Dida: Puskás Ferencet ugyanúgy szerethették, mint Pelét

– Mi szél hozta Magyarországra?     
– Azért érkeztem a hazájukba, hogy befejezzem a kapusedzői kurzusomat – válaszolta lapunk kérdésére a brazil válogatottal 2002-ben világbajnoki címet szerző, a Milannal két Bajnokok Ligáját nyerő, 50 éves Dida. – Az olasz szövetség képzését végzem, ennek részeként meg kell látogatni a csoporttársainkat a gyakorlati munkájuk során. Ide, Budapestre Vlada Avramovnak, a Kispest kapusedzőjének meghívására érkeztem. Nem kötelező a vizit, de valahol személyes felelősség. Azért érdemes megtekinteni a többiek edzését, hogy lássuk, miként ültetik át a gyakorlatba a kurzus során tanult elméletet.

– És ön meghívta már Vlada Avramovot vagy a csoporttársait?     
– Ha kapusedzőként dolgoznék a Milannál, meghívtam volna őket Milanellóba, a klub edzőközpontjába. Ott dolgozom, de nem én tartom a felnőttcsapat edzéseit, így legfeljebb arra lenne lehetőség, hogy megkérem a kapusedzőt, tartson bemutatót, és akkor mindenki megtekinthetné, miként dolgozik Mike Maignannal – aki jelenleg a világ egyik legjobb kapusa –, valamint a gárda többi kapusával.

– Milyennek látta Avramov edzését?     
– Érdekes és kiválóan strukturált edzést vezényelt. Mindenekelőtt értekezletet tartott, amelyen elmondta, mennyi ideje lesz a bemutatóra, mik lesznek a sarokkövek és az érdekesebb pontok a tréningen. A pályán aztán valóban mindent láttunk abból, amire előzetesen felhívta a figyelmünket, igaz, csak huszonöt perces program volt, mert utána specifikus, taktikai munkát kellett végeznie a kapusokkal. Ezzel együtt roppant érdekes volt látni, az elméletet miként ülteti át a gyakorlatba.

A KAPOTT GÓLRA EMLÉKSZIK, TORGHELLE SÁNDORRA NEM     

– Ezerkilencszázkilencvenhatban, az atlantai olimpián védett először a magyar válogatott ellen – milyen emlékeket őriz arról a találkozóról?     
– Őszintén szólva nincs sok emlékem a meccsről, sokkal jobban emlékszem viszont arra a találkozóra, amelyet nyolc évvel később játszottunk itt, Budapesten a felnőttválogatott ellen. Négy-egyre győztünk, az olimpiai meccs végeredményében viszont már nem vagyok biztos, talán három-egy lett a javunkra. Egyébként amikor most megérkeztem Magyarországra, a repülőtérről behozó taxis is a kétezernégyes meccsről kérdezett. Az viszont megmaradt bennem az olimpiáról, hogy alakulóban lévő, fiatal brazil válogatott volt, amelynek viszont ugyanúgy az a célja, mint mindegyik elődjének, mégpedig az, hogy nyerjen.

– Arról tud, hogy a kétezernégyes meccsen nyert először a felnőtt brazil válogatott a magyar ellen?     
– Nem tudtam, és azt sem tudom, milyen apropóból szervezték a mérkőzést. Arra viszont emlékszem, hogy milyen gólt kaptam: egyedül hozta rám a támadó a labdát, és bár először sikerült blokkolnom, csak berúgta a kipattanót.

–  Emlékszik a csatár nevére, aki a gólt szerezte?     
– Nem akarom megbántani, de nem…

– Torghelle Sándor, a korabeli magyar labdarúgás egyik jeles alakja. Ugyanakkor ön is jeleskedett a gólszerzés terén: a meccset megelőző edzésen – amelyre negyvenezren látogattak ki a brazil válogatott miatt – látványos, ollózós gólt vágott a kapuba.     
– Nagyon halvány emlékem van róla, jó lenne megkapni egy archív felvételt… Azt viszont nem felejtettem el, milyen sokan jöttek ki megnézni minket, de minden nagyképűség nélkül: az olyan brazil válogatott volt, amely akárhova ment felkészülési mérkőzést játszani, tömegek voltak rá kíváncsiak. Nemcsak a meccseken, hanem az edzéseken is.

– Látta a szerdai Manchester City–Real Madrid BL-meccset?     
– Sajnos nem tudtam megnézni.

– Akkor a tizenegyespárbajról nem tudja elmondani a véleményét, de a hazaiak kapusát, Edersont jól ismeri. Mi a véleménye róla?     
– Ő az egyik legjobb brazil kapus manapság Alissonnal, a Liverpool játékosával együtt, s ide sorolnám még Bentót, az Athletico Paranaense kapusát is, aki mostanában kapott meghívót a válogatottba. Aki a brazil nemzeti csapat mezét magára öltheti, a legmagasabb szintet képviseli, márpedig ők hárman óriási munkát végeznek, hogy ott lehessenek a válogatottban, nagyon szorítok mindhármuknak.

SZURKOL CARLO ANCELOTTI ÚJABB SIKERÉÉRT     

– És miként vélekedik Carlo Ancelottiról, aki edzője volt a Milanban, és mintha varázspálcával érne hozzá minden csapatához? 
– Nem csupán edzőként szeretem, a barátomnak is tartom, akivel hosszú éveken át dolgoztam együtt. Boldog vagyok, hogy még mindig sikeres a legmagasabb szinten. A Real Madrid kispadján nem könnyű érvényesülni, neki sem az, mégis ki tudja hozni a legtöbbet a keretből, és most is ott van a Bajnokok Ligája, a legfontosabb futballtorna elődöntőjében. A világ legjobb edzői közé tartozik, drukkolok neki, hogy el is hódítsa a kupát.

–  Brazília nemrégiben veszítette el az egyik legnagyobb legendáját, Pelét. Össze lehet őt hasonlítani a magyar labdarúgás kiemelkedő alakjával, Puskás Ferenccel?     
– Egzakt összehasonlításra nem vállalkozhatok, mert annyit nem tudok Puskás pályafutásáról, de azt tudom, hogy éppen innen, Kispestről indult. Pelé számomra minden idők legjobbja, aki sokat tett a válogatottért és a nemzet labdarúgásáért, háromszoros világbajnok. Ugyanakkor nagyon is értem és megértem azokat a regionális összehasonlításokat, amelyeknek ő az egyik alanya. Puskás esetében pedig kifejezetten fontos, hogy ugyanaz az osztatlan és általános szeretet övezte, mint Pelét Brazíliában.

– Látja esetleg már az új Didát a brazil válogatottban?     
– Nem tudom, fogalmazhatok-e úgy, hogy új Dida áll a brazil válogatott kapujában. Nagyon tetszik a jelenlegi csapat két vezető kapusa, Ederson és Alisson, mint említettem, kiváló képességű játékosok, szorítok, hogy sikeresek legyenek klubszinten és a selecaóban egyaránt.

– Mennyiben más ma egy kapus feladata és játéka, mint az ön idejében?     
– Nagyon más, óriási változások mentek végbe az elmúlt években. A labdarúgás sokkal dinamikusabb lett, ma már a kapusnak is ki kell vennie a részét a mezőnyjátékból. Az én időmben senki sem passzolta hátra nekem a labdát azzal a szándékkal, hogy majd én játsszam meg lábbal valamelyik csapattársat. Ha mégis hátra került hozzám a labda, egy feladatom volt: jó nagyot belerúgva minél messzebb juttatni a kapumtól. A mai kapusoknak már muszáj képzettnek lenniük annyira, hogy lábbal is részt tudjanak venni az összjátékban, ők a tizenegyedik mezőnyjátékosok, akik részt vesznek az akciók építésében is. A kapusokra új taktikai feladatok hárulnak, amelyek újfajta technikai képzettséget igényelnek, amire nekem még nem volt szükségem. Én gyakorlatilag csak kézzel értem labdába, a mai kapusoknak viszont tudniuk kell rövid és hosszú passzokat adni, indítani, kiválasztani a legjobban helyezkedő csapattársat, röviden: a maiak sokkal összetettebb játékosok, mint amilyen én voltam a magam idejében.

– Beszéljünk kicsit a jelenlegi brazil válogatottról. Fernando Dinizzel három vereséggel zárták a tavalyi évet, ráadásul mind vb-selejtező volt. Ancelotti mégsem lett szövetségi kapitány, és most Dorival Júniorral kell helyrerázódnia a nemzeti csapatnak. Hogyan látja a válogatott és a szövetség helyzetét?     
– Dorival Júnior az a típus, aki jeleskedik a rendrakásban, azaz össze tudja rakni ezt a válogatottat. Kétségtelen, hogy fél Brazília már nagyon várta Ancelottit, aki sajnos mégsem vállalta el a kapitányi posztot – aztán ki tudja, mit hoz a jövő… –, viszont Dorival már az első meccsein megmutatta, mit szeretne elérni, milyen játékot kíván meghonosítani a válogatottnál. Nem kincstári optimizmusból mondom, de szerintem ő képes olyan nemzeti csapatot összerakni, amely ismét a legmagasabb szintre ér fel.

– Brazília gyakorlatilag két táborra oszlott kapitánykérdésben. Ön melyiket erősíti: akik pártolják vagy akik ellenzik külföldi szövetségi kapitány munkába állását?     
– Szerencsére most már nem aktuális a kérdés, hiszen kinevezték Dorival Júniort, de ha ismét előállna a helyzet, szerintem nem azt kellene mérlegelni, brazil-e vagy külföldi, hanem azt, képes-e a legmagasabb szintre emelni a csapatot. Meggyőződésem, hogy Ancelotti jó kapitány lett volna, mert ismeri valamelyest a brazil futballkultúrát és gondolkodást. Minden az adott szövetségi kapitány választásain múlik, nem a nemzetiségén.

 ALUDT, AMIKOR RONALDO ROSSZUL LETT FRANCIAORSZÁGBAN     

– Ön három világbajnokságon vett részt…     
– Annyit gyorsan pontosítanék, hogy 1998-ban és 2002-ben csak a kispadon ültem, 2006-ban játszottam.

– Tehát világbajnok és világbajnoki ezüstérmes. Miként emlékszik vissza a franciaországi torna döntőjét megelőző helyzetre, amikor Ronaldót egy roham miatt kórházba kellett szállítani?     
– Én konkrétan aludtam, amikor Ronaldo rosszul lett, de természetesen megkönnyebbültem a többiekkel együtt, amikor aztán benyitott az öltözőbe, és játékra jelentkezett. Azt azonban látni lehetett rajta, nincs tökéletes állapotban egy világbajnoki döntőhöz, és az is igaz, hogy hiába teltek el azóta hosszú évek, Brazíliában továbbra is sajnálkozunk amiatt, hogy ez történt vele, mert ha formában lett volna, talán más eredmény születik a franciák ellen.

– Meg tudná nevezni pályafutása három legfontosabb mérkőzését?     
– Hú, nagyon sok fontos és emlékezetes meccsem volt, nem tudok kiválasztani hármat közülük, mert tuti, hogy kifelejtenék néhányat.

Kevesen mondhatják el magukról, hogy világbajnok és BL-győztes brazil kapussal közösen vehetnek részt képzésen – Vlada Avramov, a Budapest Honvéd kapusedzője ehhez a szűk körhöz tartozik. A szakember az olasz szövetség UEFA által indított képzésén vehetett részt, amelynek elvégzése a legmagasabb szintű kapusedzői diplomával jár, s ezen a kurzuson szerepelt a brazil klasszis is. Emelte a képzés rangját, hogy Olaszországban mintegy hatezer kapusedző dolgozik, de csak tizenhatan kerülhettek be azon szaktekintélyek közé, akik részt vehettek az első alkalommal elindított kurzuson. „Megtisztelő volt, hogy elfogadták a jelentkezésemet – fogalmazott a Budapest Honvéd hivatalos oldalán Vlada Avramov. – A résztvevők között volt a Lazio vagy éppen a Sampdoria kapusedzője, illetve Dida is, a legjobb kapus, akit ismerek.” A képzésről, amelyen egy padban ült a legendás brazil kapussal, Avramov ezt mondta: „Sűrű napok voltak, reggel nyolckor kezdődtek az előadások és este hétig tartottak, így arra nem is jutott idő, hogy találkozzam a régi ismerősökkel. A képzés során négyes csoportokba osztották a résztvevőket. A kurzus része, hogy el kell látogatni egymás edzéseire, megnézni a kollégákat munka közben is, hiszen az elmélet mellett a gyakorlat is nagyon fontos. Büszke vagyok rá, hogy a Honvéd kapusedzőjeként a legmagasabb szintű képzést végezhetem a világ egyik legnagyobb futballnemzeténél.”