Köszönünk mindent, Imi úr! – román és magyar válogatott játékosok búcsúznak Jenei Imrétől

Jenei Imre két részletben – 1986 és 1990 között, majd a 2000 első felében az Európa-bajnokság végéig – összesen 49 mérkőzésen dirigálta a román válogatottat, míg 1992 márciusától egy évig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.

Gavril Balint összesen 17 alkalommal szerepelt Jenei keze alatt a román válogatottban, nem mellesleg ő is tagja volt az 1986-os BEK-győztes csapatnak.

„Imi úr nemcsak a futballra tanított meg minket, hanem hogy fejlődjünk és legyünk türelmesek is. És persze hogy mindenekelőtt emberek vagyunk… Hogy higgyünk saját magunkban és a csapatunkban. Szerencsés voltam, hogy a tanítványa lehettem a Steauában, a válogatottban és az életben is. Nyugodt mosolya, szelíd beszédmódja, a nyugalom, amellyel rendet tudott teremteni a viharban... mindez támaszt, iránymutatást és fényt jelentett számomra.”

Gheorghe Hagi, a „Kárpátok Maradonája” a megnyert BEK-serleg után került a Steauához, a román futball egyik legnagyobb klasszisa a közösségi oldalán emlékezett meg Jeneiről, aki 37 alkalommal szerepeltette őt a nemzeti tizenegyben.

„Ma elvesztettünk egy rendkívüli értékű embert, mentort, kivételes edzőt. Jenei Imre sokat jelentett nekem és a román focinak. Köszönök mindent, Imi úr. Mindig a szívemben leszel. Részvétem a családnak!”

Szintén a BEK-győztes csapat és a román válogatott alapembere, Marius Lacatus is gyászolta egykori mesterét.

„Utoljára, azt hiszem, május hetedikén beszéltünk. Nekünk, a Steauában és talán a válogatottaknak is, ő a román futball jelképe volt. Egy olyan ember, akire nem lehet szavakat találni. Különleges ember volt. Emlékszem, és soha nem fogom elfelejteni ezt, amikor egy nem túl jó időszakon mentem keresztül a Steauánál. Egy ponton elmentem, és beszéltem Imi úrral. Azt mondtam neki, hogy ne tegyen többet be, hogy nem vagyok jó formában, mindketten bolondot csinálunk magunkból. Soha nem felejtem el a válaszát: Ha azt hiszed, hogy a tartalékok között felépíted magad, tévedsz. Úgyhogy továbbra is betett, én pedig összeszedtem magam. Ezért, és nem csak ezért, életem végéig hálás leszek neki. Soha nem láttam dühösnek, szomorúnak, idegesnek. Példaértékű volt a párbeszéde az összes labdarúgóval, az összes alkalmazottal.”

Jenei 1992 márciusában lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya, s 14 mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot. Ezek közül 13 mérkőzésen szerepelt nála Kiprich József, a 70-szeres válogatott csatár.

„Akkoriban a Feyenoordban rúgtam a labdát, és bár Jenei Imre érkezésével új, másfajta, modern szemlélet érkezett a válogatotthoz, rám azonban, aki hétről hétre erős, színvonalas bajnokságban és rendkívüli csapatban futballoztam, nem hatottak Imi bá módszerei. Játékosmúltja, az edzői pályán elért sikerei tiszteletre méltóak voltak, ám nemcsak ezért, hanem embersége miatt is elfogadtuk kapitánynak. Egy jelentős karriert maga mögött tudó, minden tekintetben remek ember hagyott itt bennünket.”

Kiprich „állandó” válogatottbeli csatártársa, Kovács Kálmán 56 válogatottságából 10 mérkőzést gyűjtött Jeneinél.

„Új szemléletet hozott magával, mégpedig a labdaközpontú, a labda tartására, járatására épülő játékot próbálta megtanítani, átadni a keretnek. Ő volt az a szakember, aki például nem engedte a kapusoknak, hogy az ötösre leállított labdát felrúgják  a csatárok vonalába. Nekem kimondottan kedvezett ez a taktika, hiszen nem tartoztam a szálfa termetű támadók közé, talán az új rendszernek is tulajdonítható, hogy irányítása alatt gyakrabban iratkoztam fel a góllövők közé. Egyébként ma már a legtöbb csapat futballja hasonló taktikára épül… Emberséges, a labdarúgók iránti empátiával bíró edzők közé tartozott.”

Limperger Zsolt válogatott mérkőzéseinek közel harmada esett Jenei kapitányi időszakára, 22 mérkőzéséből hétszer Jenei irányításával szerepelt az akkor Spanyolországban szereplő középpályás.

„Büszkeséggel tölt el, hogy a Steauával BEK-et nyerő szakember, ha csak kis ideig is, a magyar válogatott kapitánya lehetett. Ha jól emlékszem, Imi bá volt az első olyan tréner, aki ugyan magyarként, mégis külföldről érkezett válogatottunk kispadjára. Akkoriban már Spanyolországban, Burgosban futballoztam, ám figyelte a teljesítményemet, s hétszer játszottam nála a válogatottban. Az ukránok elleni barátságos meccsre hívott be először, majd a görögök ellen gól nélküli döntetlenre végződő világbajnoki selejtezőn szerepeltem nála utoljára. Intelligens, a modern futballt ismerő és alkalmazni tudó edző volt.”

A később a nemzeti csapatban tíz szereplésig jutó Csábi József azok közé tartozik, akik Jenei Imrénél mutatkoztak be a magyar válogatottban.

„Felejthetetlen élményt szerzett nekem Jenei Imre, hiszen nála szerepeltem először a válogatottban. A Honvéd vezetőitől megtudtam, hogy a kapitány már 1992 telén felfigyelt a játékomra, mégis meglepett, amikor tagja lehettem a Japánban rendezett Kirin-kupára utazó keretnek, s aztán játszottam is mindkét felkészülési mérkőzésen. Hazatérve az újságok hasábjain olvastam, hogy Imi bá személyemben megtalálta a csapat nyolcadik játékosát. Jóleső érzés volt, hiszen egy jó szemű, európai szintű szakember figyelt fel rám. Sajnos a görögök ellen egy nullára elveszített világbajnoki selejtező után elbúcsúzott tőlünk.”