Nikitscher Tamás: A Rio Avénál minden adva van, hogy előrébb léphessek

– Megsétáltatta a kutyáját?
– Igen, már túl a reggeli rutinon: mindig negyed nyolckor kelek, megiszom a teámat, megsétáltatom a kutyát, s ha nem itthon reggelizem, akkor bent az edzőközpontban, ahol negyed kilenckor kezdődik az étkezés – mondta lapunknak adott interjújában Nikitscher Tamás, a portugál első ligás Rio Ave 25 éves, kilencszeres válogatott középpályása. – Szeretek idejében érkezni, rendre az elsők között megyek be. Hogy mit reggelizem? Általában avokádós pirítós, tojás, joghurt, gyümölcs, müzli és zab a menü. Ezután megyek a konditerembe, bemelegítek, majd következhet az edzés.

– A nyáron nem mindennapi körülmények között érkezett Portugáliába, ahol szeptember elsején zárult az átigazolási időszak, de aznap tizenhét órakor még Valladolidban ült a fodrásznál, amikor hívta a menedzsere, Nánási Balázs, hogy azonnal induljon el, mert a Rio Ave szerződtetné. A két klub már meg is egyezett. Hogy érzi, jó döntést hozott?
– Ha visszagondolok azokra az órákra, tényleg hajmeresztő volt. Körülbelül négy óra volt az út, ha bármi közbejön, nem értem volna idejében oda, nem eshettem volna át az orvosin és nem írhattam volna alá a szerződésemet. Nem kérdés, jól döntöttem! Miután kiestünk a spanyol első osztályból, a Valladolidnál jelentős változás történt, s az új szakmai stáb nem feltétlenül a posztomon, vagyis belső középpályásként, hanem középső védőként számolt volna velem, ezt nem tartottam optimálisnak. Kisebb sérüléssel érkeztem az új klubomhoz, eleinte nem is játszhattam, de már öt bajnokin is szerepet kaptam, egyelőre csak csereként. Ez persze természetes, szép lassan építenek fel, nem siettetnek: már nem fáj a térdem, egészséges vagyok, egyre inkább visszanyerem az erőmet és a formámat. Rengeteg különmunkát végzek. Múlt héten csütörtökön felkészülési mérkőzésen léptem pályára, körülbelül nyolcvan percet kaptam, kitűnően éreztem magam. Hiszem, hogy hamarosan kezdőként is lehetőséget kapok, ezért szereztek meg.

– Mekkora a különbség a spanyol és a portugál első osztály között?
– Nem véletlenül mondják, hogy az elit ligák után a portugál a legerősebb. Nagyon technikás és erős a bajnokság, sok a képzett futballista, nem könnyű bekerülni a kezdőbe. Úgy érzem, itt is fejlődhetek, minden klubváltásomkor ezt tartom leginkább szem előtt. A Benfica, a Porto és a Sporting igazi sztárcsapat, az ilyen és ehhez hasonló meccseken kell még gyorsabban gondolkodni és cselekedni, így lehet előrelépni.

– A Benfica ellen gólpasszt jegyzett, nagy meglepetésre egy egyre végeztek idegenben. Motiválja, hogy gólokkal, gólpasszokkal is felhívja magára a figyelmet?     
– Abszolút! Korábbi együtteseimmel, a Kecskeméttel és a Valladoliddal nem feltétlenül mi irányítottuk a játékot, így pedig nehéz odaférkőzni az ellenfél kapuja elé. A Rio Avéban megvan a potenciál, s bár a hatos poszton szerepelek, egyértelmű célom, hogy gólpasszokat adjak és szerezzek néhány gólt – félreértés ne essék, nem gólkirály akarok lenni… A legfőbb feladatom ettől még ugyanaz, stabilitást adni a középpályának, de szeretném megmutatni a másik oldalamat is. Sohasem vagyok elégedett önmagammal, mindig többet és jobbat várok el magamtól.

– A tizenkettedik helyen állnak a tizennyolc csapatos bajnokságban – feltűnő, hogy a nyolc bajnokin ötször döntetlent játszottak, a legtöbbször a ligában.
– És ez milyen dühítő! Háromszor is úgy lett döntetlen, hogy mi vezettünk, de a hajrában vagy a hosszabbításban egyenlített az ellenfél, a Nacional, az Arouca és a Braga ellen is így veszítettünk pontokat. Kifejezetten erős a csapatunk, biztos vagyok benne, hogy ez a pályán is megmutatkozik majd, és előrébb lépünk a tabellán – jó hozzáállású társaság a miénk, nagy a versenyhelyzet, felfelé húzzuk egymás teljesítményét.

– A válogatott bő keretében szerepelt szeptemberben és októberben is, de sérülése utáni lemaradása miatt nem kapott helyet a szűkített névsorban. Gyanítom, az örmények elleni idegenbeli, majd az írek elleni hazai világbajnoki selejtezőn már ott lenne novemberben.     
– Ezért dolgozom minden nap. Nem izgulok, Marco Rossi szövetségi kapitány és a stábja észszerű döntést hozott, a szeptemberi meccsek idején sérült voltam, míg október elején még nem voltam tökéletes állapotban. Nincs bennem rossz érzés, inkább motivál, hogy minél előbb kirobbanó formába kerüljek.

– Milyen a város, ahol élnek?
– Csodálatos. A klub Vila do Conde-ban van, a párommal Póvoa de Varzimban lakunk, ez a két település gyakorlatilag összenőtt. Hihetetlen helyen élünk: ha kinézünk az ablakon, látjuk az óceánt… Viszem a kis összecsukható székemet, leülök a partra, megnézem a naplementét, vagy csak hallgatom a hullámokat, esetleg bedugom a fülest és bekapcsolom a zenét. Már belemerészkedtem a vízbe, igaz, nagyon hideg, de térdig bementem – nyáron talán kicsit jobb lesz. Néhányan szörföznek, azt is jó lenne kipróbálni. Már jártunk Lisszabonban, csodálatos város, megnéztük például a Krisztus király-szobrot és a Szent Jeromos-kolostort is – de nem nyaralni érkeztem Portugáliába, hanem futballozni.