Tequila show-val – Pietsch Tibor jegyzete

Az egyik oldalon – mások, így a 72-szeres mexikói válogatott Carlos Vela mellett – egy kilencszeres olasz bajnok és egyszeres Európa-bajnoki aranyérmes, valamint egy ötszörös Bajnokok Ligája-győztes és háromszoros spanyol bajnok, a másikon egy egyszeres magyar bajnok és egyszeres Magyar Kupa-első.

Nevesítve: Giorgio Chiellini és Gareth Bale itt, Gazdag Dániel ott…

Az olasz védő a Juventusszal, a walesi szélső a Real Madriddal, a magyar középpályás a Bp. Honvéddal érte el legnagyobb (klub)sikereit. Ha innen nézzük, a Major Soccer League, vagyis az észak-amerikai labdarúgó-bajnokság döntője előtt nincs miről beszélni, a Chiellinit és Bale-t (is) soraiban tudó Los Angeles FC jóval nagyobb eséllyel pályázik az aranyra, mint a Gazdag vezette Philadelphia. Arról nem beszélve, hogy mivel az LAFC bizonyult az alapszakasz legjobbjának, a pályaelőny is megilleti, és nem mindegy, hogy a sorsdöntő összecsapáson húszezer Los Angeles-i vagy húszezer philadelphiai drukker ül a lelátón.

Persze a hangulat, főleg Kaliforniában, olyan „amerikai” lesz. Hot dog, sör, jókedv. Azt ugyanakkor csak remélni tudjuk, hogy a csaknem négyezer kilométeres túrára vállalkozó, mélyen a zsebükbe nyúló Philadelphia-fanatikusok épségben megérkeznek az ottani idő szerint 13 órakor kezdődő mérkőzésre: a nekik kínált csomag 9 és 12 óra között a vodkától kezdve a whiskyn és a tequilán át a vörös borig kilenc különböző, korlátlan mennyiségben fogyasztható alkoholtartalmú italt tartalmaz. Kész szerencse, hogy grillezett hagymát és jalapenót ugyanúgy lehet csipegetni mellé, mint csirkeszárnyat, tortillát és babos rizst…

Mosolyogni ezen nem ér, ez Amerika, ugyebár. Mint ahogy ma már azon sem szabad élcelődni, hogy ez „csak” az amerikai bajnokság. Arrafelé nyilván nincs meccs show nélkül, de ahol – maradva a döntőnél – Giorgio Chiellini és Gareth Bale feszül meg azért, hogy egy MLS-diadallal gyarapítsa szerénynek nem mondható trófea- és éremgyűjteményét, ott mindent lehet, csak mosolyogni és élcelődni nem.
Már csak azért sem, mert a mi Gazdag Dánielünknek is minden vágya, hogy a magasba emelje az Egyesült Államok – és Kanada – legjobb futballcsapatának járó trófeát. Ha valaki, ő igazán sokat tett érte, hogy vasárnap reggel a Union küldöttségével együtt a serleg is Philadelphiába „utazzon”: huszonhárom góljával és hat gólpasszával, no meg a számos európai klub figyelmét is felkeltő teljesítményével repítette a nagydöntőbe a Uniont. Noha ez érthetetlen okokból kevés volt ahhoz, hogy az MVP-címért harcban legyen, semmi kétség, az első helyezettet megillető gyűrű bőségesen kárpótolná érte.

Ráadásul a szóban forgó gyűrűvel az ujján azzal is dicsekedhetne, amivel Chiellini és Bale nem: már nemcsak magyar bajnok és kupagyőztes, hanem amerikai bajnok is...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!