álmom volt: hogy a Realban játsszak, hogy vegyek egy házat az édesanyámnak, és hogy elnyerjem az Aranylabdát.”
Bár a felsorolásban nem hangzott el a világbajnoki cím, de Benzema – aki eltiltása miatt kimaradt a „kékek” 2018-as diadalából – aligha motiválatlanul utazik majd el Katarba…