A kókuszdiótól a Rimet-kupáig – Pelé, a világbajnokságok legfiatalabb gólszerzője

Jó brazil szokás szerint sikerült egy közismert nevet rosszul leírni, így anyakönyvezték az ifjú Edson Arantes do Nascimentót Edsonként, holott Pelé apja a híres feltaláló után az Edisont szánta a fiának. „Bauruban volt egy kapus, Bilé, aki apám barátja volt, így néhányan Bilének kezdtek hívni – emlékezett vissza a világhírű becenév, a Pelé keletkezésére. – Ez majdnem úgy hangzott, mint a Pelé. Így aztán lassan minden srác Pelének kezdett el szólítani, én pedig küzdöttem ez ellen, mert nagyon büszke voltam a nevemre, az Edsonra. Nem akartam, hogy Pelének hívjanak! De ha egy gyereknek azt mondod, ne csináljon valamit...”

Amikor elkezdett játszani, olyan szegények voltak, hogy Pelé édesanyjának nem kis bánatára az ő harisnyáiból készítettek labdát, amelyet újságpapírral tömtek ki. Cselezőkészségét a lövésre alkalmatlan, de az ügyesség fejlesztésére elsőrangú kókuszdióval pallérozta, már elmúlt tízéves, amikor (használt és rongyos) bőrlabdába rúghatott. Pelének volt kire felnéznie, hiszen egyrészt apja, a Bauruban futballozó Dondinho is nagyszerű játékos volt, másfelől rajta keresztül az 1934-es vb-résztvevő remek csatárt, Waldemar de Britót (ő kísérte el tárgyalni 16 évesen a Santoshoz) és az 1950-es világbajnokság legjobb játékosának választott Zizinhót is testközelből láthatta.

Négy világbajnokságon szerepelt, de egy ifjúkorában szerzett térdsérülés és az őt faragó védők tettek róla, hogy ebből kettő amolyan torzó maradjon. Szinte gyerekként, 17 évesen nyerte meg az 1958-as vb-t, ahol szárnyalt, hat gólig jutott (de a torna legjobb játékosának csapattársát, Didit választották), és ahol a Wales elleni negyeddöntőben szerzett győztes találatának köszönhetően mindmáig ő a világbajnokságok történetének legfiatalabb – 17 éves és 239 napos – gólszerzője. Az 1962-es címvédéshez alig-alig tett hozzá, mivel a csehszlovákok elleni második csoportmeccsen megsérült, és innentől nem tudott pályára lépni. 1966-ban hasonló volt a helyzet, itt a bolgárok elleni nyitány után épp a mieink elleni, 3:1-es brazil vereséget hozó mérkőzést volt kénytelen kihagyni, és hiába dobták be „félkész” állapotban a portugálok ellen, az újabb zakóval Brazília kiesett. Pelé vissza is vonult a válogatottságtól, de addig könyörögtek neki, amíg 1969-ben az újabb selejtezőre visszatért. Harmincadik életévében aztán, 1970-ben Mexikóban újra csillogott, minden idők talán legjobb válogatottjában igazi vezérként jutott el a harmadik vb-aranyig. És ezen a tornán végre a legjobb labdarúgónak is őt választották.

PELÉ GÓLJA WALES ELLEN AZ1958-AS VB-N – 17 ÉVESEN ÉS 239 NAPOSAN

Utolsó vb-jéről így nyilatkozott: „Senki sem várta, hogy mi nyerjük meg a világbajnokságot. Brazíliában mindenki őrült elvárásokat támaszt, ha közeledik a vébé. Sok újság indított hadjáratot a játékosok ellen. Azt mondták: »Pelé, Tostao, Rivellino és Gérson nem játszhat egy csapatban«. Azután odamentünk, és mindannyian játszottunk. De az újságok szerint nem játszhattunk volna együtt, még úgy sem, hogy ez volt minden idők legjobb csapata! Brazíliában mindig tipródnak valamin... A jó játékosok arról ismerszenek meg, hogy könnyebben tudnak együttműködni, és ennél is fontosabb, hogy jók voltunk csapatként is, Zagallo pedig nagyszerű edző volt. Jól építette fel a csapatot. Végül szerencsére kiderült, hogy a hetvenes volt a legjobb vébé, én pedig a legjobbkor vonultam vissza.”

Az ezredik gólját 11-esből lőtte a Maracanában, egy brazil újságíró szerint: „Az Isten úgy rendelkezett, hogy a világnak meg kell állnia egy pillanatra, hogy láthassa ezt a gólt, ezért született tizenegyesből.” Pelé tudta, hogyan kell úgy visszavonulnia, hogy az nagyot szóljon. Három vb-győzelem és 77 gól után köszönt el a válogatottságtól, a zsúfolásig telt Maracanában egy Jugo­szlávia elleni barátságos mérkőzésen, 1971 júliusában. Három évvel később egy Ponte Preta elleni meccsen bejelentette, hogy klubszinten is abbahagyja, méghozzá úgy, hogy az első félidő közepén térdre borult a kezdőkörben, és magasba emelte a labdát. Aztán egy New Yorkból érkező néhány millió dolláros ajánlat (akkoriban ez felfoghatatlanul sok pénznek számított) jobb belátásra bírta... Az amerikai futball gyerekcipőben járt, a levezetni kívánó európai klasszisok öregen, fáradtan és félig sérülten is vidáman elevickéltek benne, így a Cosmosba szerződő Pelét nemsokára olyanok is követték, mint Franz Beckenbauer vagy Johan Cruyff.

A legnagyobbnak is voltak a pályán kedvencei, közöttük Pelé rendre megemlítette a mi Puskás Ferencünket is (akivel egy 1959-es Real Madrid–Santos gálameccsen találkozott a pályán, ekkor készült a Bernabéuban a híres, egymást átölelős fotó), Di Stéfano, Cruyff, Zico, Bobby Charlton és George Best mellett. A védők közül Bobby Moore és Franz Beckenbauer ellen utált a legjobban futballozni, kijutott neki a jóból, hiszen az ellenfelek értelemszerűen a legképzettebb és/vagy a legkeményebb embereikkel kísérelték meg a zsenit kordában tartani.

Azt vallja, éppúgy a futballra született, mint Beethoven a zeneszerzésre vagy Michelangelo a festészetre és a szobrászatra. „Ha első vagy, akkor első vagy. Ha második vagy, akkor nem vagy semmi” – nyilatkozta, és neki igazán elhihetjük. Éppen ezért például a vb-trófeát mostanáig hiába hajszoló Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót sohasem említi a legnagyobbak között, nem úgy Zinédine Zidane-t, akit a közelmúltból a legtöbbre taksál.

Sao Paulóban már 1966-ban felavatták a szobrát, amikor 1967-ben a polgárháború sújtotta Nigériában játszott bemutató mérkőzést, a szemben álló felek aznapra tűzszünetet hirdettek. 2000-ben a FIFA (Diego Maradonával együtt) az évszázad játékosának választotta. Ugyanebben az évben ő lett a NOB által rendezett választáson az évszázad sportolója, holott az első öt helyezett közül egyedüliként sohasem vett részt olimpiai játékokon, a FIFA pedig 2014-ben tiszteletbeli Aranylabdával jutalmazta.

Több dokumentum- és játékfilmben szerepelt, így a Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe (1981) című filmben, de feltűnik a Puskás Hungaryben (2009) is. Életéről Pelé (az eredeti cím: Pelé: Birth of a Legend – Pelé: egy legenda születése) címmel 2016-ban forgattak nagyjátékfilmet, amelyben a főhőst Kevin de Paula alakítja, maga Pelé pedig producerként jegyzi az alkotást.

Visszavonulása után sikeres pályát futott be, üzletemberként is boldogult, 1994 és 1998 között pedig Brazília sportminisztere volt. A valaha élt legnagyobb futballista 2008 októbere óta hivatalosan is nyugdíjas. Kétszer nősült, házasságaiból és azon kívüli kapcsolataiból összesen hét gyermeke született.

Bár a világhírű papa az utóbbi években rengeteget betegeskedett, szerencsére ma is van kire felnézniük.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 3-i lapszámában jelent meg.)