Bölöni életműdíja felrobbantotta a kommentszekciót

„Eredményeket látunk. Ritkán magát az embert. Most ez nyitott könyv volt… Megérteni azt a kettősséget, ami lezajlik egy székelyben, aki a családból, a szülőktől, a saját identitásából hoz egy érzést, ami elkíséri. Úgy, hogy soha nem tapasztalhatja meg azt, ami nekünk természetes és midennapos dolog. Példa sok-sok ember előtt. A beszédében, a szemében, a gesztusokban rejlő emberi kvalitások mély érzelmekről tanúskodnak” – írta egyik hozzászólónk.

„Gratulálok, doktor úr! Miatta szerettem meg gyerekkoromban a focit. Mindig büszke voltam rá, mert meg tudott maradni magyarnak minden körülmények között. Ő nemcsak egy focista volt számunkra annak idején. Fantasztikus ember. Az anyukájával személyesen találkoztam, isteni teremtés! Azok, akik szidják a díj miatt, hallgassák meg újra figyelmesen a beszédét. Persze mások is megérdemlik, és valószínű meg is fogják kapni. De ez most az övé – adták neki, nem kérte” – fogalmazott egy másik kommentelő.

„Gratulálok és köszönjük a sok felejthetetlen pillanatot. Legfőképp, hogy reményt adott minden erdélyi magyarnak” – írta egy másikuk.

„Aki nem élte azt a korszakot Erdélyben magyarként, az nem tudja átérezni Bölöni szavait, érzéseit, hogy mit jelentett neki ez a díj” – hangsúlyozta egy kommentelőnk.

„A gála egyik legnagyobb pillanata volt” – fogalmazott egy másik hozzászóló.

„Mondhatnám, hogy végigkísértem pályafutását. Volt alkalmam látni több alkalommal is játszani élőben, úgy a román válogatottban, mint a marosvásárhelyi csapatban. Egyébként BEK-győztes volt 1986-ban a Steaua Bucuresti csapatával. Egy nagyon harcos középpályás volt, akit leginkább Ronald Koemanhoz tudnék hasonlítani, főleg, hogy mindkettőnek bombaerős lövései voltak. Fogorvos a végzettsége, mégis sikeres edzőként folytatta pályafutását kiemelkedő csapatoknál Nyugat-Európában. Cristiano Ronaldót például ő promótálta a Sporting felnőtt csapatában. De román válogatott edző is volt. Megérdemli a díjat, mivel büszkén vállalta, hogy vérbeli magyar ember. Ő nem tehet arról, hogy Székelyföld manapság nem Magyarország része” – vélekedett egy kommentelő.

„Már nagyon megérdemelte! Kiváló szakember és óriási MAGYAR, aki elnyomásban egy idegen országban tudott magyarként érvényesülni” – írta egy másik.

„Kedves Laci! Végig követve a pályafutásod nagyon megérdemelted ezt a díjat! Néhányszor volt alkalmunk találkozni, a sikerek ellenére megmaradtál ugyanaz a közvetlen szerény ember, aki nem felejtette el, hogy honnan indult. Megható volt a beszéded is, akár a futballod. Engem is sikerült megkönnyeztetned….” – fogalmazott egyik hozzászólónk.