Csak futballozni szeretett volna – Gonzalo Higuaín befejezte pályafutását

Van valami sorsszerű abban, hogy amíg Karim Benzema október 17-én átvette az Aranylabdát Párizsban, Gonzalo Higuaín október 18-án, New Yorkban profi pályafutása utolsó mérkőzését játszotta az Inter Miamiban. Mindketten decemberben töltik be 35. életévüket, 2009 és 2013 között csapattársak és posztriválisok voltak a Real Madridnál. A 2011–2012-es kiírásban a francia 21, az argentin 22 gólt szerzett (Cristiano Ronaldo meg 46-ot), és a madridiak 100 ponttal lettek bajnokok. Higuaín ezt követően még egy idényt játszott a királyiaknál, majd öt klubot is megjárva az Egyesült Államokban zárta le karrierjét idén, Benzemát jelenleg is a világ legjobb csatárai között ünneplik. Pedig tehetsége és játéktudása alapján az argentin támadónak is meglett volna az esélye rá, hogy túl a harmincon is az európai futball meghatározó alakja legyen.

Ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, hogy Benzema rendre hangsúlyozza, még mindig élete legfontosabb része a labdarúgás, és szemlátomást élvezi is a vele járó népszerűséget, Higuaínnak viszont a karrierje végére elege lett a profi életből: „Tizenöt éven keresztül természetellenes módon éltem az életem – mondta a TyC Sportsnak szeptemberben. – Az emberek azt hiszik, nekünk, futballistáknak könnyű életünk van, de ez egyáltalán nincs így. Nem mehetünk ki úgy az utcára, mint az átlagember, ha pedig beszólnak nekünk vagy inzultálnak minket, akkor sem reagálhatunk rá, mert súlyos következményei lehetnek. Ha kihagysz egy nagy helyzetet vagy elveszítesz egy fontos mérkőzést, ki sem mehetsz az utcára, mert egyből beléd kötnek. Kegyetlen világ ez, a futball sport és munka, a játékosokat pedig kizárólag az eredményeik alapján ítélik meg. Pedig mi is emberek vagyunk. Nagyon fáj, hogy tizenöt éven át némán kellett tűrnöm a sértéseket. Persze személyesen sohasem ért kritika, kizárólag névtelenül, a közösségi oldalakon keresztül. Manapság mindenből viccet csinálnak, és közben fel sem fogják, hogy néhány másodperc alatt tönkretehetik egy ember életét. Miért kellene ezt elviselnem?! Attól még, hogy több pénzt keresek, mint az átlagember, nem kötelességem eltűrni a folyamatos sértegetést. De most már eljutottam odáig, hogy a dicsérettől nem érzem magam jobban, a kritika pedig nem rontja el a kedvem. Ha békében élsz önmagaddal, akkor minden másodlagos.”

Azt már mi tesszük hozzá, hogy az általa említett jelenség nem kifejezetten a futball vagy a sport, sokkal inkább a mai társadalom és a közösségi média hibája. Ettől függetlenül a megnyilatkozásaiból érződik, őt hosszú távon nem tudta boldoggá tenni a siker és a csillogás.

Pedig már kiskorában eldőlt, hogy futballista lesz – de sok pályatársával ellentétben viszonylag jómódú családból indult. Édesapja, Jorge Higuaín a River Plate-ben is futballozott, és készült olyan kép is, amelyen egy trófea megnyerése után három fiúgyerekével, Gonzalóval, Nicolasszal és Federicóval látható – természetesen mind a négyen River-mezben ünnepelték a sikert. A kis Gonzalóról is hamar kiderült, hogy tehetséges, és kimondottan népszerű is volt társai körében. Ő pedig imádott focizni.

„Gyerekként nagyon jól elvoltam egy labdával is, nem volt szükségem más játékra. Azért fociztam, mert imádtam játszani, ez volt a szenvedélyem – mondta a goal.com-nak. – Az volt az álmom, hogy profi labdarúgó legyek, de nem vágytam rá, hogy híressé váljak, pedig akkor még nem tudtam, hogy mivel jár együtt. Azt hittem, hogy felnőttként is ugyanazzal a lelkesedéssel tekintek majd a futballra. Persze a sportág iránti szenvedélyem nem csökkent, de bejöttek a képbe a játékosügynökök, a pénzügyek, a szerződések, a tárgyalások, és ezek után teljesen megváltozott az életem.”

Azt persze ő sem tagadja, hogy sok szép pillanata volt a pályafutásának, a Real Madridnál töltött időszakra a karrierje fénypontjaként emlékszik, és arról is beszélt, milyen a viszonya Karim Benzemával.

„A Real Madrid a világ legnagyobb klubja, játékosként ott játszani a csúcs – mondta a Marcának. – Tizenkilenc és huszonhat éves korom között megadatott, hogy a Real Madridban szerepeljek, felejthetetlen volt az ott eltöltött időszak. Volt olyan idény, amelyben én huszonhét gólt szereztem, Cristiano Ronaldo huszonhatot, aztán elmentem nyaralni, és közben kaptam a hírt, hogy a klub szerződtette Benzemát és Kakát, én pedig csak kapkodtam a fejem. Nem voltam elég jó? De a Real Madrid ereje éppen abban rejlik, hogy mindig arra ösztönöz, küzdj meg a helyedért, és a legjobbakkal versenyezz azért, hogy a csapat tagja maradhass! Benzemát tizenkilenc éves kora óta ismerem, és bár ugyanazért a posztért harcoltunk, mégis mindig jó volt a viszonyunk. Egyáltalán nem lep meg, hogy mára a világ egyik legjobb csatára lett.”

Higuaín is azon kiváltságosok közé tartozik, akik együtt játszhattak Cristiano Ronaldóval és Lionel Messivel, ám hiába futballozott a legmagasabb szinten, a két legfontosabb trófeát nem nyerte el. A Real Madriddal be sem jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, a Juventusszal éppen a királyiaktól kapott ki a 2017-es fináléban. Bár a Chelsea-vel később megnyerte az Európa-ligát, ez aligha vigasztalta.

A Real Madridtól egyébként mehetett volna az Arsenalhoz is, ám a londoni klub nem volt hajlandó annyit fizetni érte, amennyit a Real Madrid kért. Erről később némi iróniával megjegyezte, hogy néhány nappal azután, hogy meghiúsult a váltása, az Arsenal csak kicsengetett 80 millió eurót Mesut Özilért... Higuaín végül 40 millió euróért a Napolihoz került, majd a 2015–2016-os idényben 36 góllal lett gólkirály. Ez azóta is rekord, csak Ciro Immobile (2019–2020) szerzett ennyit a Serie A-ban. A Napoli azonban így is csak második lett, majd a közönségkedvenc Higuaín óriási vihart kavarva 2016-ban 90 millió euróért a rivális Juventushoz igazolt – ez akkoriban olasz klubrekord volt.

A torinóiakkal háromszor nyert bajnoki címet és bejutott a BL-döntőbe, Cristiano Ronaldo megszerzése után azonban kölcsönadták őt az AC Milannak, majd a Chelsea-nek, végül 2020-ban az Inter Miamihoz szerződött, s onnan is vonult vissza, miután csapata nem jutott tovább az MLS rájátszásának első köréből.

És talán még sikeresebb lehetett volna a pályafutása, ha a válogatottban nagyobbat domborít. Sokan ugyanis őt hibáztatták azért, hogy Argentína egyetlen jelentős trófeát sem nyert a tavalyi Copa América-sikerig. Ekkor Higuaín már nem volt válogatott, viszont korábban a Copa América döntőjében és a vb-fináléban is nagy helyzeteket puskázott el. A 2014-es, Németország ellen 1–0-ra elveszített vb-döntőben volt egy les miatt érvénytelenített gólja is. Hős lehetett volna, ehelyett sokáig bűnbakként tekintettek rá az albiceleste szurkolói. Pedig kevesen tudják, hogy Franciaországban született, és francia állampolgárként ott is lehetett volna válogatott. Ő viszont többször hangsúlyozta, hogy mindig az argentin nemzeti csapat állt a legközelebb a szívéhez. Bizonyára ezért fáj neki is annyira a vb-döntőben elpuskázott ziccer.

„Emlékszem arra a helyzetre, nem volt annyira könnyű szituáció, mint amilyennek látszott – mondta évekkel később. – Éppen visszafelé futottam, amikor az ellenfél játékosa meglepetésemre visszafejelte a labdát, amivel aztán kapura törtem. Teljesen váratlan volt, és sajnos elpuskáztam a lehetőséget. Az ember időnként veszít, és én sajnos több döntőt is elbuktam. A vb-döntő után egy évvel a Copa-finálét is elveszítettük, kemény időszak volt. Egy évvel később viszont kilencvenmillió euróért szerződtetett a Juventus, ezzel én lettem minden idők legdrágább argentin futballistája. Ezért fontos, hogy semmi se tántorítson el a céljaid elérésétől!”

LEGSZEBB GÓLJAI A REAL MADRID MEZÉBEN

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 12-i lapszámában jelent meg.)