Népsport: mesterhármas lett a hat-trickből

Hármazás. Hármastalálat. Hármaslövet. Hármascsel. Hármasvágás. Korona. Gyepmesterség. Gólbravúr. Csatárbravúr. Három a magyar. Bajnokremek. Mestermunka. Mesterlövés. Remekmunka. Góltrió. Futball remekje. Vezérjáték. Mesterjáték. Mestergól. Gólzsák. Javahárom. Gólfüzér. Virtuskorona.

A fentiek közül bármelyik kifejezést használhatnánk ma a mesterhármas helyett, ha a Herendi Arthur, Benedek Aladár és Pickwick alkotta bírálóbizottság százegy éve arra voksol. Nem volt könnyű dolguk az ítészeknek, a Sportlap 1921. karácsonyi pályázatára ugyanis – amely a hat-trick (hat trick) angol szakkifejezés magyar megfelelőjét kereste az olvasók körében – pályamunkák özöne érkezett a szerkesztőségbe. A célirányos szellemi versengés szórakoztatásnak sem volt épp utolsó: kitűnő lehetőséget kínált a lap készítőinek, hogy nívós, érdekfeszítő anyagokkal jelentkezzenek.

A pályázat kiírására Orth György szolgáltatott indokot azzal, hogy 1921. november 6-án három gólt vágott a Magyarország–Svédország (4:2) válogatott mérkőzésen, majd nem sokra rá a bajnokságban is berámolt egy hármast. A Sportlap ezután döntötte el, hogy kikéri olvasói véleményét      

(A hat trick – magyarul. A Sportlap karácsonyi pályázata, 1921. november 30.): „A svéd–magyar mérkőzés óta úgy dobálódzunk a »hat trick« kifejezéssel, mintha kicsi korunkban verést kaptunk volna, ha nem angol nyelven újságoljuk, hogy Orth hat tricket csinált. Orth Gyuri tette ugyanis nálunk aktuálissá a hat tricket. Először a svéd–magyar meccsen, majd az MTK–UTE bajnoki mérkőzésen ismételte meg Orth Gyuri a hat tricknek nevezett bravúrt: három-három gólt rúgott a két mérkőzésen, sőt a svédek ellen három gólt egymásutánban.

Angliában ugyanis azt nevezik hat tricknek, amikor a csatár egy mérkőzésen három gólt rúg. Nagy ritkaság ez Angliában, de még nálunk is, és csak Orth érhette el a legnagyszerűbb kondíciójában. A hat trick első szava ugyan véletlenül magyaros hangzású, mégis természetesen idegenül hangzik, és határozottan értelmetlen, mert a hat tricknek, szó szerint lefordítva, a három gólhoz semmi köze sincsen. A h a t angolul kalapot jelent, a t r i c k azonban megfelel a trükknek, átvitt értelemben tehát a gólnak. A hat trick szó szerinti fordítása tehát egy kalapra való trükköt, illetőleg egy kalapra való gólt jelent, és talán onnan vette eredetét, hogy a lósportért rajongó angolok hat-tel, vagyis kalappal (sapkával, esetleg az Angliában divatos cilinderrel) ajándékozták meg azt a jockeyt, aki egy délután három győzelmet aratott. Ezt a hat tricket azután áttranszponálhatták a futballsportba, és más kifejezés híján, nálunk is hat tricknek mondják, ha valaki három gólt rúg.

Ez a hat trick azonban, őszintén megvallva, sérti a fülünket. Sehogy sem hangzik jól, ha Orth hat trickjéről írunk vagy olvasunk. Azt szeretnők, ha a lelkes magyar sportközönség helyes, ötletes és magyaros kifejezést találna a hat trick helyett. Lehetőleg egy szót kellene kieszelni, de miután az majdnem lehetetlen, az sem lesz baj, ha két találó szóval helyettesítjük a hat tricket.”

Hozzáfűzik még: felkérjük arra is „az angol sportban járatosabb olvasóinkat, közöljék velünk a hat trick eredetére vonatkozó esetleges értesüléseiket, hátha ezzel is elősegítjük pályázatunk sikerét”. Aki megnyeri a karácsony előtti mulatságnak szánt pályázatot – így a lap –, 400 korona jutalomban részesül, a második díjazottnak 200, a harmadik díjazottnak 100 korona üti a markát. A leadási határidő december 21., a pályaműveket, leveleket a Sportlap szerkesztőségébe: a VI. kerület, Ó utca 10. szám alá várják – zárul a felhívás.

„A pályázatok némelyike lakonikus rövidségével hat, de igen érdekesek azok a pályaművek is, melyeknél a beküldő részletesen megindokolja álláspontját”– írta a Sportlap december 21-i levélválogatását felvezető szövegében. Hajós Alfréd a beküldők előbbi csoportjához tartozott, azaz a nevén és lakhelyén (Budapest) kívül csupán annyit jegyzett fel: „1. Három a magyar! 2. Magyar virtus! 3. Hármas virtus!”      – egyértelműen Orth novemberi tündöklésére utalva. Egy hölgypályázó is akadt, Bánszki Ica Nyíregyházáról szinte összebeszélt első olimpiai bajnokunkkal, mindössze ez szerepelt a levelében: „Három a magyar.”Ruff Sándor sem sokat körmölt: „Hat trick: hármasrúgás.”

Érkezett pályamű Szentgotthárdról, Balassagyarmatról, Kalocsáról is, a legeltökéltebb pályázónak Erdős Béla bizonyult, aki legalább háromszor írt a Sportlapnak (legalábbis három levelét közölték) – ezzel el is érkeztünk a mondandójukat bő(vebb) lére eresztő beküldők csoportjához. Erdős/2.: „Ha valamely játékos egy mérkőzésen egymaga 3 (vagy még több) gólt lő az ellencsapatnak, ezt a játékost a közönség méltán ünnepli, mint a nap hősét, akinek teljesítménye sportszempontból valóságos hőstett. Amennyiben tehát a »teli kapu« meghatározás nem tetszenék, bátorkodom ajánlani, hogy a »hat trick« jelentését és jelentőségét »hőstett«-nek ültessük át a magyar nyelvre.”

Mayer Soma szerint a hat-tricket egy magyar szóval kifejezni nem lehet, csak két szóban: „»kötegre való«, »csokrétára való«. Ez, azt hiszem, a leg­értelmesebb fordítása is, mivel angolul »kalapra valót« jelent, ami, azt gondolom, hogy magyarul értelmetlen.”

1922. január 2-án aztán végeredményt hirdettek a Sportlapban: a „mesterhármas” nyert a „csatárvirtus”      és a „gólháromság” előtt. „A »mesterhármas« szerzője Márkisohn Benő úr, akinek az első díjon kívül külön jutalom gyanánt még egy jó tanáccsal is szolgálunk. Ha már olyan jól meg tudta magyarosítani a »hat tricket«, hát magyarosítsa meg saját idegen hangzású nevét is”– csipkelődött a Sportlap. A győztes egyébként további hét ötletét küldte még el a szerkesztőknek, ezek között volt a „negyedtucat”, a      „csatárvirtus”és a „gólháromság”is, vagyis a második és a harmadik díjat is ő vitte el. Igaz, a      „csatárvirtus”nemcsak neki jutott eszébe, hanem Günsberger Gábornak is.

Az új terminus technicust az Újság, a Pesti Napló és a Sporthírlap is hamar – 1922 nyarától – elkezdte használni, a Nemzeti Sport viszont ódzkodott tőle eleinte, továbbra is „hettrikkelt”. Mígnem 1923 őszén beadta a derekát, ekképpen fogalmazva a TLK–USC III. osztályú bajnoki mérkőzés tudósításában: „Az első gólt Riedl kapus hibájából az USC szerzi meg Zsatkulár révén, de ezután a TLK támad folyton, és Bernáth »mesterhármasával« nyeri a meccset.”

Bár az írott nyelvben csak a harmincas években kezdett igazán elterjedni a kifejezés, a mesterhármas alighanem hamarabb beférkőzött a beszélt (hétköznapi) nyelvbe, a közönség, a futballszerető emberek szóhasználatába. Legalábbis erre utal, hogy a szó háromszor is előfordul a népszerű Színházi Élet 1926/51. számában, amikor a lap sportrovatában megszólaltatják Rémay II Gyulát, aki „három gólt rúgott egymás után Zsáknak, a 33 FC válogatott kapusának, és ezzel megcsinálta a szezon egyetlen »mesterhármasát«”.

A szó kiötlője, Márkisohn (Markisohn) Benő amúgy rutinos szövegalkotónak számított a húszas-harmincas években: a Nemesfémipari Közlönyben publikált, majd a Magyar Óra- és Ékszeripar című szaklap szerkesztője, főszerkesztője volt. Aztán jött a háború... Élete összeomlott, tragikus véget ért: a Jad Vasem holokauszt-adatbázisa szerint 1944 novemberében agyonlőtték Auschwitzban.