Rosario: árnyéktól a fényig – Lionel Messi útja a szegényes családi háztól a világhírnév felé

Argentína harmadik legnépesebb városa, Buenos Airestől 300 kilométerre található. Kikötőjéből többek között búzát, lisztet, gyapjút, fa- és húsárut exportálnak. Központjában négy méter magas, 2.7 tonna súlyú, Che Guevarát ábrázoló bronzszobor áll.

Az 1.2 millió lakosú Rosario sok mindenről ismert, de a sportot illetően egyértelműen Lionel Messi tette fel a térképre. A hétszeres aranylabdás, világbajnok argentin labdarúgó a város szegényebb felében született és nőtt fel, édesapja acélgyárban dolgozott, édesanyja mágneseket gyártó műhelyben. A négy gyerek között harmadik volt a sorban, és már egészen kiskorától a labdarúgásban talált örömöt. Két bátyját, Rodrigót és Matíast utánozva tanulta meg az alapokat, az első rajongója nagymamája, Celia Oliveira Cuccitini volt. Ő győzte meg a szüleit, hogy vegyenek futballcipőt a kisfiúnak, a helyi klub edzőjénél elérte, hogy apró termetű unokáját beválogassa a csapatba, rendszeresen vitte edzésre, és játékát látva kijelentette: „Lionel, egy nap te leszel a legjobb futballista a világon!”

Nem a kincstári optimizmus beszélt belőle. Messi már négyévesen végigszlalomozott a labdával a pályán és csapatával begyűjtötte élete első trófeáját, édesapja pedig a tehetségét látva beíratta a Grandoliba, ahol saját maga edzette. A következő rosariói klub, amelyben futballozott, a Newell's Old Boys lett. Az ott töltött időszakából több videófelvétel is fennmaradt, és már azokon megfigyelhető, milyen hihetetlen sebességgel és cselezőkészséggel viszi el a labdát a védők mellett, és mennyire könnyedén lövi a gólokat. Ha hinni lehet a statisztikáknak, hat év alatt több mint 500 gólt szerzett különböző tornákon és mérkőzéseken, európai klubok figyelmét is felkeltve ezzel. Mielőtt azonban bármelyik érdeklődés komollyá vált volna, Lionel Messit családi tragédia érte: meghalt szeretett nagymamája. Elvesztése nagyon mélyen érintette, azóta is az ő tiszteletére néz fel és mutat az ég felé az ujjaival, amikor a góljait ünnepli. S hogy miként került Spanyolországba, ahol elkezdte beteljesíteni a nagymama jóslatát?

„Éppen Argentínában voltam, amikor először beszéltek nekem Messiről – emlékezett vissza a The Sunnak Carles Rexach, az FC Barcelona korábbi játékosa és edzője, aki a katalánok dél-amerikai játékosmegfigyelőjeként is tevékenykedett. – Először azt hittem, egy tizenhat-tizennyolc éves srácról van szó, meglepődtem, amikor kiderült, hogy csak tizenkettő. Rosarióba érve aztán nem hittem a szememnek. A labdarúgás csapatjáték, de ő egyedül is képes volt mindenre. Labdát szerzett, kicselezte a védőket, gólt lőtt. Annyira ösztönösen játszott, szinte sütött róla, hogy a futballra született. Alig öt perce néztem, és azonnal tudtam, hogy meg kell szereznünk.”

Amennyire hízelgett az FC Barcelona érdeklődése Lionel Messi édesapjának, annyira feszült lett attól, hogy a katalánok hezitáltak szerződést kínálni a fiának. Túl kis növésűnek, törékenynek találták, és azzal is nehezen barátkoztak meg, hogy fizetniük kellett volna növekedésihormon-kezelésének havi 1000 dollárra rúgó számláját. Rexach kitartása és szemfülessége kellett az üzlet megkötéséhez.

„Lionel édesapja idegesen viselkedett az elhúzódó tárgyalások miatt, ezért az étteremben, ahol beszéltünk, kértem a pincértől egy darab papírt. Szalvétát tudott adni, így arra írtam rá, hogy a Barcelona technikai igazgatójaként szeretném szerződtetni Lionel Messit, majd a szignómat is odabiggyesztettem. Utólag visszatekintve az egész tündérmesének tűnik. El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha Rosarióból nem hozzánk kerül.”

Az argentin város 13 évesen „vesztette el” kivételes tehetségű futballistáját, aki onnantól kezdve édesapjával Barcelonában lakott, és csak rövidebb látogatásokra utazott haza a családi fészekbe. Rosario lakosai persze nem felejtették el Lionel Messit. Habár a Newell's Old Boys felnőttcsapatában sohasem játszott, a klub fanatikusai szokásává vált, hogy a város Nemzeti zászló-emlékművét elérve rágyújtanak a dalra, amelyben őt és a csapatnál az 1993–1994-es idényben futballozó Diego Maradonát is megemlítik. „Ez az a hely, ahol a történelem legjobbjai játszottak. Ez az a csapat, amelyben Leo Messi és Maradona is szerepelt” – szól a strófa, miközben száll a görögtűz füstje, és vadul lobognak a piros-fekete zászlók.

LIONEL MESSI, A NYOLCÉVES VARÁZSLÓ

Az utóbbi években egyre sűrűbben került szóba az is, hogy Messi pályafutása utolsó szakaszában visszatérhet szülővárosába, és a Newell's játékosaként akasztja szögre a stoplist. A szándékot februárban közeli barátja, Sergio Agüero is megerősítette, és a döntést akár már a nyáron lehetővé tenné, hogy a Paris Saint-Germainnél június végén lejár a szerződése. A hazatérés ugyanakkor könnyen kútba eshet, miután március elején fegyveresek 14 golyót repítettek Messi felesége, Antonela családja élelmiszerüzletének bejárati ajtajába, és a helyszínen fenyegető üzenetet is hagytak a futballistának címezve, megpróbálva elrettenteni attól, hogy a városba érkezzen.

„Leo, te vagy az ország szíve, a Newell veled van” – üzentek drapérián válaszul a klub szurkolói a világbajnoknak, ám nehéz elképzelni, hogy a szerettei biztonságát legfontosabbnak tartó Messi ezek után aláírjon gyerekkori csapatához. Ezt Gabriel Heinze, az Old Boys vezetőedzője is elismerte, hozzátéve, hogy jövőjéről egyedül a játékos dönthet, és ha mégis úgy alakulna, nagyon szívesen látnák a klubnál.

Ha a rosariói futballcsapathoz nem is ír alá, a város még mindig közel áll Messi szívéhez. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a visszavonulása után ott készül letelepedni. Argentin sajtóhírek szerint hárommillió font értékben villát építtet a leggazdagabb környéken, a 20-25 szobás ingatlanban többek között mozi, edzőterem és 15 autóra tervezett mélygarázs lesz, valamint elkülönített lakrész a vendégeknek. A munkálatokat az édesapja felügyeli, és ki tudja, a városban sétálva eszébe jut-e néha, mekkorát fordult fiának köszönhetően az egész család sorsa...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április 15-i lapszámában jelent meg.)