Cristiano Ronaldo: negyvenen túl az ezer gól felé

Vágólapra másolva!

2025.02.05. 07:49

Címkék

Más már rég a babérjain ülne, ha olyan sportszakmai és anyagi sikereket ért volna el, mint a szerdán a negyvenedik életévét betöltő Cristiano Ronaldo. Minden idők egyik legkiválóbb játékosa azonban krónikus sikeréhségben szenved, és a negyedik iksz után is talál magának kihívásokat.

Negyvenéves a portugál világsztár (Fotó: Getty Images)

Nem nehéz belátni, hogy minden idők egyik legjobb játékosának karrierjét, aki szinte mindent megnyert, amit lehetett, és aki negyvenévesen is megy előre, mint egy tank, szinte lehetetlenség két oldalban összefoglalni. Merthogy Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro a mai napon tölti be a kerek évszámot, és annak ellenére, hogy ez a legtöbb élsportoló esetében már bőven túlmegy a nyugdíjkorhatáron, ő ugyanazzal az elánnal játszott hétfőn este az Al-Naszr színeiben ázsiai BL-mérkőzést az Al-Vaszl ellen (és szerzett a 4–0-ra megnyert találkozón két gólt), mint amikor 2002 augusztusában Bölöni László felvitte nevelőegyesülete, a Sporting felnőttcsapatába, és pályára küldte élete első szeniormeccsén, az Internazionale elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn.

Cristiano Ronaldo Puskás-díjat is nyert, az elismerést Puskás Ferencnétől vette át (Fotó: AFP)

E két időpont között Ronaldo több mint harminc jelentősebb trófeát nyert, többek között egy Európa-bajnokságot, öt Bajnokok Ligáját, hét bajnoki címet három különböző ligában, öt Aranylabdát, továbbá ő a világ legtöbbszörös válogatott játékosa, neki van a legtöbb gólja egy nemzeti csapat képviseletében, ő lépett a legtöbbször pályára a BL-ben, amelyben vezeti az örök góllövőlistát, és az Európa-bajnokságok történetében is neki van a legtöbb mérkőzése, illetve gólja. Ő a Real Madrid valaha volt legeredményesebb futballistája, az első játékos, aki az angol, a spanyol és az olasz bajnokságban is gólkirály lett, van Puskás-díja, és nem utolsósorban ő a világ legjobban fizetett sportolója, valamint a földkerekség egyik legnépszerűbb személyisége a közösségi médiában.
És akkor csak a jéghegy csúcsát említettük, máris igazolva a fenti állítást, miszerint egy ilyen pályafutásra több lapszám is kevés lenne.

Minden más foci

2 órája

Senki sem kérte, hogy a legjobb legyen – Gyenge Balázs jegyzete

NS-VÉLEMÉNY. Bánom, hogy anno nem beszélgettem el vele.

AZ ISKOLÁT HAGYTA OTT, NEM A FUTBALLT

A Ronaldo-titok – mint megannyi más sikertörténet – a szerény kezdetekben rejlik. Abban, hogy olyan hátrányos helyzetű családba született a Portugáliához tartozó Madeirán, amelyből csak két út vezetett a jobb anyagi körülmények felé: az élsportolói és a bűnözői. Édesanyja, Dolores Aveiro, aki a mai napig talán az első számú bizalmasa, könnyek között mesélte el akkor, amikor a fia már befutott futballista volt, hogy csak azért nem vetette el a magzat Cristianót, mert a funchali orvos, akit felkeresett, nem volt hajlandó elvégezni a beavatkozást. Ronaldo, akit a korábbi amerikai elnök, Ronald Reagan után neveztek el, a negyedik gyermeke volt, az asszony pedig félt, hogy a három másik mellett az addig is szűkölködő família éhezni fog.

null — **fotó** 2025.02.04.
Cristiano Ronaldo (Fotók: AFP, Imago Images)

A munkásosztálybeli családban az édesapa ráadásul alkoholizmussal küzdött, mégis ő az egyik kulcsfigura a történetben, ugyanis részmunkaidőben egy helyi kiscsapat, az Andorinha szertárosa volt, és természetesen elvitte az együtteshez a kis Cristianót, akiről azonnal kiderült, hogy kiváló a labdaérzéke. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem: Ronaldo még tízéves sem volt, amikor Madeira két nagy egyesülete közül a Nacional elvitte, de itt sem maradt sokáig, mert Portugália egyik legnagyobb és a világ egyik legjobb utánpótlás-nevelő klubja, a Sporting 1997-ben szerződtette.

Madeira ugyan Portugália része, messze fekszik Lisszabontól, Ronaldo pedig az első sportingos időszakában nagyon megszenvedte a család hiányát, ráadásul hiába teljesített jól a pályán, az iskolában jelentős gondjai voltak a tanulással. Szerencséjére olyan mentort kapott maga mellé a DVSC későbbi edzőjének, Leonel Pontesnek a személyében, aki nemcsak a Sportingnál, de a komplett portugál utánpótlás-nevelésben az egyik legnagyobb szaktekintélynek számít, és aki volt annyira empatikus, hogy belátta, Ronaldo a kivétel a szabály alól, és jobban teszi, ha az iskolát hagyja ott, nem a futballt.

Ronaldo így a hatodik osztály elvégzése után teljes egészében a labdarúgásnak tudta szentelni az életét, és villámgyorsan haladt a Sporting utánpótlásában a felnőttcsapat felé. A bemutatkozásra 2002. augusztus 14-én került sor az Inter elleni BL-selejtezőn, a portugál bajnokságban szeptember végétől játszott rendszeresen, az első góljait (egyből kettőt) a Moreirense elleni októberi mérkőzésen szerezte. Már ekkor egyértelmű volt, hogy nincs visszaút, ez a srác a felnőttek között marad, 2003 tavaszán pedig már inkább az volt a kérdés, mennyi ideig tudja őt megtartani a Sporting.

Manchesterben Sir Alex Ferguson vette szárnyai alá, akire a „sportapjaként” tekint

MANCHESTERI ÖSSZEZÖRDÜLÉS IS KELLETT AZ ÁTTÖRÉSHEZ

Európa legnagyobb klubjai figyelték, és végül a Manchester United vitte el 2003 nyarán, azt követően, hogy a Sporting stadionavató mérkőzésén olyan jó teljesítményt nyújtott a „vörös ördögök” ellen, hogy a hazafelé utazó United-játékosok könyörögtek a legendás Sir Alex Ferguson menedzsernek, szerződtesse. Az első időszak nem volt könnyű neki Manchesterben, az angol nyelvvel sokáig hadilábon állt, a pályán sem találta meg mindig a ritmust, de egyrészt itt is tökéletes mentort kapott Ferguson személyében – akit a „sportapjának” nevezett –, másrészt legendás munkamorálja a legmélyebb mélypontokról is kirángatta. Még azt is túlélte a Unitednél, hogy miután a 2006-os világbajnokságon összezördült klubbeli csapattársával, az angol Wayne Rooney-val, a saját szurkolói fütyülték ki, amint visszatért a Premier League-be, de lehet, hogy éppen ennyi kellett neki, a 2006–2007-es idény volt az ugyanis, amikor igazából elstartolt a sztratoszféra felé. Huszonhárom gól a Manchester színeiben, plusz az első angol bajnoki cím, a rá következő évben már 42 találat, a bajnoki arany mellé meglett az első BL-diadal is, 2008 decemberében pedig érkezett az első Aranylabda – George Best 1968-as sikere óta az első, amelyet egy United-játékos kapott –, és a FIFA is az Év játékosának választotta.

Nem véletlen, hogy Madridból ekkor már árgus szemekkel figyelték a fiatal Cristiano Ronaldót, de ahhoz, hogy a Real Madridba igazolhasson, kellett Florentino Pérez második eljövetele is: a 2009-ben a királyi gárda élére ismét megválasztott Pérez akkor világrekordnak számító 94 millió eurót fizetett a támadóért, és mint kiderült, még így is szenzációs üzletet kötött vele. Ronaldo bemutatására több mint 80 ezren voltak kíváncsiak a Bernabéuban – ami önmagában világcsúcs –, a játékos meg is hálálta a szeretetet, és a királyi gárdánál eltöltött kilenc idényében csak egyszer (az elsőben, amikor „csupán” 33-ig jutott) maradt negyven gól alatt, hatszor pedig 50 találat fölé jutott. A bajnokságot ugyan csak kétszer nyerte meg, de négy BL-győzelemre vezette a Realt, közben négyszer lett aranylabdás, és összességében a futballtörténet talán legnagyobb párharcát vívta a Barcelonát erősítő Lionel Messivel.

MARADT CÉL: VB-TRÓFEA, ÉS ELJUTNI EZER GÓLIG

Már bőven elmúlt harmincéves, amikor 2018-ban a Juventus 112 millió euróért szerződtette, és az olasz óriásnál ugyan sokan őbenne látták a csapategység széthullásának okát, de tény, hogy az „Öreg Hölgy” mezében is ontotta a gólokat, a Juve meg magabiztosan nyert vele két scudettót. Ezzel együtt Ronaldo három év után ismét klubot váltott, visszatért a Manchester Unitedbe, amely azután csapott le rá, hogy szóban már megegyezett a városi rivális Cityvel. Ha megnézzük a portugál játékos pályafutását, ott szárnyalt, ahol mentorra vagy támogatóra talált, és ha a Juventusnál már hiányzott egy ilyen ember, a Unitednél az idők során mellőzötté vált Sir Alex hiányában szinte ellenséges közegre talált, elsősorban azután, hogy Erik ten Hagot nevezték ki menedzsernek 2022 áprilisában. Kettejük rossz viszonya odáig fajult, hogy az év végén a United – amelynek vezetősége a holland edző mellé állt – felbontotta Ronaldo szerződését, ő pedig első fecskeként a mesterségesen feltőkésített szaúdi ligába igazolt.

Akkoriban a legtöbben el sem akarták hinni a portugál futballista lépését, mondván, senki sem követi majd a királyságba, ám azóta kiderült, a pénz továbbra is nagy úr. Ezen a téren azonban változatlanul Cristiano Ronaldo az uralkodó: a szponzori és képi jogokból befolyó összegekkel együtt az éves bére meghaladja a 200 millió eurót az Al-Naszrnál, amellyel nemrég hosszabbította meg 2026 nyaráig a szerződését. Ronaldót ugyanakkor semmiképp sem lehet azzal vádolni, hogy csak azért ment Szaúd-Arábiába, hogy felmarkolja minden idők legnagyobb sportgázsiját. Az egy dolog, hogy a rijádi csapatban is szórja a gólokat, de az említett szerződéshosszabbításakor azt kérte a klubtól, hogy a keretet erősítsék meg, mert neki továbbra is az a fő célja, hogy trófeákat nyerjen, amelyek eddig elmaradtak ezen az állomáshelyén.

Ronaldo tehát negyvenéves lett, de koránt sincs itt a vége, és két dolgot mindenképp meg kell még vele kapcsolatban említeni. Az egyik, hogy a portugál válogatottból továbbra is kirobbanthatatlan. Más már rég a babérjain ülne, ha Európa-bajnok lett volna a nemzeti csapatával, Ronaldo viszont, úgy, hogy a 2016-os siker pályafutása legnagyobb diadala, a világbajnoki címről sem hajlandó lemondani, amíg bír járni – magyarán, ne lepődjön meg senki, ha jövőre ott lesz az észak-amerikai tornán. A másik, hogy jelenleg 923 gólnál jár felnőttszinten, és ugyan nem mondta ki, de már pedzegette, hogy bizony jó lenne eljutni ezerig…

Cristiano Ronaldo részben Bölöni Lászlónak is köszönheti a sikereit

BÖLÖNI LÁSZLÓ: Ő A HOSSZÚ LEJÁRATÚ ŐSERŐ MEGTESTESÍTŐJE

Bölöni László neve örökre összeforr Cristiano Ronaldóéval, a Magyar Sportújságírók Szövetségének életműdíjával kitüntetett székelyföldi edző volt az, aki több mint két évtizede elindította minden idők egyik legjobb labdarúgójának karrierjét a Sportingnál.
– Hogyan találkozott Cristiano Ronaldóval?
– Alapvetően két dolog játszott közre abban, hogy mi ketten találkoztunk – mondta lapunknak a 71 éves edző, aki 2001 és 2003 között vezette a Sportingot. – Először is, egy válogatott szünet miatt négy-öt játékosomat behívták, ilyenkor rendre a fiatalokkal töltöttem vissza a keretet, mert nem szerettem, ha létszámhiányosan kell edzést tartani. Ronaldóról is tudtam már, ráadásul a Sportingnál osztoztak szakmai elképzelésemben, azaz, támogatták, hogy minél hamarabb vigyem fel a fiatalokat a nagyok közé. A másik vonal sokkal személyesebb: akkoriban készültem lefutni a maratonit, de mivel már ismert embernek számítottam Portugáliában, nem mehettem csak úgy ki az utcára hosszabb távokat futni, mert megállítottak volna, elrontva a felkészülést. Így hát a régi Alvalade-stadionban edzettem, ahol még futókör szegélyezte a focipályát. Az egyik edzésem során vettem észre egy fiatal gyereket, aki meglepően szép dolgokat hozott össze a labdával. Megkérdeztem, ki ő, mondták, hogy Cristiano Ronaldo, de csak tizenhat éves, később lehet beépíteni a nagycsapatba. Aztán legközelebb is láttam futás közben, és akkor fél szemmel már kifejezetten figyeltem, és megszületett bennem a gondolat, hogy beírjam a noteszomba: ezt a srácot be kell hívni. Megmondom őszintén, elfelejtettem a nevét, de behívtam, és soha többet nem küldtem vissza.

– Miután behívta a felnőttek közé, milyen volt együtt dolgozni vele?
– Egy vidám srácot ismertem meg benne, aki pontosan tudta, hol a helye. Nem akart forradalmat csinálni az öltözőben, és végtelenül örült, hogy ott lehet. Ugyanakkor az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy egy tapasztalt vén róka felnőttsége van meg benne, mintha mindig is abban a közegben játszott volna. Persze, valamennyi naivságot lehetett érezni rajta, próbálta tenni a szépet, például a felesleges labdaátlépésekkel, de könnyen terelhető volt az alig hasznos irányából az eredményesség felé. Arra mindig is ügyeltem, hogy úgy tanítsak – nemcsak őt –, hogy azzal ne ártsak, csak annyit faragjak le, amennyit a fa elbír.

– A jelek szerint elbírta. A társak hogyan fogadták?
– A Sporting kultúrájának szerves része, hogy a fiatalokat befogadja a felnőttcsapat, viszont volt egy epizód, ami engem is meglepett. Ronaldo egy ideje már velünk volt, amikor úgy döntöttem, hogy kihagyom a portugál válogatott Pedro Barbosát, hogy Cristianót játszassam a helyén. Mint mindig, ezt a is megbeszéltem az érintettel, Barbosa pedig végtelen profizmusról tett tanúbizonyságot, mert azt mondta: „Mester, egyet kell értenem a döntésével.” Le a kalappal előtte.

– Másfél évig dolgoztak együtt – mi volt a csúcspont, és a mélypont a közös út során?
– Rosszra gyakorlatilag nem emlékszem, igaz, egyszer be kellett hívnom az irodámba, mert az egyik eligazításon nem figyelt oda. Csúcspontként említhetném a gólokat, vagy a szép megmozdulásokat, de az igazi eredmény az, hogy ennyire fiatalon azonnal megragadt az első csapatban, sőt, megjelent a nemzetközi piacon. Elmondok egy vonatkozó történetet: az egyik középcsatárom, Marius Niculae megsérült, és szerettem volna pótolni. Elmentem többek között az Arsenalt irányító Arsene Wengerhez, és amikor az irodájában beszélgettünk, ő rákérdezett Cristiano Ronaldóra, ami eleve meglepett, majd elővett egy arasznyi vastag dossziét, ami csak róla szólt. Megjegyzem, nem sokkal korábban az Auxerre legendás edzője, Guy Roux is rákérdezett Ronaldóra, de amikor meghallotta a kivásárlási árát, egyből mondta, hogy ez nem az ő szintjük.

– Tehát, egyértelmű volt, hogy a Sporting előbb-utóbb elveszíti, viszont azóta is játszik. Milyen potenciált lát a negyvenéves Cristiano Ronaldóban?
– Ő a hosszú lejáratú őserő megtestesítője, és nemcsak az erő meg a rutin van meg benne, hanem a profi szellem és a végtelen sikeréhség. Persze, ő is csak ember, egyszer elfogy az ereje, de az biztos, hogy addig a pályán látjuk. A pályafutása során sokan nem értékelték, nem szerették, amit el lehet fogadni, de egyvalami elvitathatatlan: tiszteletet érdemel azért, amit a futballért tett. Vigyáz magára, a sportágáért él, és már bőven nemcsak önmagáért és a sportsikereiért dolgozik, hanem sportpolitikai tevékenységet is végez, ami felbecsülhetetlen érték most éppen Szaúd-Arábiának, Portugáliának pedig már évtizedek óta.

A MAGYAROKNAK SEM LEHETETT NYUGTA TŐLE

Cristiano Ronaldo góljait a magyar csapatok sem úszták meg. A portugál válogatottal hatszor játszott ellenünk, és úgy van hat találata, hogy csak három meccsen volt eredményes, mindháromszor duplázott. Először a 2010-es világbajnoki selejtezőben lépett pályára a nemzeti csapat ellen, és bár Portugália mindkét alkalommal nyert (1–0, 3–0), Ronaldo csak egy gólpasszig jutott. Ezután következett a magyar szempontból talán legemlékezetesebb meccse, a 2016-os Európa-bajnokságon (3–3), ahol kétszer is bevette Király Gábor kapuját, és egy gólpasszt is kiosztott, mégis az a hiszti marad meg a szurkolók emlékezetében, amelyet Dzsudzsák Balázs második gólja után vágott ki. A 2018-as vb-selejtezőn is találkoztunk vele – Portugáliában (3–0) dupla, Budapesten (1–0) egy gólpassz –, legutóbb pedig a 2021-re átcsúszó Eb-n (3–0) újra csak duplázott. Klubszinten a Debrecen (Manchester United, 2005–2006, BL-selejtező), illetve a Ferencváros (Juventus, 2020–2021, BL-csoportkör) kapuját vette be egy-egy alkalommal, egy-egy gólpassz mellett, és főleg az előbbi számít érdekesnek a karrierjében, az volt ugyanis az első találata a nemzetközi kupákban.