A „semmiből jött” argentin kapus, aki megtörte Lionel Messi átkát

Gusztustalan és provokatív gesztust tett, amikor a világbajnokság döntőjét követően átvette a legjobb kapusnak járó díjat. „Egyperces csendet kérek Kylian Mbappéért!” – felkiáltással ünnepelte az öltözőben a vb-trófeát. Argentínába hazatérve az aranyéremmel a nyakában és egy Mbappé-álarcot viselő játékbabával a kezében integetett a csapatot szállító busz tetejéről a tömegnek. Húszezer fontot (hozzávetőleg kilencmillió forintot) fizetett a belga juhászkutyának egy speciális, az Egyesült Államok hadserege által harcászati célokra is használt fajtájáért, hogy biztonságban tudja otthonában a vb-érmet. Csak néhány pillanatkép az elmúlt hetekből a világbajnoki címet nyerő argentin válogatott kapusáról, Emiliano Martínezről, akiről három éve az angol futball elhivatott rajongóin kívül alig hallott valaki.

„Egy évtizedig mellőzött az Arsenal, és amikor késznek éreztem magam arra, hogy stabilan védjek, a klub közölte velem, hogy nem lehetek első számú kapus. Tessék, most mégis világbajnok vagyok!” – idézi a tribuna.com a 30 éves Emiliano Martínezt, akinek szavaiból könnyű kiérezni a keserűséget.

EMILIANO MARTÍNEZ, ARGENTÍNA NAGY FALA

Az argentin kapus hiába tartozott 2010-től az Arsenal kötelékébe, és kapott profi szerződést két évvel később, az első csapatban nyolc év alatt alig játszott több mérkőzésen (38), mint előtte két évig az U21-eseknél (37). A Premier League-ben mindössze 15 bajnokin védett az Arsenal színeiben, a 2019–2020-as idényig kellett várnia, hogy megragadhassa a kínálkozó lehetőséget. Bernd Leno sérülése miatt az FA-kupa mellett akkor a Premier League-ben is kapuba állt, és a koronavírus-járvány miatt nyárra halasztott mérkőzéseken olyan teljesítményt nyújtott, amelyet látva 20 millió fontot sem sajnált érte az Aston Villa. Különösen az FA-kupa Manchester City elleni elődöntőjében, és a Chelsea döntőbeli legyőzésekor brillírozott, valamint az angol Szuperkupában, a Liverpool elleni sikerből vette ki a részét. A karrierje végre beindult.

„A testvérem és az édesanyám sírva kértek, hogy maradjak otthon, de el kellett hagynom Argentínát – nyilatkozta a goal.com oldalának, felelevenítve fiatalkorát, amikor az U17-es argentin válogatottban kiszúrta az Arsenal játékosmegfigyelője, és a londoni próbajátékot követően az angol klub szerződést kínált neki. – Szegénységben nőttem fel. Előfordult, hogy édesanyám nem evett, hogy nekünk, a testvéremmel jusson, láttam az édesapámat késő esténként sírni amiatt, mert nem volt elég pénze befizetni a számlákat. Bátornak kellett lennem miattuk. Amikor az ügynököm társaságában először Angliába repültem, teljesen be voltam tojva. Nem hittem el, hogy jól sikerült a próbajáték, meglepődtem, amikor egy héttel a hazaérkezést követően ajánlatot tett az Arsenal. Nehéz döntést hoztam, de azóta sem bánom. Felépítettem az életemet a szigetországban, családot alapítottam, keményen megdolgoztam mindenért.”

A kapus ijedt tinédzserként érkezett Angliába, egy szót nem tudott angolul, ráadásul mivel az Arsenal a Premier League legerősebb csapatai közé tartozott, logikusnak tűnt kölcsönadni, hogy hozzászokjon a brit futballkultúrához. Első mérkőzését profiként így a harmadosztályban szereplő Oxford United színeiben játszotta, és annak ellenére, hogy csapata 3–0-s vereséget szenvedett, a klub jó véleménnyel volt róla. „Emiliano Martínez jó kapusnak tűnik. Még akkor is, ha az első mérkőzésén meleg fogadtatásban részesült, három gólt kapott” – írta ki Twitter-oldalára 2012. május 5-én az Oxford United. A klubnál a világbajnoki cím megnyerése után gyorsan kapcsoltak, megkeresték és felidézték a bejegyzést, miközben gratuláltak volt kapusuknak a trófeához.

„Nem számít, mi történt idáig. Az emberek mindig a film végére emlékeznek, sohasem az elejére” – nyilatkozta 2021 februárjában az argentin kapus a The Athleticnek. A sportoldal azért kereste meg, mert pályafutása során először, a sok kölcsönadás és szenvedés után az Aston Villánál végre első számú kapusként számoltak vele, és az idény feléhez érve nyilvánvalóvá vált, milyen jó döntést hozott megszerzésével a birminghami klub. Már a bemutatkozása emlékezetesre sikerült, a Sheffield United ellen büntetőt védett, így csapata 1–0-ra nyert, és a Villa a folytatásban egyre több olyan mérkőzést játszott, amelyen nem kapott gólt.

„Amikor csak lehet, rárontok az ellenfél helyzetbe kerülő támadójára, hogy megzavarjam. Ahelyett, hogy a csatárok hoznának engem kényelmetlen szituációba, igyekszem megelőzni őket valami váratlannal. Időt sem hagyok nekik, hogy átgondolják, mit akarnak, ott termek előttük, amilyen gyorsan csak tudok. Figyelem, hogyan vezetik a labdát, és akkor mozdulok ki, amikor nem kontrollálják megfelelően. Nyomást helyezek a csatárokra, amit sokan nem viselnek jól, és hibáznak” – avatta be taktikájába a The Athletic újságíróját.

A kapus nemcsak tetteivel, szavakkal is igyekszik terrorizálni az ellenfél játékosait, különösen, ha büntetőre kerül a sor. Az egyik leglátványosabb példa erre a 2021-es Copa América Kolumbia elleni elődöntője, amikor 1–1-es játékidő után tizenegyespárbajban dőlt el a továbbjutás. Emiliano Martínez az öt lövésből hármat kivédett, a másodiknál folyamatos szövegeléssel igyekezett elbizonytalanítani Yerry Minát. „Most nevetsz, de tudom, hogy ideges vagy. Ismerlek téged. Tudom, hová fogod lőni a labdát. Vigyázz, mert élve felfallak! Élve fel leszel falva!” – kiabálta a labdát a büntetőpontra lehelyező kolumbiai futballista felé, akit hibára kényszerített, Argentína pedig a védésnek köszönhetően előnybe került, később pedig meg is nyerte a párbajt. A „semmiből jött” kapus, aki 28 évesen vált stabil kezdővé az angol élvonalban, és kimagasló teljesítményének köszönhetően meghívót kapott a válogatottba, megtörte Lionel Messi átkát, és Copa América-győzelemhez segítette Argentínát.

És Emiliano Martíneznek ez csak a kezdetet jelentette. Az argentin válogatott vele a kapujában rég nem látott veretlenségi szériát épített fel, és ugyan a katari világbajnokság első fordulójában, a Szaúd-Arábiától elszenvedett vereség (1–2) után ez megszakadt, a folytatásban is húzóembere volt a világbajnoki címet nyerő együttesnek. A Hollandia elleni negyeddöntőben Virgil van Dijk és Steven Berghuis lövését védte a tizenegyespárbajban, a Franciaország elleni döntőben Kingsley Coman és Aurélien Tchouaméni eszén járt túl – Tchouaménit azzal zavarta meg, hogy a büntetőpontra lehelyezett labdát a kezébe vette, és amikor a francia játékos odaért, nem adta át neki, hanem jó messzire elhajította.

Emiliano Martínezt az ilyen és ehhez hasonló tetteiért lehet, hogy sohasem fogja akkora elismerés övezni szakmai berkekben, mint Alisson Beckert, Jan Oblakot vagy Thibaut Courtois-t, őt azonban ez a legkevésbé sem zavarja, és a szurkolók valósággal megőrülnek érte. Ráadásul elérte, amire vetélytársai csak vágynak: megnyerte a világbajnokságot…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. január 7-i lapszámában jelent meg.)